Számos darabból kell összerakni az EU jövőjét mutató képet. A legszínesebb ötletekkel Emmanuel Macron francia elnök állt elő, aki a német–francia Élysée-szerződés 1963-as aláírásának január 22-i évfordulójára aláírásközeli állapotba hozná a mag-Európa megvalósítását célzó terveit.
BERLIN LEBÉNULT
Juncker európai bizottsági elnök az unió helyzetéről tartott szeptemberi beszédében már hűtötte a francia várakozásokat, ő ugyanis az eurózóna pénzügyminiszterét a bizottság tagjaként képzeli el, akire így a szigorú fiskális szabályok vonatkoznának, és nem az övezet tervezett parlamentjének politikai megrendelése. A külön parlament ötletét Juncker elveti, miközben Macron pont annak politikai legitimációjával kerülné ki a konvergenciakritériumokat.
Az EB elnöke a koalíciós tárgyalások miatt lebénult Berlin felé is kikacsintott; a németek ugyanis Macronnal ellentétben nem akarnak szerződésmódosítást, amely szerintük csak Pandóra szelencéjét nyitná ki. Berlin a meglévő ESM-et, az eurózóna pénzügyi válságkezelő mechanizmusát alakítaná át egy Európai Valutaalappá (EMF), amely kedvezményes hitelt adna az övezet Párizs által képviselt, egyébként adósságban úszó perifériájának.
Az eurózóna ClubMednek is nevezett déli országai viszont pont ezeket a megszorításokat hozó strukturális reformokat kerülnék el a közös pénzügyminiszter által nyújtott új hitelfelvételi lehetőségekkel. Az ellentét tehát óriási. Kérdés, hogy Macron terveit az új német és osztrák kormány hogyan fogadja majd.
Juncker szeptemberben üzent a mostani csúcson hiperaktív Donald Tusknak is, akinek európai tanácsi elnöki pozícióját az EB feje 2019-től szívesen egyesítené a bizottsági elnöki tisztséggel.
Juncker a múlt héten tárgyalt Theresa May brit miniszterelnökkel és a V4-ek vezetőivel. Közös halmaz volt a brexit utáni brit költségvetési hozzájárulás. A kiszivárgott hírek szerint London 20 milliárdot fizetne a Brüsszel által várt 60 milliárd helyett. Párizs, Berlin és Bécs továbbra is a jelenlegi két évről egyre korlátozná a kelet-európai uniós vendégmunkások kiküldetését, amit főleg a legnagyobb kibocsátó Lengyelország ellenez.
A KVÓTA ÉKET VER
A V4-ek vezetőivel elköltött vacsora megmutatta a visegrádiak egységét a migráció terén. Orbán Viktor két javaslattal érkezett. Az egyik szerint külön uniós pénzalapot kellene létrehozni a migrációs frontállam Olaszország támogatására, a másik a szintén frontország Szerbia és Montenegró EU-ba történő felvételét gyorsítaná fel.
Donald Tusk a csúcs előtt még arról beszélt, hogy decemberben már dönteni kellene a Soros-terv szerinti állandó migránskvótáról. Az Európai Parlament szakbizottsága határozott is egy felső létszámkorlát nélküliről, amelyet a kormányfőknek is jóvá kell még hagyni. Sokan többségi döntést várnak, ugyanis legalább a V4 biztosan ellene szavaz majd. Az osztrák és a cseh választást látva Tusk utóbb már finomított: szerinte a kötelező kvóta csak éket ver Brüsszel és a visegrádi országok közé.
Borítófotó: Jean-Claude Juncker, az EUrópai Bizottság elnöke (középen) és a visegrádi országok kormányfői. A V4 egységes maradt a migráció kérdésében (Fotó: MTI/EPA)
