PARAMILITÁRIS SZERVEZETEK ÉS ÁLDOZATAIK
Ukrajnában csupán az elmúlt két évben közel tucatnyi fizikai erőszakkal járó romaellenes megmozdulás volt. A teljesség igénye nélkül felidézünk néhányat ezek közül.
Tavalyelőtt az Odessza megyei Los-csi-nyivka községben élő cigányok házait felgyújtották a helyi lakosok, majd az önkormányzat elrendelte a kitelepítésüket. Úgy vélték, közülük ölt meg valaki egy nyolcéves kislányt. A gyanúsított előbb elismerte a tettet, de később elmondta, hogy fizikai erőszakkal csikarta ki a rendőrség a vallomását. Ukrajnában gyakori panasz a kényszervallatás.
Egy évvel később a Harkiv megyei Vil-sani nagyközségben tömeges rendbontás tört ki, gumilövedékes fegyvereket is használtak, aminek a következtében négy ember kórházba került, egy pedig belehalt a sérüléseibe. Az áldozatok cigányok voltak.
FOKOZÓDÓ TERROR
Idén áprilisban Kijev egyik erdős-ligetes részén a C14 (cirill betűkkel: „СІЧ”, azaz Szics, a II. világháború végéig működő ultranacionalista fegyveres csoportosulás nevét viselő szélsőjobboldali szervezet) baseballütőkkel, késekkel, baltákkal felfegyverzett tagjai az ott táborozó romákat a helyi közigazgatás képviselőivel közösen űzték el, majd szétverték és felgyújtották a sátraikat. Közleményükben szemétgyűjtő önkéntes munkaszombatnak nevezték az akciójukat. Májusban felgyújtottak egy ideiglenes tábort Lviv közelében, majd Ternopil megyében ért támadás egy hasonló telepet.
Június elején a fővárosban az idén alakult szélsőjobbos Nemzeti Osztagok paramilitáris szervezet kalapácsos, baltás, maszkos alegysége hajtotta el a romákat egy természetvédelmi területről, lerombolva illegális építményeiket. Aztán tíz napja történt a már említett lembergi gyilkos pogrom, amelynek elkövetői javarészt 16-17 éves szélsőjobboldali fiatalok. Tizennégyüket a húszéves felbujtójukkal együtt őrizetbe vette a rendőrség. Ők a Józan és Dühös Ifjúság nevű, be nem jegyzett szervezet tagjai. Internetes közösségi oldalt hoztak létre, valamint videómegosztó csatornát, amelyen Lemberg Jugendként hirdették magukat. A pogrom és a rendőrségi intézkedés után azonnal nevet váltott a csoport. Az ukrán biztonsági szolgálat vezetője, Vaszil Hricak máris sietett közölni, hogy minden valószínűség szerint Moszkvából verbuválták és finanszírozták az elkövetőket.
A nagy bel- és külföldi sajtóvisszhangot kiváltó esetben folyik a nyomozás. Egyelőre semmi sem bizonyított, és az is figyelemre méltó, hogy az előbb felsorolt ügyek egyikét sem zárták még le. Vajon miért?
Azt is látni kell, hogy a társadalom egy része ha el is ítéli a túlzott erőszak alkalmazását a cigányokkal szemben, megértően viszonyul a szélsőjobbos „rendteremtőkhöz”. Ugyanis a társadalmi együttélés szabályai ellen vétők által okozott kisebb-nagyobb problémákat a helyi és a központi hatalmi szervek sem tudják hatékonyan kezelni, a rendvédelmi erők pedig nem tudnak (sokszor nem is akarnak) kellő határozottsággal fellépni. Így nyílik meg a cselekvési terep a szélsőséges szervezetek előtt, ezzel igazolják a létüket, s politikai biztatást, hátországot is kapnak hozzá.
A nagyvárosokban kéregető, állandó munka- és lakhellyel nem rendelkező, a társadalom perifériájára szorult rétegek „megregulázásáról” egymással versengve nyilatkoznak a populista politikusok. Az Oleh Ljasko vezette Radikális Párt egyik, botrányairól elhíresült embere, Ihor Moszijcsuk például Donald Trumpra hivatkozva írta internetes közösségi profilján, hogy az összes cigányt deportálni kellene Ukrajnából.
NÁCIK VAGY NEMZETMENTŐK?
Az egyik legismertebb ultranacionalista erő, a Majdanon feltűnt, majd mozgalomból párttá szerveződött Jobb Szektor elnökhelyettese, Vaszil Labajcsuk közölte, hogy nem vettek részt a romaellenes akciókban, de letette a garast Sztepan Bandera mellett (aki a II. világháború alatt az Ukrán Nacionalisták Szervezetének a vezetőjeként nagy szerepet játszott az 1941-ben a náci Németország hadseregét támogató ukrán fegyveres erő felállításában, amely zsidók, oroszok, cigányok kegyetlen legyilkolásával még a nácikat is meglepte: fehérorosz falvak sokaságát égették fel, 1943‒44-ben pedig több tízezer lengyel nemzetiségű civilt mészároltak le ‒ a szerk.). A Jobb Szektor alapvetése Banderától származik: „Bajtársi viszony azokkal, akik velünk együtt harcolnak Ukrajnáért; semleges azokhoz, akik nem gátolják a harcunkat; ellenséges azokkal szemben, akik ártanak a nemzetünknek és az államunknak.”
