Két tényezőt a legtöbb közel-keleti konfliktus hátterében csaknem biztosan fellelhetünk: az olajat-földgázt és a fegyverszállításokat. A Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán meggyilkolt Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságíró esetében mindkettő felbukkan. Az Arab-félsziget hatalmas országa, amióta az egyesült államokbeli nagy olajvállalatok kifejlesztették a kőolaj-, földgázkitermelés kőzetrepesztéses technológiáját, Washington számára vesztett jelentőségé-ből mint kulcsfontosságú szénhidrogén-szállító. Az ügy az USA-nak módot adhat közel-keleti pozíciói átrendezésére. Ez is magyarázhatja váratlanul erős reagálását a Hasogdzsi-ügyre.
A KORONAHERCEG
A legborúlátóbb jóslatok szerint is még legalább ötven évre elegendő a szaúdi olajtartalék a jelenlegi kitermelési ütemet – napi mintegy tízmillió hordós szint –tekintve. (Egy szabványos hordóba körülbelül százhatvan liter nyersolaj fér – a szerk.) Az uralkodóház már tervezi a fekete arany utáni időszakot, amelyre a perzsa (arab)-öbölbeli emírségek gazdasági modelljei szerint készülnének.
Ennek a feladatnak a koordinálásával Rijádban, a királyi udvarban a fiatal, harmincas éveiben járó koronaherceget, Mohamed bin Szalmánt bízták meg. Feltételezések szerint ő adhatott megbízást a gyilkosságra, amely Szaúd-Arábia isztambuli nagykövetségén történt. Az újságíró Hasogdzsi ugyanis egyre erősebben bírálta az uralkodóházat, és útjában állhatott a trónörökös reform-konszolidációs tervei megvalósításának. Washington két kulcsemberét, a külügy- és a pénzügyminisztert küldte a közel-keleti ország fővárosába (a külügyi tárca vezetőjét és a CIA igazgatóját Törökországba is), hogy a végére járjanak az ügynek.
A FEGYVEREK KÖZBESZÓLNAK
A másik vonal, a fegyverüzlet legalább ilyen fontos. Donald Trump amerikai elnök korábban elfogadhatatlannak nevezte a gyilkosságot, és a lehető legszigorúbb szankciókat követelte az ezzel összefüggésbe hozható személyekkel szemben. Később azonban visszakozott. Bejelentette, hogy a történtek ellenére az Egyesült Államok fenntartja a Szaúd-Arábiával kötött mintegy százmilliárd dolláros amerikai fegyvereladási üzletet. A stockholmi SIPRI intézet adatai szerint az utóbbi öt évben a közel-keleti ország – a világ második legnagyobb fegyverimportőre – 225 százalékkal növelte külföldről történő harceszközvásárlásait. A legnagyobb szállítója az USA és az Európai Unió volt.
Dzsamál Hasogdzsi nem volt amerikai állampolgár, zöldkártyája adott jogot az Egyesült Államokban való tartózkodásra. Akárcsak az al-Káida iszlamista terrorszervezet agyonlőtt vezetője, Oszáma bin Láden, közel állt a szaúdi uralkodóházhoz, a sivatagi királyság establishmentjének szilárd tagja volt. Fiatalabb korában radikalizmussal, az iszlamista szélsőségesekkel való rokonszenvezéssel gyanúsították, amit az is alátámasztott, hogy több ízben meginterjúvolhatta Bin Ládent. Az életrajzát ismerők szerint később „elnyugatiasodott”, és ebből az alapállásból egyre keményebb kritikákat fogalmazott meg az udvarral szemben, felszólítva a sajtószabadság kivívására. Tavaly a Washington Post felvette vendégkommentátorai közé.
A KLÁN
Az újságíró a Közel-Kelet egyik legbefolyásosabb nagycsaládjának, klánjának volt a tagja. Ez is közrejátszhatott abban, hogy meggyilkolásának ilyen nagy nemzetközi visszhangja lett. Nagybátyja, Adnan Hasogdzsi, a régió legnagyobb fegyverkereskedője komoly szerepet játszott az ottani eseményekben, az országok harceszközökkel történő ellátásában, kapcsolatai a legmagasabb nyugati körökig, a CIA vezetőiig értek. A hetvenes években a Lockheed amerikai repülőgépgyár csillagászati összegeket fizetett neki harci gépei értékesítésében való közreműködése elismeréseként. Izraeli cégek bevonásával a nyolcvanas évek közepén – amerikai vezetők tudtával, kijátszva a hivatalos embargót – fegyvereket szállított Iránnak.
Adnan Hasogdzsi szuperjachtjának, a Nabilának még Donald Trump is egy ideig a tulajdonosa volt. A klán alapítója, Dzsamál nagyapja Muhammad Hasogdzsi török származású orvos volt, aki Szaúd-Arábia megalapítójának, Ibn Szaúdnak a háziorvosaként praktizált. Utódai közül sokan a Közel-Kelet leggazdagabbjai, írók, színészek, köztük haladó gondolkodású, a térséget fejleszteni, felzárkóztatni igyekvő emberek lettek. Például Dzsamál unokatestvére, Dodi Fajed, aki Diana hercegnő barátjaként vele együtt halt meg Párizsban. Fajed anyja, Szamira Hasogdzsi írónőként, progresszív gondolkodóként szerzett nevet. Az ő testvére, Nabila színésznőként együtt tanult Amerikában Robert de Niróval és Jack Nicholsonnal.
Az újságíró meggyilkolása nemcsak Rijád és Washington viszonyát, hanem Szaúd-Arábia és a Nyugat kapcsolatának egészét rengette meg. Az EU külügyi biztosa, Federica Mogherini nyilatkozatában rendkívül aggasztónak minősítette a gyilkosságot, annak körülményeit. Az ügy teljes felderítését és a felelősök – személyüktől, pozíciójuktól független – megbüntetését követelte.
Németország a vizsgálatok lezárásáig felfüggesztette a szaúdiakkal kötött fegyverszállítási üzleteket. Norbert Röttgen, a Bundestag külügyi bizottságának az elnöke a Die Weltnek adott interjújában az amerikaiak, Trump elnök hozzáállását is bírálta, mondván: „Ennek az ügynek az értékelésén múlik az USA nemzetközi morális vezető szerepe.” Számos fontos nyugati pénzügyi-gazdasági irányító lemondta a Szaúd-Arábiában tervezett nemzetközi befektetői tanácskozáson való részvételt. (Amely egyébként ennek ellenére eredményes volt: a helyi olajvállalat, az Aramco 34 milliárd dollár értékben kötött megállapodásokat.)
AZ ÚJ KOALÍCIÓ
Törökország és Szaúd-Arábia vetélkedik a Közel-Kelet vezető pozíciójáért. A Washingtonnal való kapcsolatának feltehető meggyengülése, erősen vitatott szerepe a mindinkább katasztrofálissá váló jemeni polgárháborúban Rijád tekintélyvesztését vetíti előre, míg Ankara ismét megerősödhet a térségben. Az USA, átrendezve közel-keleti kártyáit, a szaúdiak, az egyiptomiak, a jordániaiak, a perzsa (arab)-öbölbeli államok részvételével katonai szövetség létrehozását tervezi. Ez elsősorban Irán (és az oroszbarát Szíria) ellen irányul, de Rijádra is nyomást gyakorolhatnak, és Törökországot szintén sakkban tarthatják.
