Bosznia-Hercegovinában nem csupán a szerbek és a horvátok, hanem – paradox módon – még a muzulmán vallást gyakorló bosnyákok is tartanak az iszlám, elsősorban az arab világból érkező befektetőktől és turistáktól. Egészen pontosan a „turistáknak” attól a csoportjától, amelynek a tagjai nem egy-két hétig, hanem akár három hónapig tartózkodnak az országban, intézik üzleti ügyeiket, költik a pénzüket szinte leellenőrizhetetlen célokra. Egy német újságnak nyilatkozó kuvaiti férfi mutatta az egyik szemrevaló szarajevói negyedet, mondván: itt már minden arab, „minden a miénk”. Az épületek, a vendéglátóhelyek, azokkal együtt az utcák, az egész környék. Szaúd-Arábiából, Kuvaitból és az Egyesült Arab Emírségekből számos befektető és turista érkezett Bosznia-Hercegovinába, olyan emberek, akik sokkal inkább nevezhetők szomszédnak, mint látogatónak. Asim Mujkić, a Szarajevói Egyetem szociológiatanára már korábban rámutatott arra, hogy a polgárokat nem a nagyberuházások, hanem a kezdetben alig észrevehető, de hatásos térhódítások aggasztják inkább: az ingatlanok és állami vagyonelemek arab kézbe, áron alul történő átadásának az esetei. Ezeknek a beruházásoknak a nagy része nem tisztázott körülmények között zajlik, illetve, bár látszólag összhangban vannak a törvénnyel, a háttérben mégis valamilyen alku látszik kirajzolódni.
KÉNYELMES OTTHON
Jó példa erre a Sarajevo Resort Osenik lakókomplexum, mely ma a tehetős arab vendégek szálláshelye. A törvénnyel összhangban a kuvaiti befektetés eredményeképp kiépített villákhoz bárki hozzá tudott volna jutni, csakhogy valamiért egyetlen nem arab vásárlója sem akadt az ingatlanoknak, pedig még a helyi lakosok között is lehetett volna találni bőven olyat, aki ki tud fizetni valamivel több mint húszezer eurót egy szép kis lakásért a mesterséges tó körül kialakított paradicsomban, ahol mellesleg még a feliratok is arab nyelvűek.
SZERB–TÖRÖK PARTNERSÉG
A helyiek, bár az iszlám vallást gyakorolják, annak az arab világéhoz képest sokkal szabadabb felfogását sajátították el – mutatnak rá a szakértők, aki a vahabizmus elterjedésétől tartanak. Ebben a balkáni államban jelenleg már a harmadik expanziója zajlik az arab előretörésnek. A kilencvenes években érkeztek az első iszlám harcosok, hogy segítséget nyújtsanak a szerb és horvát támadásoknak kitett bosnyák népnek. Később elsősorban a dzsámik, vallási központok felújításakor hódítottak teret maguknak, jelenleg pedig a gazdasági terjeszkedés folyik. Esad Duraković, a damaszkuszi Arab Tudományos Akadémia tagja szerint elsősorban azért számítanak problémásnak a bosznia-hercegovinai arab beruházások, mert a pénz sohasem egyszerűen tiszta invesztálás. Rámutatott arra, hogy a szalafizmus egyre népszerűbb tanítása értelmében az összes befektetésnek tartalmaznia kell bizonyos összeget „missziós célokra” is, azaz az iszlám tanítás terjesztésére. A legnagyobb arab invesztíciónak Boszniában az eddigiekben az Egyesült Arab Emírségekben jegyzett Buroj Property Development 2,3 milliárd eurós vállalkozása bizonyult, melynek révén idegenforgalmi komplexum létesül Trnovóban. A „kis Dubaj” sokak szerint megint csak az arab látogatók paradicsoma lesz, akik élvezik, hogy Európában vannak, nem érzik magukat kirekesztve a vallási különbségek miatt, s meg vannak elégedve a kevésbé fejlett állam alacsony áraival.
Nem csak Boszniát célozzák meg a Nyugat-Balkán EU-n kívül maradt régiójában a muzulmán világból érkező befektetések. Törökország különös érdeklődést mutatott az elmúlt években a Szerbiával való együttműködésre, ami kicsit fáj is a szomszédos Boszniának. Nemegyszer idézték keserű szájízzel a szarajevói politikusok Recep Tayyip Erdoğan török államfő kijelentését, mely szerint országa számára éppen Szerbia jelenti az első számú stratégiai partnert a térségben. A boszniaiak szerint a török vezető kissé nyugatabbra is tehette volna az ujját, amikor a legfontosabb országra mutatott rá a térképen, ha másért nem, hát a vallási kötelékek és a közös történelmi múlt miatt. Nem így történt azonban, s déli szomszédunkban Törökország több textilipari, gépkocsialkatrészeket gyártó üzemet is létrehozott, növelte Belg-rád számára a marhahúsexport kvótáját, olyan mértékben, hogy annak Szerbia szinte eleget sem tud tenni. Rendszeresnek számítanak a találkozók Aleksandar Vučić szerb elnök és Erdoğan között. Ez azonban nem jelenti azt, hogy déli szomszédunkban csak Törökország képviselné a muzulmán világ beruházásait. Az Egyesült Arab Emírségekkel rendkívül jó viszonyt ápol Belgrád. A fővárosban még egy balkáni Dubaj jön lassan létre luxusnegyedekkel, üzletközpontokkal, folyami kikötőkkel a sivatagi ország jóvoltából, de a nemzeti légitársaságnak és a Vajdaságban található, állami tulajdonban lévő mintegy tízezer hektárnyi termőföldnek a gondozását szintén erre az államra bízta Szerbia. Törökország is javítani szeretne valamelyest a régióban mutatott, Bosznia által kritizált egyensúlyon, s vállalta a megbékélés jelképének is tekinthető Belgrád–Szarajevó autópálya hárommilliárd eurós projektumának a véghezvitelét.
KIKÖTŐ MONTENEGRÓBAN
Az Arab Emírségek Montenegró gyönyörű tengerpartját is felfedezte az elmúlt években, s többmilliárdos beruházásokat hajtott végre ott. Tivatnál például felépítették a Porto Montenegro turistaparadicsomot, amelyet sokan csak megtekintenek, az árakat látva elmegy a kedvük a huzamosabb ideig történő ott-tartózkodástól. Most a nemzetközi jelentőségű bari tengeri kikötőre vetettek szemet a legújabb hírek szerint. A kis országnak hatalmas egyszeri bevételt hozhat az üzlet, amely azonban jelentős állandó bevételi forrásról való lemondást is jelent.
A régióban egyedül Koszovó lehet elégedetlen az eddig látott arab és török előrenyomulásból származó haszonnal. Bár a megfelelő vallási környezet itt is adott, a Szerbia által továbbra is déli tartományként kezelt és a világ csaknem fele által még el nem ismert ország, úgy tűnik, egyelőre nem jelent megfelelő terepet a nagy léptékű projektekhez. Koszovó egyik legnagyobb hátránya, hogy miközben a saját státusáért vív ma már teljesen megoldhatónak látszó harcot, a közel-keleti pénz megtalálta a megfelelő útvonalat Európába, amely a jelek szerint nem Pristinán keresztül vezet.
