Nagy felelősség hárul a közép- és kelet-európai fiatalokra, mert ez a régió jelenti a kontinens és a nyugati világ jövőjét. Itt még élnek a hagyományos családi és vallási értékek, s a keresztény Közép-Európának a híd szerepét kell betöltenie a keleti és nyugati, az északi és a déli világ között – ezzel a felütéssel indította előadását a KCSSZ meghívottja, az amerikai Stephen Baskerville professzor, aki szerint a világot kikezdő agresszív genderideológiával szemben csakis a polgári értékrend és az egészséges családmodell továbbadásával lehet fellépni.
A házasság intézménye válságba került az Európai Unióban, mai tagállamaiban pár évtized alatt egymillióval csökkent az újszülöttek száma, 2015-ben már csak ötmillió gyermek jött a világra, 40 százalékuk pedig házasságon kívül született – hangzott el a konferencián.
Hölvényi György képviselő kifejtette: fontos volna, hogy az EU kiemelt feladatának tekintse a família értékét, mert csakis ezáltal tudja biztosítani fejlődését, s ebben Magyarország családpolitikája példamutató. 2018-at a családok évének nyilvánítottuk.
A továbbiakban horvát, szlovák és magyar politikusok szólaltak fel, majd egy a fiatalok körében végzett átfogó lengyel felmérés és egy cseh családterapeuta házaspár előadása azt elemezte, miként biztosítható a megfelelő környezet ahhoz, hogy a családalapítás felelősségét bátran vállaló, jellemerős, magabiztos nemzedékek nőjenek fel. Joó Kinga, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) elnökhelyettese, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagja pedig arról beszélt, hogy az idős embereket a családok megerősítése révén lehet a legjobban segíteni.
A fiatalokat képviselő lengyel Maria Krupska és az erdélyi születésű Enyedi László, a KCSSZ nemzetközi projektjének a munkatársai szerint uniószerte olyan családbarát politikára van szükség, amely anyagilag is támogatja a gyermekvállalást, s arra ösztönzi a felsőoktatási intézményeket és a munkáltatókat, hogy rugalmasan viszonyuljanak a gyermeket nevelő diákokhoz, dolgozó anyákhoz.
A konferencia második, kapcsolatépítő napján a V4 országainak és a határon túli magyar egyesületeknek a képviselőihez spanyol, olasz, német, litván szervezetek küldöttei is csatlakoztak. Volt, aki kettős minőségben vett részt a kétnapos rendezvényen, például a 2004-ben alapított, tizennyolc ország 21 családszervezetét összefogó Európai Nagycsaládosok Szövetségének (ELFAC) az elnöke, Márki László, a NOE tagja és Raúl Sánchez főtitkár, a spanyol országos egyesület igazgatója.
„Jelenleg Európa legjobb családpolitikája a magyar. Ezt követi a lengyel. Korábban a franciáké volt a vezető szerep, de az utóbbi időben visszafejlesztik a családpolitikájukat” – fejtette ki Márki László a rendezvény szünetében. Felelevenítette: nálunk már a szocializmus idején foglalkozni kezdtek a demográfiai hanyatlás megfékezésével, ezért elsőként vezettük be a gyest, védőnői hálózatunk pedig jóval a második világháború előtt létrejött. Ilyen jellegű szolgáltatás ma is alig van Európában. A többpillérű támogatási rendszer Magyarországon jól működik, és egyre több pénzt fektet bele az állam.
„A konferencia célja a jó gyakorlatok felmutatása. Nagyon sok fiatal sohasem látott működő családot, ezért nem hisz benne” – folytatja a négygyermekes családból származó matematikus, aki szintén négy gyermeket nevelt fel, s ma már ők is nagycsaládosok.
Fontos, hogy ahol lehet, hangoztassuk álláspontunkat.
A hagyományos család szerepét a kelet-közép-európai országokban tartják fontosnak, és részben Dél-Európában. A nyugat-európaiakkal erről beszélni is alig lehet, a család fogalma ott nagyon megváltozott. „Van egy az EU mellett működő ernyőszervezet, az Európai Unió Családszervezeteinek a Szövetsége (COFACE), amely teljesen beállt abba az irányba, hogy mindenféle családot el kell ismerni, képviselni kell, az azonos nemű párokat, meg azokat is, akik nemet változtattak. Európa nyugati része e felé az álláspont felé mozdult el. A közép- és kelet-európai országok, a V4-ek, az északiak egy része és az ortodox többségű államok ezt nem akarják, ezért össze kell fognunk, mert csak közösen tudunk fellépni a hagyományos család védelmében” – hangsúlyozza Márki László, aki szerint a V4-ek mentalitása nagyon hasonló a családfelfogásban, de jó családpolitikája van Észtországnak, valamint elég jó a lett és a litván gyakorlat is.
