OROSZ TRANZIT
Ez év végén lejár az orosz–ukrán gáztranzitszerződés, amely közvetlenül érinti Magyarország orosz gázimportjának a tetemes részét is. Mindkét oldal érdekelt lenne akár az átmeneti megoldásban, de egyelőre ennek nyomát sem látni, pedig az óra ketyeg. Ha lejár a szerződés, az ukránok még a tranzitgázcsapokat is elzárhatják (noha ez komoly bevételkiesést jelentene a kormánynak). Mindkét fél taktikázik. Moszkva kivárja a március végén esedékes ukrán elnökválasztás eredményét, abban a reményben, hogy az új államfővel könnyebb lesz megállapodni. A közelgő megmérettetés Kijev magatartását is hasonló, kiváró irányban befolyásolhatja. Ez a stratégia azonban veszélyes lehet, ha későn kezdenek el tárgyalni, és kifutnak az időből.
ZSAROLÁSI POZÍCIÓ
A probléma Berlint is aggasztja, hiszen Németország az orosz gáz legnagyobb európai vásárlója. Peter Altmaier (CDU) német gazdasági miniszter február közepén Berlinben, a cseppfolyós földgáz (LNG) importjáról tartott német–amerikai konferencián sürgette a feleket: mihamarabb állapodjanak meg egy új tranzitszerződésben. A lényeg, hogy legyen új szerződés, mindegy, hogy még az ukrán elnökválasztás előtt, vagy csak utána sikerül megegyezni – tette hozzá.
Három héttel a megmérettetés előtt Volodimir Zelenszkij ukrán showman, komikus, filmproducer váratlanul előretört, népszerűbb lett, mint az addig esélyesnek tartott Julija Timosenko. Mögöttük szorosan a harmadik Petro Porosenko jelenlegi elnök. Zelenszkij politikája közel áll Porosenkóéhoz, viszont Oroszországgal szemben rugalmasabb álláspontot képvisel, tárgyalna Moszkvával. A minap azonban Facebook-oldalán lejárató kampány indításával vádolta meg az ország irányítóit.
Eközben az orosz vezetők arra panaszkodnak, hogy nincs kivel tárgyalniuk Kijevben. Alekszej Grivacs, az orosz Nemzeti Energiabiztonsági Alap (FNEB) földgázprojektekért felelős vezérigazgató-helyettese a szállító, az Orosz Föderáció cégei szemszögéből láttatja a problémát: „Az ingatag tranzithelyzet sokmilliárdos szerződések teljesítését veszélyezteti. Ez a bizonytalanság a tranzitország (jelen esetben Ukrajna) kezében hatalmas, nem piaci alapú erővé válik, amellyel nyomást gyakorol Oroszországra mint szállítóra, valamint Európára mint fogyasztóra.” Azaz Kijev zsarolhatja Moszkvát és az uniót.
MOSZKVA BEKEMÉNYÍT
Brüsszelben január végén háromoldalú tárgyalásokat tartottak az EU, Oroszország és Ukrajna képviselői. Noha hivatalosan konzultációnak minősítették a tárgyalásokat, azokon mindegyik fél részéről nehézsúlyúak vettek részt. Az uniót Maroš Šefčovič energiabiztos, Ukrajnát Pavlo Klimkin külügyminiszter és Andrij Koboljev, a Naftohaz vezetője, Oroszországot Alekszandr Novak energiaügyi miniszter és Alekszej Miller, a Gazprom elnöke képviselte.
Az egyeztetéseken Moszkva bekeményített. Mint Alekszandr Pankin külügyminiszter-helyettes a sajtónak elmondta, a Kreml kész az ukrán tranzit fenntartására, de csak a saját feltételeivel. Orosz vezetők érzékeltették, hogy az esetleges ukrajnai szerződést alárendelik az Északi Áramlat II. és a Török Áramlat szempontjainak. Magyarán ez a két, Ukrajnát kikerülő gázszállítási útvonal elsőbbséget élvez. Az EU legalább tízéves új kontraktust szeretne, megfelelő mennyiségű orosz gázexporttal, hogy a külföldi beruházóknak vonzó legyen befektetni az ukrán gáztranzitvezeték-hálózat felújításába.
BIZONYTALAN ALTERNATÍVÁK
Oroszország, az öreg kontinens meghatározó fontosságú fosszilisenergia-ellátója a földgázüzletben rekordévet jelentő 2018 után az idén visszaeséssel számolhat az európai keresletben. Ez mindenekelőtt a német gazdaság lassulásához köthető, de a brexit körüli bizonytalanság és az Egyesült Államok várható betörése az európai LNG-piacra szintén csökkentheti az oroszoktól való vásárlás iránti hajlandóságot.
Igen fontos, Moszkva álláspontját jelentős mértékben befolyásoló tényező, hogy projekteket indított, amelyek fél évtizede Ukrajna mint tranzitország szerepének a csökkentésére, majd megszüntetésére irányulnak. Ezek vagy késnek, vagy elhaltak (mint például a Déli Áramlat). A hatalmas és egyre erősödő amerikai politikai-gazdasági nyomás miatt továbbra is kétséges, hogy mikor lehet befejezni az Északi Áramlat második vezetékpárjának a kivitelezését. Dánia még nem járult hozzá, hogy a cső néhány kilométeres szakasza a dán tengerfenéken haladjon. Az Északi Áramlat I–II. négy csővezetéke évi 110 milliárd köbméter gázt szállítana az EU elosztópontjaira, illetve Németországba. Ez a tavalyi rekordmennyiségű (201 milliárd köbméter) unióba szállított orosz gáz több mint fele. Ez idő szerint csak az Északi Áramlat I. évi 55 milliárd köbméter kapacitású csőpárosa működik, de az sincs százszázalékosan kihasználva.
Bizonytalanság övezi az Ukrajnát délről kikerülő másik tranzitútvonal, a Török Áramlat (TurkStream) tervezett balkáni szakaszának a megépítését is. Ennek az etapnak – amely Bulgárián, Szerbián át Magyarországig is eljutna – a kivitelezése még éveket vehet igénybe – ha egyáltalán lesz belőle valami.
Dmitrij Medvegyev orosz kormányfő március elején Szófiában járt, de a TurkStream-kérdést láthatóan továbbra is nyitva tartják. A miniszterelnök a Trud című lapnak nyilatkozva hangsúlyozta: a bulgáriai szakasz megépítése attól függ, hogy az országnak sikerül-e szilárd garanciát kicsikarnia a tekintetben, hogy az EU nem akadályozza meg a csővezeték létrehozását. „Tanulva a Déli Áramlattal kapcsolatban szerzett, nem mondanám, hogy kellemes tapasztalatokból, a gázvezetékkel összefüggő további konkrét lépésekről csak akkor beszélhetünk, ha az Európai Bizottság garantálja, hogy nem gördít akadályt a megvalósítás elé” – mondta Medvegyev a szófiai tárgyalásokat lezáró sajtóértekezleten.
(Az ukrán elnökválasztásról és a magyarság helyzetéről lásd cikkünket a 38. oldalon.)
Borítófotó: A gazprom elkezdte az arktisz meghódítását. Az északi áramlaton egyre több, „a testvériség” vezetéken kevesebb gáz érkezhet európába
