Míg az Európai Tanács tagjai a migrációs problémákat próbálták megoldani a legutóbbi, október 19–20-i csúcson, addig az Európai Parlament (EP) belügyi, állampolgári és igazságügyi szakbizottsága, vagyis a Libe elfogadta a dublini rendelet módosítását. Igennel szavazott a Demokratikus Koalíció EP-képviselője, Niedermüller Péter is.
Ez az az EU-s jogszabály, amely meghatározza, hogy melyik tagállam felel egy menekültstátuszt kérő személyért, vagyis a menekültügyi eljárás lefolytatásáért. Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója szerint a dublini szabályok annak a meghatározására szolgálnak, hogy az eljárásokat melyik tagállamban kell lefolytatni. A szakértő úgy véli: a mostani fő szabály, hogy az az ország illetékes, amelynek a területén az illetőt regisztrálták. Ez pedig általában az az ország, ahol a kérelmező az unió területére lépett. Legalábbis így kellene lennie, de a görögök 2015-ben nem regisztrálták a hozzájuk érkező, majd továbbálló migránsokat, tehát nyilvánvaló, hogy a mostani szabályok nem működnek. A baj tehát nem az, hogy változtatni akarják a rendeletet, hanem az, amilyen irányba tennék azt.
MI VÁLTOZIK?
A szabályok jelenlegi módosításában a legfontosabb elem, hogy bevezetnének egy állandó, felső korlátok nélküli, kvótákon alapuló szétosztási mechanizmust. Ez azt is jelentené, nem mérlegelnék, hogy a kijelölt tagállam szeretne-e egyáltalán bevándorlókat befogadni. Kovács István szerint emellett van egy sor kisegítő szabály is, például meg kell vizsgálni, hogy a kérelmező kötődik-e valamelyik tagállamhoz. Azonban arra kicsi az esély, hogy egy Bangladesből frissen érkezett ember mondjuk éppen Szlovákiához kötődik valamilyen szálon – teszi hozzá az elemző. Ha pedig az illető nem köthető sehova, akkor automatikusan életbe lépnek a kvóták. E szabály szerint a kérelmezőt abba a tagországba teszik át, amelyik a leginkább el van maradva a kvótái teljesítésével. Aki pedig nem akarja végrehajtani a rendelkezéseket, az csak korlátozottan férhetne hozzá az uniós forrásokhoz. A jogász szerint ez ugyanolyan zsarolás, mint az a korábbi ötlet, hogy át nem vett migránsonként 250 ezer eurót kelljen fizetni a tagállamoknak.
VÉTÓ
Az Európai Bizottság (EB) nyújtja be a szabályozástervezeteket, illetve azoknak a módosításait, amelyeket előbb az Európai Parlament plenáris ülésének vagy az EP egyik szakbizottságának kell elfogadnia. Az Európai Parlament részéről elég lehet a szakbizottság, vagyis például a Libe szavazása. Csak akkor kerül az ügy a plenáris ülés elé, ha 76 képviselő kezdeményezi azt – mondja a szakértő. De ennek úgy sincs különösebb jelentősége, mert az EP-ben többségben vannak a kvótapárti, baloldali képviselők – teszi hozzá Kovács. Az indítvány csak az európai parlamenti szavazás után kerül a tagállami miniszterekből álló Európai Tanács elé. Szerinte a felső korlát nélküli keret kérdése a tanácsban dől majd el, ahol kettős többséggel szükséges elfogadni a javaslatot: a tagállamok 55 százaléka kell, hogy támogassa azt, úgy, hogy a támogatók kitegyék az unió lakosságának a 65 százalékát. 2015. szeptember 26-án döntött a bel- és igazságügyi tanács az ideiglenes kvótáról, amelynek az a lényege, hogy 160 ezer embert osztanak szét a tagállamok között első körben. Mivel Magyarország már akkor is ellenezte a kvótajavaslatot, ezért a végső mellékletbe már csak 120 ezer fő került, azonban az Európai Tanácsban minősített többséggel átment a javaslat. Akkor mindösszesen öt tagállam nem támogatta a szétosztási mechanizmust. Ugyanígy megvan arra az esély, hogy a tanács most is elfogadja a rendeletmódosítást. De Kovács István szerint 2015 szeptembere óta sokat változott a politikai térkép, és az is bebizonyosodott, hogy a kvóták gyakorlatilag végrehajthatatlanok. Hozzátette: nem valószínű, hogy ezúttal is sima szavazás lesz a kérdésben. A tanács változtathat a szövegen, adott esetben teljesen át is írhatja azt. Ebben az esetben a szöveg újra az Európai Parlament plénuma vagy annak szakbizottsága elé kerül, amely újra szavaz és módosíthat rajta. Ez a pingpongozás három körig tarthat, utána a javaslat elbukik – tette hozzá a szakértő. Ha elegendő tagállam ellenzi tehát a módosítást, akkor az nem megy át. Kovács István kiemelte: érdekes látni, hogy amíg a Brüsszelben székelő EB és EP feltétlenül kvótapárti, addig a tanácsban ülő miniszterek értelemszerűen a saját tagállamaikban élnek, közvetlen kapcsolatuk van a választókkal. Abban lehet bízni, hogy ez a közvetlen kapcsolat az elmúlt két évben elég visszajelzést adott számukra arról, hogy az európaiak nem szeretnének kvótákat.
TERVEK ÉS GYAKORLAT
Azonban mi történik, ha az EU tagállami vezetőinek a többsége nem a szavazóira hallgat, és megszavazza a kvótát? Kovács István szerint az élet már bebizonyította, hogy a szétosztás nemcsak alkalmatlan, de életszerűtlen is. Alkalmatlan, hiszen semmilyen problémát nem old meg, még felületi kezelésnek is kevés. Ugyanakkor életszerűtlen is, hiszen hiába helyeznek át egy embert mondjuk Olaszországból Bulgáriába, ha ő Németországba akar menni, akkor úgyis megtalálja az utat. Ezek alapján – teszi hozzá – az új mechanizmus sem működne a gyakorlatban. A szakember emlékeztet, a nemzeti alkotmánybíróságoknak van arra lehetőségük, hogy azt mondják: egy ilyen döntés végrehajtása sérti az állam szuverenitását, ezért nem kell megtenni. Ezt persze Brüsszel nem fogadná el, igazi patthelyzet alakulna ki. De egyelőre nem tartunk itt, most politikai színtéren kell megvívni a harcot.
Borítófotó: Migránsok egy spanyol NGO-s menekülthajón. Kötelező kvóta alapján osztaná szét őket az EU
