Linda W. átlagos külsejű, szőke, 16 éves pulsnitzi (8000 lakosú keletnémet kisváros) tinédzser, átlagos családból, apja építőipari szakmunkás. Az interneten megismerkedik egy csecsen férfival, aki ráveszi, hogy térjen át az iszlám hitre, menjen ki Irakba, legyen a felesége, s együtt harcoljanak az Iszlám Állam oldalán. Linda elszökik, és a jóléti társadalomból belezuhan a fanatikusok rémvilágába. Férjét hamarosan megölik a harcokban, Linda nyoma elhalványul. Aztán 2017. július 16-án az iraki parlamentnek a jezidi kisebbséghez tartozó egyetlen tagja, a 46 éves, nagy nemzetközi tekintélynek örvendő Vian Dahil bejelenti, hogy az Iszlám Állam egyik orvlövésze, egy német nő, Linda W. Moszulnál fogságba esett. A német nyelvű sajtó – általában elhallgatva, hogy Lindát orvlövészként fogták el – kampányt indít a tinédzser mielőbbi hazahozatala érdekében.
Shaimaa Khalil, a BBC riportere pedig a kurd erők fogságába került fekete burkás terroristafeleségeket (többségükben özvegyeket) kérdezi, mi vonzotta őket az Iszlám Állam szörnyű birodalmába. „Igazi muszlim életet akartam élni” – magyarázza egy tunéziai fiatalasszony, Eman Otmani. A nagyon egyszerű, nagyon mélyről jött terroristafeleség válaszaiból kiderül: nem igazán foglalkoztatták a „kalifátus” (Iszlám Állam, az arab betűszó latin átiratával DAES) bűnei, ártatlanok lefejezése, élve elégetése. „Csak azért jöttünk a férjemmel együtt a kalifátusba, hogy közel kerüljünk Allahhoz, mert Tunéziá-ban az emberek nem élnek igazi muszlimok módjára” – zárja le a riporter kényelmetlen kérdezősködését. Áldozat-e Eman Otmani, vagy a rémtettek csendestársa? A BBC újságírója sem tud vagy akar ítélkezni felette.
A terrorszervezet csak nőkből álló al-Hansza brigádjának fegyveres, ölésre, kínzásokra kiképzett tagjai afféle vallási rendőrségként működtek, kegyetlenül megtorolva az iszlámtól való legkisebb eltérést is. Rakkában, az ISIS szíriai „fővárosában” is tevékenykedtek; elsősorban az iszlám normákat sértő nőket tartóztattak le, kínoztak vagy öltek meg. Döntő részben arab országokból származó nők voltak a tagjaik, míg az Európából, a világ többi részéről érkezett aktivistákat (dzsihádfeleségeket) kiképezték és frontharcosi feladatokra osztották be. Sokan közülük mesterlövészképzést kaptak.
Szintén az al-Hansza brigádhoz tartozók feladata volt az Iszlám Állam által foglyul ejtett jezidi nőket „foglalkoztató” iraki bordélyházakban a rend fenntartása. (A jezidik Észak-Irakban élő vallási-etnikai csoport, vallásuk a kereszténység, az iszlám, a judaizmus elemeiből épül fel. A csoport az Iszlám Állam legfontosabb célpontjai közé tartozott. A jezidi férfiakat és a gyerekeket megölték, a nőket bordélyházakba zárták, ahol a terroristák igényeit kellett kielégíteniük. Egy alkalommal vasketrecben 17 jezidi nőt égettek el elevenen, mert nem voltak hajlandók a prostitúcióra.) A vallási rendőrség másutt sem ismeretlen. Európa-szerte, ahol nagyobb, zárt iszlám közösségek élnek, ugyancsak léteznek efféle szervezetek. Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniá-ban, a magyar határtól alig kétórányi autóútra lévő boszniai muszlim falvakban vannak különféle formában működő, férfiakból álló, az általuk vagy papjaik által értelmezett iszlám életforma ellen vétőket megbüntető saríjarendőrségek.
Csehországban született, Németországban nevelkedett, majd egy ott szolgáló amerikai katonához ment feleségül Daniela Greene. A németül anyanyelvi szinten beszélő nő az FBI szolgálatában állt, a legmagasabb szintű biztonsági ellenőrzésnek vetették alá, majd azt a feladatot kapta, hogy találja meg az amerikai nemzetbiztonságot veszélyeztető, a DAES soraiban harcoló afronémet rapper Denis Mamadou Cuspertet („művésznevén” Deso Doggot). A máig hivatalosan meg nem erősített verzió szerint Greene 2014-ben az FBI engedélye nélkül Szíriába utazott. Belebolondult Cuspertbe és feleségül ment hozzá. A keményen dolgozó, de roppant naiv nőként számontartott Greene Szíriában gyorsan felismerte, mekkora bajba keveredett, s hazaszökött az Egyesült Államokba – legalábbis erről írt az amerikai média.
Bíróság elé állították. A hatóságokkal való együttműködése jutalmaként megúszta néhány hónapos börtönbüntetéssel. 2016 nyarán szabadult, azóta egy amerikai szállodában recepciós. Az FBI a CNN-hez eljuttatott közleményében homályosan utal arra, mekkora zavar keletkezhetett a szervezet munkájában, és hogy milyen károkat okozhatott Greene az általa kiadott titkokkal. „Több konkrét intézkedés született a biztonsági kockázatok azonosítására és felszámolására” – hangzott a bűnüldöző-terrorelhárító szövetségi ügynökség dodonai közleménye.
Sok ezer európai harcol, harcolt az ISIS oldalán a Közel-Keleten, köztük nők, többségükben tizenévesek. Kalandvágyból, unalomból, szerelemből, fanatizmusból választották a terror útját. A terrorkalifátus sorsa megpecsételődni látszik, vezetői menekülnek, vagy már megölték őket. A szervezet európai uniós állampolgárságú katonái – köztük szép számmal olyanok, akik nem muszlim kultúrkörből érkeztek – halálos csapdába kerültek. Vagy követik a csapatot és áttelepülnek egy másik iszlám államba (Líbia, Jemen, Afganisztán, esetleg Közép-Ázsia jöhet szóba), vagy elesnek a harcokban, de ha fegyverrel a kézben fogják el őket, azonnali kivégzés vár rájuk. Erre az iraki és a szíriai törvények is lehetőséget adnak.
Talán az egyetlen igazi kiút: hazaszökni Európába, hogy ott néhány év börtönnel megúszhassák. Az Iszlám Állam még működő szervezetei azonban halállal torolják meg a szökési kísérleteket. Az EU-ból jött terroristáknak joguk van a hazatéréshez (egyetlen tagállam sem függesztette fel a kalifátus soraiban harcolók állampolgárságát), a térségben működő uniós diplomáciai képviseletek kötelessége, hogy ezt lehetővé tegyék. Bíróság elé állnak, amely feltehetően néhány év börtönre ítéli őket.
De mi legyen a további sorsuk? Hogyan akadályozzák meg, hogy immáron szabad EU-polgárként ismét fegyvert ragadjanak, robbanómellényt öltsenek fel és sokadszorra szabadítsák el a poklot az öreg kontinensen? Válaszok ezekre a kérdésekre általában nincsenek, sorsuk a nyugat-európai jogrendszer vakfoltja. Már csak azért is, mert az alapproblémára, a teljesen más kulturális-vallási környezetből az európai toleráns rendszerekbe való integrálódásra – miként általában az újonnan érkezettek beillesztésére (csak Németországba több mint egymillió, nagyrészt muzulmán hitű bevándorló érkezett az elmúlt két évben) – nincs kidolgozott megoldás.