Járó motorral, nyitott ajtókkal és csomagtérrel találtak rá Stefan Cvetković gépkocsijára a vajdasági, dél-bánáti Fehértemplom településen. Az autó mellett hevert a kényes, koszovói témákkal is foglalkozó zsurnaliszta elszakított karórája is. A szerbiai újságíró-egyesületek a szemtanúktól származó első beszámolókat követően riasztották a nyilvánosságot, az állami szervek pedig minden erővel nekiláttak az eltűnt ember keresésének.
Több száz rendőr, rohamrendőr vizsgálta a terepet, búvárok kutatták a környéken található kisebb tavak és a Duna–Tisza–Duna-csatorna vizeit. A térség fölött naphosszat helikopterek köröztek, ám az első nap nem hozott semmilyen eredményt, nem sikerült Cvetković nyomára bukkanni. Azt hitte az ország, hogy egy újságíró-gyilkosság szörnyű valóságával kell együtt élnie a következő időszakban. Az intenzív nyomozás azonban végül mégis eredményre vezetett. Aleksandar Vučić államfő másnap, egy rendkívüli délutáni sajtótájékoztatón számolt be arról, hogy az ország biztonsági szervei megtalálták az oknyomozó publicistát, akinek egy haja szála sem görbült meg, vagy ahogyan az elnök a konferencián fogalmazott: él és virul.
A részletekre bizonyára sokat kell még várni. Vučić arról beszélt, hogy kissé hihetetlen a zsurnaliszta által előadott történet, mely szerint álarcosok vitték el és Romániába akarták szállítani. A rendőrség erre utaló nyomokat nem talált. Fellelése után mindenesetre azon nyomban a rendőrségre szállították, ahol meghallgatták az elmúlt bő harminc óráról szóló beszámolóját. Biztonsági okokból az államfő nem árulta el, mit mesélt Cvetković, ejtett viszont néhány szót a telefonjáról beazonosított beszélgetésekkel kapcsolatban. Azt, hogy az újságíró mintegy 16 koszovói beszélgetést folytatott le közvetlenül az eltűnése előtt. A köztársasági elnök politikai jelzések megfogalmazására is kihasználta a rendkívüli sajtótájékoztatót. Voltaképpen azoknak üzent, akik a publicista meggyilkolását emlegetve a sötét, háborús 90-es évek hangulatának visszatéréséről kezdtek beszélni, és az államvezetés tehetetlenségéről vagy bűnrészességéről bocsátottak közre találgatásokat.
A koszovói telefonbeszélgetésekre vonatkozó információk mindenesetre igazak lehetnek. Cvetković ugyanis behatóan foglalkozott a szerb‒albán kiegyezést szorgalmazó Oliver Ivanović koszovói szerb vezető pontosan öt hónappal ezelőtti meggyilkolásának körülményeivel. Albán újságírókkal együtt nyomozott, majd egy februári sajtótájékoztatón kitálalt Belgrádban. Bizonyos emberek fényképeit mutogatta a kameráknak, felszólítva a rendőrséget és az ügyészséget, hogy rájuk kellene összpontosítaniuk, mert közük van a likvidáláshoz. Nem a prištinai vagy a belgrádi hatalom a bűnös ‒ jelentette ki akkor, de nem nevezte meg az általa vétkesnek vélt illetőket. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a koszovói szerbek fővárosában, Kosovska Mitrovicában, ahol a gyilkosság történt, több mint hétszáz biztonsági kamera van ‒ lehetetlen, hogy nem tudták nyomon követni az elkövetők mozgását. Végül azt mondta: a felelős bűnbandának szerb, albán, de külföldi tagja is van, utóbbi az Eulexben (az EU koszovói jogállamisági missziója ‒ a szerk.) szolgál.
Tény, hogy a politikus meggyilkolásának a körülményeit, hátterét máig sem sikerült megismernünk. Belgrád és Priština egymásra mutogat, mindig a másik a felelős az információk hiánya miatt. Szerencsére az is tény, hogy Cvetkovićot élve megtalálták, s talán „nem tudott túl sokat” ahhoz, hogy végezzenek vele, de az is lehet, hogy valaki figyelemfelkeltésnek vagy provokációnak szánta a történteket. Az eset kapcsán a szerb államvezetőség összeesküvést sejtetett a médiában. Mint mondják, a koszovói gordiuszi csomó átvágásához közeledve egyre nagyobb lesz a belföldi és külföldi nyomás Belgrádon. Fel kell készülni a legrosszabbra – mondta a kormány több tagja is. Vajon mit jelent ez?
Borítófotó: A meggyilkolt koszovói politikust Belgrádban temették el. Az óriási tömegben szerbia vezetői is jelen voltak
