HADIIPARI FEJLESZTÉSEK
Oroszországban bemutatták az első katonai célú, testre szerelhető mesterséges külső vázat, az EO-01.02 jelzésű exoszkeletont (erre még nem találtak ki magyar szót). A hét kilogramm súlyú, fémből és szénszálas anyagokból készült szerkezetet a műszaki csapatoknak, továbbá a kommandósoknak fejlesztették ki. Szíriában – az orosz fegyveres erők kísérleti terepén – már alkalmazták. Most folynak a hivatalos próbák a hadseregben, amely több száz ilyen eszközt vásárol, ha azok beválnak.
OLYAN, MINT A BICIKLIZÉS
Szíjakkal a hátra, a vállakra, az alsó végtagokra erősítik. Állítólag könnyű megszokni, és a segítségével nagyobb, tartós fizikai erőkifejtést lehet elérni. A szerkezet fejlesztői, a Rosztyeh hadiipari konszernhez tartozó GB Inzsinyiring (GBI) mérnökei hosszabb távon nagyobb, akár hetven kilogrammos súlyok hordozására, nagy távolságú gyalogmenetek végrehajtására ajánlják. A két vállra erősített, kiegészítő hordozóeszköz révén akár sebesült bajtársat, egy 82 mm-es aknavetőt nehéz talplemezével és tizenkét aknagránáttal, vagy egy AGSZ háromlábú automata gránátvetőt lehet elvinni nagyobb útszakaszon.
A szerkezet csökkenti a vállöv, a gerinc, a lábak, az izmok és az ízületek terhelését. Másfél perc alatt felvehető, akár repeszmellényre is. „A benne való mozgást rövid idő, legfeljebb egy hét alatt el lehet sajátítani. Olyan, mint a kerékpározás: ha egyszer megtanulod, sohasem felejted el” – idézi a RIA Novosztyi a GBI vezetőjét, Szergej Szmagljukot. Egy próbán egy 35 kilogrammos robot-irányítópultot cipelő katona az eszköz segítségével kilenc órán át vitte a berendezést különösebb probléma nélkül.
TEHERHORDÁS
A kommandóegységeknél azoknak az egyébként a legerősebb fizikai állapotú katonáknak szánják, akik a támadásokkor a városban, az épületharcban a legelöl mennek, s egy nehéz, tíz kilogramm körüli pajzsot előretartva védik magukat és társaikat az ellenséges kézifegyvertűztől. Még egy közvetlen harci alkalmazásról beszélnek, egy különleges hátizsákról, amelyben hétszáz behevederezett géppuskatöltény van (ez önmagában mintegy húsz kilogramm), s amelyből a géppuska kezelője – aki viseli az exoszkeletont – folyamatosan, közvetlenül kaphatja a lőszerutánpótlást a fegyverébe, amelynek a súlya meghaladja az öt kilogrammot.
Az exoszkeletont viselő a mozgásával egy a készülékbe beépített piezoelektromos töltőszerkezetet működtet, amely menet közben – felhasználva a mozgásenergiát – feltölti a katona villanyárammal működő eszközeit, a laptopját, a Glonass katonai műholdrendszer tájékozódási-távközlési műszereit, az adó-vevő akkumulátorát.
A JÖVŐ ÚTJA
Jelenleg mind a három katonai szuperhatalomnak, az USA-nak, Oroszországnak és Kínának van katonai exoszkeletonja. Az oroszoké a legegyszerűbb, és láthatóan ez áll a legközelebb a szériagyártáshoz. Az amerikaiak még csak kísérleteznek az Onyx-rendszerrel, amelynek lítiumion-elemei nyolcórás működést tesznek lehetővé. Az orosztól eltérően ebben a rendszerben szervómotorok segítik a mozgást. A második generációs kínai eszköz hidraulikus rásegítőkkel működik, és kidolgozói szerint semmiben sem marad el az amerikaiak hasonló célú készülékétől.
Borítófotó: Az új orosz csodakatona. Valóra vált science fiction
