VÁMHÁBORÚ
Még jószerével fel sem álltak a Buenos Aires-i G20-csúcsértekezleten a tárgyalóasztaltól, a nemzetközi üzleti élet, az amerikai tőzsdék máris beárazták Donald Trump amerikai és Hszi Csin-ping kínai elnök megállapodását, hogy a beígért vámtarifa-emelés bevezetését a megegyezés reményében kilencven napra felfüggesztik. Ez volt a második csapás az amerikai gazdaság váratlan lelassulásáról szóló hírek, találgatások felbukkanása után. A két tényező hatására december negyedikén a világ egyik legfontosabb tőzsdeindexe, a legnagyobb amerikai iparvállalatok részvényeinek áralakulását követő Dow Jones Industrial Average (DJIA) több mint három százalékot zuhant.
SZKEPSZIS
Vajon arról lenne szó, hogy az elmúlt két év meglehetősen kiszámíthatatlanná vált nemzetközi politikai és gazdasági légkörében, a nagy erőközpontok közötti kiélezett harcban már semmiben és senkiben sem bíznak? Ezt a bizonytalanságot erősítik az EU félelmei, hogy Washington és Peking a háta mögött megegyezik. Brüsszel hoppon marad, a kínaiak az amerikai vállalatoktól vásárolnak majd többet az uniós cégek rovására.
Az EU aggodalmai – tekintettel a kilencvennapos vámbevezetési moratórium kapcsán beharangozott plusz 1200 milliárd dolláros kínai vásárlásokra – nem teljesen megalapozatlanok. Annál is kevésbé, mert a „fegyverszünetről” beszámoló jelentések hézagosak és ellentmondásosak. Egyelőre azt sem tudni, mikor kezdődik ez a negyedéves türelmi időszak. A kínai kereskedelmi minisztérium üdvözölte az egyezséget – mi mást tehetett volna? –, de ehhez csak annyit tett hozzá, hogy Peking „a lehető leghamarabb” életbe lépteti a megállapodást (amelynek a részleteit nem ismertették).
Kínában meglehetős óvatossággal, mi több, szkepticizmussal fogadták a Buenos Aires-i egyezség tálalását az amerikai médiában. A pekingi vezetés nézeteit tükröző Global Times szarkazmussal jegyezte meg, hogy miközben az USA hatalmas publicitást adott a kilencvennapos felfüggesztéssel kapcsolatos tárgyalásoknak az Egyesült Államok számára kedvező részeredményéről, Kína vállalásáról, hogy 1200 milliárd dollárral növeli amerikai vásárlásait, az USA kötelezettségeiről nem esett szó. Tavaly a távol-keleti óriás 130 milliárd dollárért vásárolt amerikai termékeket. Hogy a hatalmas plusz milyen időtávon értendő, az is homályban maradt.
PEKING FENYEGET
Az 1200 milliárd dolláros megaüzlet még csak terv – hűti le a kedélyeket a Global Times. Még ha e kérdésben mindkét fél számára elfogadható egyezség jön is létre, akkor is hosszú évek közös erőfeszítéseire lesz szükség, hogy az abban foglaltakat megvalósítsák – figyelmeztet.
Egy ország, amelyet óriási államapparátus igazgat, és amelyben az állam, a kormány szerepe sokkal nagyobb, mint a nyugati demokráciákban, a lap útján stílusában és tartalmában is szokatlan üzenetet küldött a Fehér Háznak. „A két ország magánvállalatai, népei kereskednek egymással, nem pedig a kormányaik … Ha az amerikai gyártók nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, s nem lesznek képesek szállítani azokat az árukat, amelyeket Kína akar, akkor a Jóisten sem mentheti meg a Fehér Házat” – írja az újság vezércikke.
NEM OSZTOZNAK
A patinás hongkongi napilap, a South China Morning Post (SCMP) kínai kormánykörökre hivatkozva azt írja, hogy elkezdték az amerikai szójabab és cseppfolyósított földgáz (LNG) behozatalával kapcsolatos előkészületeket. Kína a tavaly októberi szójababmennyiség mindössze öt százalékát importálta ez év októberében az Egyesült Államokból. Tehát csaknem a nulláról indulnak. Az SCMP úgy tudja, az idén legalább egy tartályhajónyi cseppfolyósított földgázt vásároltak az USA-tól.
Az európai uniós vállalatok felszisszentek az 1200 milliárd dolláros üzlet nagyságrendjén; ennek pusztán az eshetősége megrettentette az EU-t. Emellett sértette őket a washingtoni politikai vezetés lekezelő magatartása, amellyel visszautasította Brüsszel diszkrét ajánlkozását, hogy felhasználva az európaiak kínai tapasztalatait, valamint az unió mint világkereskedelmi szuperhatalom súlyát, lépjenek fel együtt, tárgyaljanak közösen Pekinggel. „Csak maguknak akarják a zsákmányt, nem osztozkodnak” – idéz a Politico név nélkül egy magas rangú EU-s diplomatát.
DÉL-AMERIKAI TERJESZKEDÉS
Mindeközben Kína és az Orosz Föderáció, kihasználva a Buenos Aires-i G20-csúcs lehetőségeit, még inkább beásta magát az amerikai érdekszférának tekintett Dél-Amerika piacaiba. Vlagyimir Putyin orosz államfő, akinek Donald Trumppal, az USA elnökével való találkozóját végül is az amerikai fél lemondta, megegyezett az argentin házigazdákkal, hogy együttműködnek atomerőmű-építésben, továbbá Moszkva tengeri hajókra telepített úszó atomerőműveket irányít a térség vizeire. Putyint az argentin csúcs után Moszkvában felkereste a roppant súlyos politikai és gazdasági gondokkal küszködő, de olajgazdag Venezuela elnöke, Nicolás Maduro. A dél-amerikai országot mind az USA, mind az EU szankciókkal sújtotta, ezért az államfő még erőteljesebben mozdul el a másik oldal irányába. December elején – mielőtt Moszkvába utazott – Maduro Caracasban fogadta az odalátogató török elnököt, Recep Tayyip Erdoğant.
PANAMA ÁTÁLLT
Hszi Csin-ping, útban hazafelé a G20-csúcsról, latin körútját Spanyolországgal és Portugáliával zárta le. Mindkét helyen hivatalos látogatást tett, ezt megelőzően Panamában és persze Argentínában fogadták. A kínai vezető panamai útja kiváltképpen figyelemreméltó, hiszen az Egyesült Államok számára stratégiai fontosságú közép-amerikai országról, a Panama-csatorna üzemeltetőjéről van szó. Noha Mike Pompeo amerikai külügyminiszter figyelmeztette a közép-amerikai államot, hogy ne vegyen fel kínai kölcsönöket, az a régió országai közül elsőként csatlakozott Peking globális gazdasági-kereskedelmi hálózatához, az Egy út – egy övezet kezdeményezéshez (BRI). Nem tudni, az útnak van-e köze a fél évtizede elindított projekthez, hogy a Panama-csatorna közelében, Nicaraguában kínai kivitelezéssel épüljön meg egy az Atlanti-óceánt, a karibi térséget a Csendes-óceánnal összekötő második csatorna. Mindenesetre a Hongkong–Nicaragua Csatornafejlesztő Beruházási Vállalkozás (HKNCDI) öt esztendeje a nicaraguai kormánytól ötven évre szóló koncessziót kapott a megépítésre, üzemeltetésre.
Borítófotó: A kínai és az amerikai delegáció a Buenos Aires-i csúcson. Végül Európával tolnak ki?