Cél, hogy egyre több ország bevonásával terjedjen el ez a szemlélet, a jó családpolitika az egész EU-ban.
Joanna Krupska, a 10 éve létrehozott Lengyel Nagycsaládosok Országos Egyesületének (ZDR 3+) elnöke a Figyelőnek elmondta: megalakulásuk előtt jobbára a katolikus papok foglalkoztak a nagycsaládosokkal. Az egyház képviselői úgy vélték, elegendő, ha az ország parókiái felkarolják őket, de végül megértették, hogy egy országos egyesület még hasznosabb lehet, hiszen a nagycsaládosok hálózatba kapcsolódva népszerűsíthetik a família értékét az egész társadalomban, a politikai szférában is.
Ötven családdal indult a ZDR 3+, ma négyezer lengyel nagycsalád a tagja, összesen 35 ezer fő, és 78 helyi szervezetben tevékenykednek.
Krupska szervezete legnagyobb eredményének tartja, hogy sikerült befolyásolniuk a lengyel családpolitikát. 2007-ben a családtámogatási büdzsé a GDP 0,7 százaléka volt, ma 3,6 ez az arány. Ez jóval magasabb, mint az európai 2,1 százalékos átlag. 2014-ben a négygyermekes családok 27 százaléka a szegénységi küszöb alatt élt, ma ez 10 százalék. Ez az „500 plusz” családtámogatási rendszernek is köszönhető, a gyermekenkénti 500 złotys (mintegy 37 ezer forintos) családi pótléknak. A döntést a Jog és Igazságosság (PiS) kormánya tavaly tavasszal hozta.
„Már az előző kormányzatok alatt is értünk el eredményeket, hiszen a mi hatásunkra vezették be például a három vagy több gyermeket nevelő családok adókedvezményét, valamint az egyéves fizetett anyasági (szülési) szabadságot” – hangsúlyozza Joanna Krupska. Tizennégy éve a termékenységi arányszám, tehát az egy anyára jutó hipotetikus gyermekszám 1,23 volt Lengyelországban. Most ez a ráta 1,3-re nőtt, s reméli: a család- és demográfiatámogatási programoknak köszönhetően pár éven belül eléri az 1,38-ot. (Magyarországon ez a mutató a 2011-es mélypontról tavaly 1,49-ra emelkedett, a cél pedig az, hogy 2030-ra 2 fölé nőjön.)
Most indul a lengyel családi lakásprogram is. A ZDR 3+ indítványozta a családi kedvezményeket biztosító kártyák bevezetését. Ma több mint száz önkormányzat vesz részt a projektben: boltokban, kulturális intézményekben, sportlétesítményekben adnak engedményeket a nagycsaládosoknak. A központi hatalom szintén felkarolta az ötletet, és már az előző kormányzat bevezette (2014-ben) a 37 százalékos utazási kedvezményre is feljogosító országos kártyát, a mostani pedig a nagycsaládosok egyesületére bízta a program menedzselését. Az idén egy 35 munkatárssal működő irodát állítottak fel, amely a kereskedelmi cégeket szintén bevonja a nagycsaládosok partneri körébe. Eddig több mint háromezerrel sikerült szerződést kötni. A vállalatoknak is tetszik az ötlet, hiszen a nagycsaládosok nagy fogyasztók is egyben, így piaci versengés is van közöttük, és büszkén vállalják a ZDR 3+ logóját.
A népes famíliák tekintélyét azzal is erősítik Lengyelországban, hogy immár kortól függetlenül mindenki megkaphatja az országos nagycsaládos kártyát, aki legalább három gyermeket felnevelt.
