– Mit jelent pontosan jogilag a magyar és a szlovák kereset európai bírósági elutasítása?
– Kezdjük az elején: Magyarország és Szlovákia azért fordult a nemzetközi testülethez, hogy semmisítse meg a 2015. szeptember 22-i, az Európai Tanács által minősített többséggel elfogadott kvótahatározatot. Ez arra kötelezte a tagállamokat, hogy bizonyos paraméterek alapján kikalkulált számú menedékkérelmezőt vegyenek át Görögországtól és Olaszországtól 2015. szeptember 22. és 2017. szeptember 26. között. A bíróság a tanács jogi érveit fogadta el, és főtanácsnokának július végén megjelent véleményére építette ítéletét. A magyar kereset elutasítása azt jelenti, hogy hazánkra nem hárul többletkötelezettség, hiszen a kvótahatározat érvényben maradt, a tagállamok jogi helyzete nem változott. Az ítéletből az következik, hogy a kvótahatározat érvényes, viszont azt csak szeptember 26-ig kell végrehajtani.
– De két hét alatt – még ha a kormány el is fogadná a kvótákat – hogyan lehetne végrehajtani ezt a döntést?
– Az ítélet nagyon karakán, egyértelmű abból a szempontból, hogy több helyen is kiköti: szeptember 26. a végrehajtási határidő, a kvótahatározat csak addig kérhető számon.
– De miért ennyire határozottak, miközben biztosan tudják, hogy addig semmi esély a döntés végrehajtására?
– Az Európai Bíróság ítéletében nem is tehetett volna másképp, hiszen a keresetünkben arra hívtuk fel a figyelmet, hogy ez nem egy időszakos intézkedés, a tanácsnak a kétéves átmenetiségről szóló kikötése nem felel meg az ideiglenesség követelményének. A bíróság szubjektív szempontok alapján ezt az érvünket visszautasította, viszont azt kénytelen volt szűk határidőbe szorítani, ez indokolja a ragaszkodásukat a szeptember 26-i dátumhoz.
– De miért ne mondhattak volna mást?
– Mert akkor el kellett volna fogadniuk azt az érvelésünket, hogy ez nem átmeneti intézkedés. De mivel ezt elutasították, erőteljesen kellett állást foglalniuk a határidő pontos lejárta mellett. Ha jobban megnézzük az Európai Bíróság döntésének a logikáját, egy uniós határozat végrehajtása kapcsán mindig vizsgálni kell azt, hogy arányos-e az intézkedés. A kvótahatározat kapcsán ebben az esetben azt kellett megvizsgálni, hogy az adott uniós jogi aktus elfogadásának napján – a Dublin III. rendelet felülírásakor – tudtuk-e, hogy az új döntés, a menekültkérelmezők kvóta szerinti elosztása valóban alkalmatlan a kérdés kezelésére. Ez már akkor is sejthető volt, tekintettel a másodlagos mozgások jelentőségére. Ezenfelül ma már mindenki számára világos, hogy nagyon alacsony számban helyeztek át menekültkérelmezőket, tehát a kvótahatározat nem működik. A bíróság ez utóbbi tényt többször is elismeri az ítéletében, és ez nemcsak politikai, hanem jogi érvünk is volt a keresetünkben. A relokációval kapcsolatban a hozzávetőlegesen 25 százalékos arányszám terjedt el, de még az is lehet, hogy egyáltalán nem történt áthelyezés a kötelező kvóták alapján, hiszen ez a létszám az önkéntes mennyiség által kijelölt 40 ezres keretet sem meríti ki, nemhogy a 120 ezres kötelezőt.
– De akkor miért halljuk nap mint nap a nyugati politikusoktól, hogy a kvótadöntés jó határozat?
– A bírósági ítéletben az szerepel, hogy nagyon kevés az átvett bevándorló, erről szólnak a bizottsági jelentések is, a számok makacs tények.
– A mostani bírósági döntés nemcsak a hányadról, hanem az unió vezető testületeinek – Európai Tanács, Európai Bizottság, Európai Parlament – hierarchikus átalakulásáról is szól. A hatalmi státusz szerint most merre mozdult el az inga?
