Az emelkedő pályán lévő horvát gazdaságot alapjaiban rengethetik meg a legnagyobb magánkézben lévő konszern, az Agrokor pénzügyi gondjai, mivel csak az országban harmincezer alkalmazottja van a cégbirodalomnak. De a dominóeffektus nagyban érintheti Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Szlovénia gazdaságát is, ahol összesen még harmincezer ember dolgozik a multinak. A pénzügyi gondokról szóló hírek akkor váltak egyértelművé, amikor is a Moody’s és az S&P hitelminősítő rontotta a társaság hitelkockázati besorolását, ami után az általuk kibocsátott kötvények értékei meredek zuhanásba kezdtek a nemzetközi pénz-piacon.
A történetének a legnagyobb válságát élő cégbirodalommal kapcsolatban eddig is lehetett sejteni, hogy nincs minden rendben, mert a terjeszkedését eurómilliós hitelekkel és vállalatainak a kezességvállalásaival tudta csak biztosítani. A leminősítés egyben jelzés az Agrokorral kapcsolatban álló bankoknak, hogy képtelen időre törleszteni a hiteleket, és a beszállítók felé fennálló tartozásai is 16 mil-liárd kunára (640 milliárd forint) rúgnak. A multi az elmúlt két évben is ennyivel tartozott az utóbbiaknak, mégis csak most lett gazdasági toptéma a halmozódó adósság. Az Agrokor helyzete egyes számítások szerint mintegy 2500 vállalatnak okozhat problémát. A nagy beszállítók nem szívesen nyilatkoznak a sajtónak, mert az érdekük azt diktálja, hogy csend legyen, tartanak a pánikreakcióktól. Taktikának inkább a zárt ajtós egyeztetést választották, ezért is fogadta a tizenkilenc legnagyobb beszállítót a horvát gazdasági miniszter. A pénzügyminiszter kényesen kerüli a találkozót, hiszen ő az Agrokor egyik vezetői székéből váltott a politikára.
Az egyeztetés után a diplomatikus nyilatkozatokon kívül szinte semmit sem tudhattunk meg. A kormány csak azt ismételgeti, hogy itt egy magáncégről van szó, és a törvényes kereteken belül mindent megtesz gondjainak a megoldásáért. A megnyugtatónak szánt közlésen túl mást egyelőre nem is tehet, mert ha most mentőövet dobna a cégóriásnak, akkor azok a horvát vállalatok is dörömbölni kezdenének a Szent Márk téri kormányépület kapuján, amelyek már évek óta hitelezik a Todorić-birodalmat.
Mivel az Agrokor problémái a Nyugat-Balkán országaira is rávetülnek, az oroszok és a kínaiak is élénken érdeklődnek a lehetőségek iránt. A Szberbank, amely a cég legnagyobb hitelezője, kijelentette: mindent megtesznek a horvát konszernért, egyben tagadta azokat a híreszteléseket, hogy a térség kiskereskedelmét szeretné a felügyelete alá vonni. A Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank (ICBC) képviselői sem tétlenkedtek, hiszen a sorsdöntő napok egyikén már ők is tárgyaltak az Agrokor-vezér Todorićtyal. Ennek a találkozónak több értelmezése is lehet: a nyugat-balkáni térnyerés, az olcsó kínai áruknak a horvát konszernen keresztül az EU piacára juttatása, vagy épp csak az oroszok sakkban tartása.
Elemzők szerint 600 millió euróra van szükség, hogy átütemezzék a cég adóságait. Ekkora összeget csak feltételekkel adnak a bankok, ami egy korszak végét is jelentheti az Agrokor történetében, hiszen a szerkezeti átalakításokat már nem Todorić és az igazgatóság vezényli majd le. Portfóliótisztításra is szükség lesz, mert sok olyan cég tartozik a konszernhez, amelynek semmi köze sincs az alaptevékenységnek számító kiskereskedelemhez és élelmiszeriparhoz. Alacsony áron relatíve rendezett vállalatok vásárlására nyílhat itt alkalom.
Az Agrokor a horvát nemzetgazdaságban mindmáig „állam volt az államban”, s ezt a piaci szereplők már régóta a mindenkori kormány szemére vetették. A zágrábi kabinet, hogy mentse a menthetőt, törvényjavaslatot tervez célzottan azokra a társaságokra, amelyek több mint 8000 embert alkalmaznak és legalább 1 milliárd eurós olyan adóságuk van, amelyet képtelenek visszafizetni. A lex Agrokornak becézett tervezet lényege, hogy a bajban lévő cégek élére a kormány igazgatóságot és biztost nevezhet ki, aki egy éven belül beszámolót készít a lehetséges szerkezeti átalakításokról.
Egy biztos: még nem történt meg egy mély, mindenre kitérő elemzés az Agrokor valós helyzetéről. A cégbirodalom vállalatainak a sorsa akár jól is alakulhat, mert a rendszert fel lehet tőkésíteni és racionalizálhatók a jövőbeli befektetések, vagyis lehet annyit költeni, amennyi a logikus üzleti tervbe belefér. Bármi is lesz a sorsa a horvát konszernnek, a magyar vállalatok vigyázó szemüket Horvátországra (is) vessék.
A virágzó üzlettől hervadásig
A zágrábi születésű, 66 éves Ivica Todorić az 1970-es években indította virágkereskedését. Egy évtizeden belül már piacvezető termesztő-eladó lett Jugoszláviá-ban, majd – kihasználva az 1989-es gazdasági liberalizációt – egyszemélyes tulajdonosként megalapította az Agrokor részvénytársaságot. A horvát gazdasági tündérmese párhuzamosan futott a honvédő háborúval, ahol a független horvát állam volt a tét. A háború kitörésekor már 1000 embert alkalmazott, s a létszám fokozatosan nőtt, amint részt szerzett élelmiszeripari cégekben, majd megvásárolta a Konzum kiskereskedelmi láncot. Hivatalosan 1995-től vált konszernné az Agrokor.
A puskaporos felhő oszladozását kihasználva üzleti érdekeltségeit kiterjesztette a volt jugoszláv tagköztársaságokra, ahol a horvát termékeknek mindig is presztízsük volt.
A mintegy 60 ezer embert foglalkoztató Agrokor tulajdonában van a részvénytársaságként működő Belje mezőgazdasági kombinát, amely a magyarok által is lakott Drávaszög legnagyobb munkáltatója volt a háború előtt, azonkívül a Jamnica ásványvíz-előállító, a boszniai Sarajevski kiseljak ásványvízgyártó, a szlovén és a szerb Mercator kiskereskedelmi cégcsoport, a Ledo horvát jégkrémbirodalom, valamint számos mezőgazdasági és élelmiszergyártó cég. Az Agrokor szerbiai problémáit jelzi, hogy üzleteikben a villamosenergia-szolgáltató adósság miatt sokszor kikapcsolja az áramot.
A szláv nyelvterületen kívüli első nagyobb üzletszerzésük épp Magyarországon történt meg, mivel a Mol és az Ina akkori sikerén felbuzdulva az Agrokor megvásárolta a Baldauf fagylaltgyártót és a Fonyódi Ásványvíz Kft.-t.
