BREXIT
„A kétkedők, morgók, huhogók mind tévednek. Akik a brexit ellen fogadtak, az ingüket is elvesztik” – mondta a még újságíróként kialakított sajátos stílusában a frissen beiktatott brit miniszterelnök. Noha Boris Johnson megígérte, hogy a jelenleg érvényes határidőre, 2019. október végére Nagy-Britannia kilép, addig még sok minden történhet. Például a brit parlamentben átpasszíroznak egy újabb brexit-határ-időt és további tárgyalásokat javasló indítványt. Lapzártánk idején egyébként maga Johnson is tett egy óvatos utalást arra, hogy hajlandó lenne újratárgyalni a feltételeket. Figyelembe kell venni, hogy az új kormányfő hajszálvékony parlamenti többséget tudhat a háta mögött, és továbbra is mélyen megosztott nemcsak az ország, hanem a saját pártja is.
A SKÓTKÉRDÉS
A konzervatív/konzervatív hatalomváltást követően Boris Johnson hatalmas tisztogatást végzett az előző kormány tagjai között, az adminisztrációban. Tizenhét minisztert leváltottak (a Theresa May-féle kabinet több mint felét), illetve voltak, akik önként felálltak. Az új miniszterelnök a kulcspozíciókba kőkeményen brexitpárti embereket ültetett. Az EU-ból való kilépést illetően a keményvonalasok által meghatározott politika viszont tovább távolítja Skóciát Londontól.
Nicola Sturgeon skót kormányfő levelet írt Boris Johnsonnak, amelyben létfontosságúnak minősíti, hogy a népe kapjon alternatív lehetőséget az angol miniszterelnök fémjelezte brexitterv mellett. A skót vezető jelezte: folytatja a harcot a Skócia függetlenedéséről történő új népszavazásért – ami az Egyesült Királyság széthullását jelentené. Az ezzel kapcsolatban öt éve tartott referendumon az érvényesen voksolók 55 százaléka ellenezte a Londonnal való szakítást. Viszont az EU-ból történő kilépésről szóló 2016-os népszavazáson a skótok 62 százaléka a bennmaradásra szavazott.
Mint a Chatham House egyik tanulmánya megállapítja, Nagy-Britanniának gyakorlatilag nincs Európa-politikája. Kérdéses, hogyan alakítsák a viszonyukat az uniós tagállamokkal a brexit után. Berlin és Párizs máris kihagyta Londont, amikor 2019-ben a Nyugat-Balkánról tartottak nemzetközi tanácskozást. A szigetország ugyanígy kimarad az ukrajnai rendezés intézményes kereteiből. Korábban mint EU-tagot, Nagy-Britanniát is képviselte a „normandiai négyek” (Ukrajna, Oroszország, Németország és Franciaország) két nyugati tagja. Ez a lehetőség a brexittel elenyészik.
Az Európai Unió új vezetője, a német Ursula von der Leyen már jelezte: nem zárkózna el egy későbbi határidő kijelölésétől, a Brüsszel és London közötti további tárgyalásoktól. Első politikai nyilatkozatában Johnson megígérte konzervatív választóinak, hogy a jelenleg érvényes határidőig, 2019. október 31-ig kivezeti Nagy-Britanniát az EU-ból, „mégpedig jobb feltételekkel, mint amilyeneket az előző kormányzat elért”. Elemzők szerint azonban az új kormányfő nyitva hagyta a „kemény”, megállapodás-köszönés nélküli, angolos távozás lehetőségét is.
BIZALMATLAN BERUHÁZÓK
Közben a külföldi befektetők bizalmatlanabbak a szigetország iránt, egyesek megkezdték a kivonulást Nagy-Britanniából – ennek komoly következményei lehetnek a bizonytalan kimenetelű brexit hatásai nélkül is. A folyamat korábban, még 2016-ban indult, amikor az angolok a júniusi népszavazáson 71,8 százalékos, igen nagy részvétellel 51,9-48,1 százalékos arányban az EU-ból való kilépés mellett döntöttek.
Nagy-Britannia mindenféle brexitbo-nyodalom ellenére még mindig a világ harmadik legkedveltebb beruházási célországa az Egyesült Államok és Kína után. London ugyanakkor veszít a vonzerejéből mint racionális, a külföldi beruházásokat támogató üzleti partner. A Világbank 2019-es, az üzletkötések szabályozottságát felmérő jelentése (Doing Business – Measuring Business Regulations) szerint a szigetország a kilencedik helyen áll. Grúzia például utcahosszal vezet előtte, és a britek alig-alig előzik meg Észak-Macedóniát. (A listát egyébként Dánia vezeti, a második helyen Hongkong, a harmadikon Dél-Korea áll. Magyarországot Románia mögé, az 53. helyre sorolták, Oroszország a 31. pozíciót kapta.) Ugyanakkor Nagy-Britannia még mindig vonzóbb befektetési célország, mint két fő európai versenytársa, Németország (24.) és Franciaország (32.).
Az UNCTAD Investment Trends Monitor 2019 adatai alapján tavaly a szigetállamba 122 milliárd dollárnyi közvetlen külföldi befektetés (FDI) áramlott, 20 százalékkal meghaladva az előző év szintjét (ami viszont jelentősen alacsonyabb, mint a 2016-os 196 milliárd dollár). A jelentés kiemeli, hogy az ellentmondásos brexit egyes befektetői körökben aggályokat kelt. Attól tartanak, hogy az Európával való kereskedelem költségei megugranak.
Jelenleg az EU Nagy-Britannia legfontosabb külgazdasági partnere. Tavalyelőtt a teljes brit export 44 százaléka irányult uniós államokba, ahonnan az import 53 százaléka származott. Azaz ha szabályozatlan, „kemény” brexittel távoznak a britek, a szigetországban befektető külföldieknek is évente sok száz millió fontba kerülhet a költségszint megemelkedése (vámok, szállítási kiadások, adók).
MÉRLEGHIÁNY
Nagy-Britanniának az EU-val folytatott kereskedelme évtizedek óta deficites. Mégpedig oly módon, hogy az árucsere nagyobb hiányát a szolgáltatások kereskedelmének brit többlete csökkenti. Például 2017-ben a szigetországnak az unióval lebonyolított árucsere-forgalmában jóval százmilliárd euró feletti deficit keletkezett, viszont a szolgáltatások kereskedelmének a mérlege 32 milliárddal a britek oldalára billent. Így a brit gazdaság összességében mintegy 70 milliárd eurós hiánnyal zárta az EU-val való kereskedést.
Borítófotó: Boris Johnson birkát nyír. Elbír-e a kaotikus brit állapotokkal?