– Egyértelműen erősödött az Európai Bizottság hatásköre az Európai Tanács és az Európai Parlament rovására. Az ítélet ugyanis kimondja, hogy a döntések előtt rugalmasan lehet kezelni a parlamenttel való konzultációt. A mostani ítélettel a az utóbbi ezen jogosultsága kiüresedik, márpedig ennek a kivívása több évtizedes jogi csatájába került. A parlament saját magának is köszönheti ezt, hiszen politikai okokból nem avatkozott bele ebbe a perbe, nem képviselte jogi álláspontját. Tehát egyértelmű, hogy a kvóták alapos parlamenti megvitatása nem történt meg, ezt az eljárás során a magyar kormány dokumentumokkal is bizonyította.
– Az Európai Tanács szerepe is új kérdéseket vethet fel?
– Ez a testület 1974 óta működik, francia kezdeményezésre indult, de csak a 2009-es lisszaboni szerződés avanzsálta uniós intézménnyé. Új, erős szereplőként lépett porondra az európai államfők, miniszterelnökök testülete, miközben az Euró-pai Parlament hatalmi bázisa is a múltban a bizottság rovására növekedett. Látható volt, hogy utóbbi ezt nem hagyhatja annyiban; politikai értelemben vett folyamatos erősödését tűzte zászlajára, lényegében ez kapott most pecsétet a bíróságon. A mostani határozat új fejezetet nyithat, hiszen az Európai Tanács döntéseit lényegében kiüresíti.
– A tanács 2015 júniusában ugyebár még egy önkéntes kvótáról döntött.
– Igen, akkor egy 40 ezres hányadról döntöttek a miniszterelnökök, államfők. De most a bíróság semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy egy a hierarchiában alacsonyabb szintű formáció egy-két hónappal később teljesen mást mondjon ki a 120 ezres kötelező kvótahatározattal. Az ítélkező fórum logikája szerint a miniszterek döntése azért érvényes, mert az teljesen másra vonatkozik, mint az állam- és kormányfők által hozott határozat, az Európai Tanácsot tehát a bíróság negligálta. Így látják ők egyensúlyban a négy intézmény erőviszonyát az unió vezetésében.
– Mindezek után felmerül a kérdés, hogy a mostani ítéletnek mekkora a „kötése”, tehát mennyire kell komolyan venniük az érintett tagországoknak.
– Ez azért érdekes kérdés, mert az adott határozatok hosszú távú megítélése nagyon változó. Szakmai szempontból a szakirodalom, az ítéletekről születő publikációk döntenek, illetve az, hogy a jövőben maga a bíróság mennyit hivatkozik rájuk. Több olyan nagytanácsi ítélet volt már, amely egész egyszerűen feledésbe merült. Ilyen volt például a 2012-es, amely kimondta, hogy 2009-ben Szlovákiának jogában állt nem beengedni területére Sólyom László magyar államfőt. Erről a határozatról egyetlen publikáció sem nyilatkozik kedvezően, de a bíróság is rég elfeledte már. Nem kizárt, hogy a mostani kvótapernek is ez lesz a sorsa.
NÉVJEGY
- 42 éves
- Végzettség: Université Paris-Sud (Paris XI) – Faculté Jean Monnet, DESS / Master (uniós jog), 1999–2000; Université Paris-Sud (Paris XI) – Faculté Jean Monnet (nemzetközi és uniós jog), 1995–99
- Szakmai tapasztalat:
- 2005. május – 2009. január: Európai Bizottság Információs Társadalom Főigazgatóság (elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályozási keret implementációja), Brüsszel; 2009. január – 2012. június: Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóság (vállalati összefonódások ellenőrzése – energiaszektor), Brüsszel;
- 2012. július – 2015. április: Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóság, Kartelligazgatóság, Brüsszel;
- 2015. május – 2016. április: Igazságügyi Minisztérium miniszteri kabinetje (uniós jog), Budapest; 2016. május – 2016. szeptember: Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóság, Kartelligazgatóság, Brüsszel