Raúl Sánchez elmondta: az ötven esztendeje létrehozott spanyolországi nagycsaládosok szövetsége is az utóbbi két évtizedben fizetett munkatársakat foglalkoztat, s azóta, hogy pro-fesszi-o-nalizálódott a szervezet és szolgáltatásokat kínál, tagcsaládjainak a száma hétezerről ötvenezerre nőtt. Rengeteg partnercéget nyertek meg az ügynek, ezenkívül az állam jelentős kedvezményeket ad.
„Az EU politikusaival is meg kell értetni, hogy csakis egy családbarát környezet megteremtésével lehet jövőt biztosítani. Egyelőre úgy érezzük, hogy a nagycsaládokat diszkrimináció éri egy sor uniós ország adó- és szociális politikájában, munkaerőpiacán. Például jóval nehezebben alkalmaznak egy többgyermekes asszonyt. Spanyolországban a bíróságon bizonyítottuk be: a nagycsaládosok esetében diszkriminatív az a gyakorlat, hogy aki egy bizonyos mennyiségnél több vizet fogyaszt, annak a többletért magasabb díjat kell fizetnie. A nagyobb teljesítményű, több személy szállítására alkalmas gépkocsi használatánál sem szabad ugyanakkora adót kivetni egy egyénre vagy jogi személyre, mint egy nagycsaládosra. Keressük tehát azokat az európai parlamenti politikusokat, és egyre többet találunk is, akik hajlandók változtatni az unió nem éppen családbarát kultúráján.”
A főtitkár úgy véli, olyan, a tagállamokra is kisugárzó szemléletváltásra van szükség, amely az unió szervezeti egységein belül eluralkodott genderizmus helyett a családokra fókuszál.
Ami a KCSSZ nemzetközi ifjúsági programját illeti, Mihálffy Andrea projektvezető elmondta: két éve éppen azzal a céllal indították el, hogy a magyarországi családpolitikát mintaként mutassuk fel Európában. Az is lényeges, hogy a családról hasonlóan gondolkodó szervezetek európai hálózatot hozzanak létre.
Tavaly európai fiatalokat hívtak meg Budapestre, a KCSSZ szokásos parlamenti napjára, és ifjúsági kerekasztalt szerveztek számukra. Az egész hétvégés találkozóra 19 országból ötven fiatal érkezett, s annyi értékes gondolat hangzott el, hogy a folytatás mellett döntöttek. Hit, lelkesedés, ötletek sokasága jellemezte a következő félévenkénti munkaüléseket is. Nyolc-tíz fős csoportokba osztva dolgoztak az ifjak egy-egy megadott témában. A mostani konferenciát megelőzően a fiatalok négy alkalommal találkoztak, Budapesten, Brüsszelben és Varsóban. A munka most 32 fővel folytatódik; a pénzt az Emberi Erőforrások Minisztériuma biztosítja, de beszállt a költségekbe a lengyel családügyi tárca is – teszi hozzá Liziczayné Kovács Zsófia, a program koordinátora. A pályázóknál alapfeltétel a jó angoltudás, mert ez a munkanyelv, a kiválasztásnál pedig figyelembe veszik a pályázati esszé minőségét, illetve a kreativitást. A legutóbbi pályázatnál az volt a feladat, hogy egy 2-3 perces videóban érveket sorakoztassanak fel a minél korábbi vagy későbbi házasság mellett. Az ülések eddigi témái között szerepelt például a munka és a magánélet egyensúlya és az apa szerepe a családban.
Nagyon nagy a média felelőssége is – mondja a 24 éves Enyedi László –, hiszen a bulvárosodó sajtó nem foglalkozik azzal, hogy milyen egy jól működő család. A reklámokban általában nem hétköznapi nőket mutatnak, hanem szupermodelleket, családok pedig alig szerepelnek. Díjazni kellene azokat az ügynökségeket, amelyek egy-egy jó terméket vagy szolgáltatást nagycsaláddal népszerűsítenek. „Le kell bontani azt a társadalomban kialakított képet, hogy a nagycsaládos anyukák slamposak, elhízottak, unalmasak” – zárja le a gondolatmenetet Andrea és Zsófia (mindketten ötgyermekes, csinos családanyák). Terjeszteni kell a mintát, hogy ne féljenek a nők az anyaságtól, a fiatalok a családalapítástól. Mi, a nagycsaládosok ezért dolgozunk.
Borítófotó: nagycsaládosok karácsonyi ünnepsége 1990-ben. fontos a minta átadása (Demecs Zsolt/MTI)