Emlékezetes, hogy pár éve, amikor mintegy ötezer szélsőséges náci típusú fáklyásmenettel emlékezett meg Kijevben Bandera születésnapjáról, a magyar balliberális médiában is megjelentek elnéző, relativizáló beszámolók, amelyek ahelyett, hogy nevén nevezték volna a dolgokat, pusztán nacionalistaként aposztrofálták a Szvoboda párt és a Jobb Szektor zászlóival, illetve a második világháborús tisztogatásokat elkövető Ukrán Felkelő Hadsereg vörös-fekete lobogóival felvonuló álarcosokat, Banderát pedig függetlenségi vezetőnek nevezték.
Ennek a zászlónak a tiszteletét akarják törvénybe foglalni mostanság kijevi parlamenti képviselők, az indítványt ez év tavaszán nyújtották be.
Sztepan Banderát egyébként a nemzeti mozgalom hősének tartják Nyugat-Ukrajnában, az orosz ajkú keleti országrészben pedig náci kollaboránsnak.
KÍVÜL BÁRÁNY, BELÜL FARKAS
Végezetül íme egy kis útmutató a rendpártinak, forradalminak nevezett ukrán szervezetekről:
C14 (СІЧ) – jobboldali radikális, neonáci jellegű tömörülés 2009-ben tűnt fel. Évekig együttműködött a választásokon az ultranacionalista Szvoboda (Szabadság) párttal. Tagjai aktívan részt vettek a Viktor Janukovics oroszbarát vezető megbuktatásával, elmenekülésével végződő 2013‒14-es összecsapásokban a kijevi Majdanon. Tevékenysége a gyerekek számára szervezett futballtornától a keleti konfliktusban részt vevő ukrán katonák támogatásán át a jogvédő tevékenységig és az orosz biznisz bojkottjáig terjed. Ezekre költségvetési támogatást is kapott a szervezet. Tagjai az egészséges életmódot propagálják, erőszakkal lépnek fel a zugkocsmák üzemeltetőivel szemben főként azokkal, akik fia-tal-korúaknak adnak el alkoholt. Más, ún. „közvetlen hatású” akciókat is szerveznek az ukránfóbia, a baloldali nézetek képviselői és a romák ellen.
Nemzeti Osztagok – 2018. január 28-án alakult meg hivatalosan, amikor a szervezet hatszáz tagja Kijevben letette az esküjét, majd terepszínű katonai gyakorlóruhához hasonló öltözetben végigvonult a főváros utcáin. A Nemzeti Osztagok társadalmi szervezetként határozza meg magát, amely segít a rendőrségnek a közrend védelmében. A paramilitáris rendfenntartó csoport tagjai zömében a kelet-ukrajnai fronton megfordult Azov önkéntes zászlóalj kötelékéből kerültek ki. A vezetői azt állítják, hogy csakis a tagdíjak révén tartják fenn magukat. Ám az egyenruhákat elnézve sokak szerint inkább hasonlítanak magánhadseregre, mint önkéntes segítőkre.
Jobb Szektor – 2015-ben párttá alakult szélsőjobboldali nemzetvédő mozgalom, amely a Majdan kitörésekor, 2013 novemberének a végén tűnt fel. Egyik alkotórésze volt a Kárpátalján működő Karpatszka Szics (СІЧ) szervezet, amely több magyarellenes megmozdulásban is aktív szerepet játszott. A Majdan radikális szárnyához tartoztak. A pozitív imázsuk kialakítását elősegítette, hogy a téren megpróbálták megvédeni a rendőrségi túlerővel szemben a békés diákokat, akik Ukrajna euroatlanti in-teg-rációjáért tüntettek. Tulajdonképpen ez az esemény indította el azt a láncolatot, amely végül a Janukovics-rezsim bukásához és az elnök elmeneküléséhez vezetett. Elnökük, Dmitro Jaros egyéni mandátumot szerzett a parlamentben. A Jobb Szektor fegyveresei részt vettek a 2015-ös munkácsi lövöldözésben, akciófilmbe illő összecsapásban vették fel a harcot az ellenük kivezényelt rendőrök ellen. A szervezet tagjai kezdeményezték az Önkéntes Ukrán Hadtest felállítását, amelynek a kötelékében a reguláris ukrán hadsereg katonáival vállvetve védték a donyecki repülőteret.
Alelnökük, Vaszil Labajcsuk a romapogromok kapcsán azt mondta: mindaddig semleges a viszonyuk a cigánysághoz, amíg nem követnek el bűncselekményeket, nem lopnak, nem foglalnak el területeket spontán telepeik számára.
A TÁRSADALOM PERIFÉRIÁJÁN
Az utolsó hivatalos népszámlálás (2001) szerint 42 ezer roma él Ukrajnában. Ez az adat már akkor sem volt megbízható, hiszen nem mindenki vállalta a származását. Becslések szerint napjainkban mintegy háromszázezren lehetnek a több tízmilliós az országban, közülük százezren élnek Kárpátalján a megye orvosi, szociális és oktatási intézményeinek felmérései alapján. Nagy részük aluliskolázott, nincs megfelelő személyazonosító okmánya, emiatt még az alapvető szociális és egészségügyi szolgáltatásokat sem veheti igénybe.
Szélsőjobbos szervezetek ünneplik bandera 109. születésnapját. az idegengyűlölet megfertőzte az iskolákat – figyelmeztetnek a kárpátaljai magyar szervezetek
