Bazi nagy görög adósságjátszma

Mátrix
A németországi választás után újra felgyorsultak a görög adósságválság megoldását célzó tárgyalások. Érthető, hogy korábban nem akarták borzolni a német adófizetők kedélyét, hiszen egyre több szó esik a tartozás részleges elengedéséről vagy legalább átütemezéséről.

Szükség van-e egy negyedik görög mentőcsomagra? Most leginkább ezen morfondíroznak az euró jövőjével foglalkozó politikusok, bankárok és nem utolsósorban a spekulánsok. Az első jelek biztatók. Görögország július végén, hosszú idő után ismét saját állampapírt bocsátott ki. A tízéves papírok magas, 5,2 százalékos hozammal keltek csak el, amiért a görögöknek ma már 5,6 százalékos kamatot kellene fizetniük.

MOSZKVÁT ELLENSÚLYOZNÁK

A tervek szerint a mediterrán állam 2018-ban lép ki az „intézmények” névre átkeresztelt trojka (EU, Európai Központi Bank, IMF) 86 milliárd euró keretösszegű, harmadik programjából, így – legalábbis elméletileg – ismét saját lábra állhatna. A prognózisok is jók, az EU 3,5, az IMF 2,2 százalékos elsődleges (adósságtörlesztés és kamatfizetés előtti) költségvetési többlettel számol. A következő mérföldkő a hitelezők év végére várt jelentése Görögország pénzügyi helyzetéről. Egy kedvező beszámoló megágyazna a jövőre tervezett 4-6 milliárd eurós újabb állampapír-kibocsátásnak. A jövő viszont már nem ennyire rózsás. A korábbi jelentések rendre csúsztak, mert az IMF és az EU nem tudott megegyezni. Az előbbi intézmény persze már alig éget pénzt Görögországban, így könnyebben támogatja az adósság egy részének elengedését. Ebben számíthat Washingtonra is, amely a NATO déli szárnyának a stabilitása érdekében, illetve a görög–orosz összekacsintások ellensúlyozására szintén könnyítene a mediterrán állam terhein. Moszkva a megbukott Déli Áramlat után a most épülő Kék és Török Áramlat vezetéket szívesen vezetné tovább Görögországon, Szerbián és Magyarországon keresztül egészen Ausztriáig, ami Athénnak javuló gázellátást és rendszeres tranzitbevételt jelentene.

FISKÁLIS FEGYELEM?

Az EU már nem ennyire nagyvonalú, hiszen az eurózóna adófizetőinek a pénzén mentették meg a görögöket, pontosabban az őket korábban hitelező bankokat, így az adósságelengedés számláját végső soron az övezet adófizetői állnák. Ez nem kedvezne a Macron francia elnök által javasolt új eurózóna vagy a bankunió elmélyítését célzó közös betétbiztosítási rendszer pozitív fogadtatásának.

Nyáron Klaus Regling, az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) vezetője fogalmazta meg azt a Berlinnek is tetsző javaslatot, amely szerint Görögországnak követnie kellene Írország, Ciprus és Portugália példáját, s a befektetői bizalomért folyamatosan megküzdve a tőke-pia-cokról lenne szükséges friss forrásokat bevonnia. Ez fenntartaná a reformkényszert, és a ClubMed többi országát is a fiskális fegyelem megőrzése felé terelné.

Macron szeptemberi athéni látogatásán ezzel szemben arra utalt, hogy a megszorítás- és privatizációpárti IMF nélkül, az általa javasolt új eurózónában kell keresni a görög adósságválság megoldását. Az ország sorsa ezzel a német–holland fiskális szigor, illetve a francia politikai gazdaságirányítás brüsszeli meccsének a részévé, állatorvosi lovává vált.

Borítófotó: Istálló Görögországban. A német–francia küzdelem állatorvosi lova

Ezek is érdekelhetnek

További híreink