A VEZETŐ ÉS „ERŐS EMBEREI”
Simicska Lajos Magyarország egyik legismertebb és talán legkétesebb megítélésű üzletembere. Eddigi élete nagy részét háttérben töltötte, a gazdasági és médiabirodalmát építette. A fényre először APEH-elnökként lépett ki, ám egy kivételt téve akkor sem vállalt nyilvános szereplést a médiában. A Fidesz egykori gazdasági háttéremberét jól ismerő forrásaink szerint Simicska Lajos rendkívül okos, hihetetlenül nagy munkabírású ember, aki fejlett igazságérzetét is hajlandó háttérbe szorítani üzleti érdekeiért. Az üzletben pedig mindig fegyelmezett. Akik korábban vele együtt üzleteltek, úgy emlékeznek, hogy jó tárgyaló, de szociálisan egyáltalán nem érzékeny. Egyesek úgy fogalmaztak: a zseni és az őrült határán mozog. Egy a milliárdost jól ismerő másik forrás szerint az üzletember egy antidemokratikus életszemléletben hisz, miszerint „a demokrácia addig fontos, amíg hatalomra nem kerül”. Másik alapelve az életben és az üzleti világban is az, hogy „erővel kell élni, s ha nincs, akkor is azt kell mutatni”. A médiagazdaság piacán is jól ismert, névtelenséget kérő interjúalanyaink szerint azt mindenki tiszteli, amit Simicska Lajos a gazdasági életben összerakott. Azonban 2015. február 6-án – ha botrányosan is, de – hivatalosan kilépett a fényre. Miután médiabirodalmának vezetői felálltak mellőle, trágár szavakkal nyilatkozott Orbán Viktor miniszterelnökről. A G-nap néven elhíresült vagy inkább hírhedtté vált fordulat óta Simicska már nemcsak üzletember, hanem több forrásunk szerint politikus is. Ezt erősíti az Origo korábbi, 2012-es cikkének értékelése is, mely szerint „Lajosnak szenvedélye lett a politikacsinálás”. Ma már azonban nem racionálisan, hanem inkább érzelmi alapon hoz döntéseket, akár az üzleti életben is – állítják forrásaink. Egyik ismerője úgy véli, kiszámíthatatlanná vált és elvesztette az önkontrollt.
A fordulat óta Simicska Lajos nevében legtöbbször Csintalan Sándor volt MSZP-s és fideszes politikus vagy az üzletember fia, Simicska Ádám nyilatkozik. Csintalan Sándor már jóval a G-nap előtt, még az ellenzéki időkben megjelent Simicska környezetében. A szocialisták korábbi oszlopos tagját azonban a jobboldali értelmiségi és gazdasági körök nehezen fogadták be. Egyikük úgy fogalmazott: „Nem értettük, mit keres közöttünk ez a kommunista.” Mások azonban elismerik politikai tehetségét. Egy magát megnevezni nem kívánó beszélgetőtársunk szerint Csintalan nagyon tehetséges politikus volt, a legegyszerűbben tudta megfogalmazni a politikai üzeneteit. Forrásunk hozzátette: „Volt honnan tanulnia, Horn Gyula mellől jött.”
A Simicska Lajost közelről ismerő beszélgetőpartnereink azonban úgy vélik, az üzletember mellett Csintalan Sándor teljesen súlytalan, korábban sem és most sem hatott a médiacézárra. Azt az információt viszont többen is megerősítették, hogy ha maga Simicska nem is hallgat rá, egyetemista korú fiát a nagyvállalkozó korábban patronáltként bízta a több politikai oldalt is megjárt Csintalanra. Simicska Ádámot sokáig ő tanította a politika működésére. Több forrásunk állítja: a politikus mintegy mentora volt a kisebbik Simicskának, aki azóta a Magyar Nemzetet és az mno.hu-t is kiadó Nemzet Lapkiadó Kft. ügyvezetője.
Csintalan Sándor. Simicska fia tőle tanult politikát
SZINERGIA
Azonban a milliárdos korábban nem családtagokra bízta médiarendszerének irányítását. Több forrásunk szerint a gazdasági birodalmában legkevésbé a sajtóval foglalkozott. A bevételi források egy részét üzlettársa, Fonyó Károly a Mahir hirdetésszervezésén keresztül intézte, így egy a Simicska-rendszert jól ismerő forrás szerint a gazdasági háttéremberre csak a finanszírozás előteremtése és a problémás ügyek megoldása maradt. Simicska és médiabirodalma között az összekötő kapocs a Magyar Nemzet 2015 februárjában felállt igazgató-főszerkesztője, Liszkay Gábor és a lap főszerkesztő-helyettese, Csermely Péter volt. Bizalmi embereinek hirtelen elvesztését próbálta fiával, a fiatal Simicska Ádámmal pótolni, aki azonban korábban sehol sem töltött be vezetői pozíciót, és a média működését sem ismeri olyan mélyrehatóan, mint Liszkay vagy Csermely.
Simicska Lajos fejében a vállalkozót közelről ismerők szerint már régóta egy komplett médiarendszer működött, amelyet rövid idő alatt meg is valósított. Médiahálózatán belül mindegy volt, hogy melyik médiumához érkezett be egy információ. Ha nem illett a profilba, átadták egymásnak, s később egymásra hivatkozva napokig a nyilvánosság homlokterében tartották a híreket. A legtöbb esetben úgy működtették a rendszert, hogy még a dolgozók sem sejtették, hogy egy a legapróbb részletekig kitalált mechanizmus fogaskerekeivé váltak. A HírTV működését jól átlátó forrásunk szerint Simicska médiarendszerében bevett gyakorlat volt, hogy este nyolckor e-mailben átküldték a Magyar Nemzet másnapi számát a szerkesztőknek, amelyből már este megírták a másnap reggeli híreket a lapra hivatkozva. Ugyanezen információk pedig sokszor egész nap megjelentek a HírTV híradásaiban és a Lánchíd Rádióban is. Így az esti műsorok szerkesztői csaknem 24 órával előbb tudhatták, hogy a következő nap milyen hírekkel és milyen vendégekkel kell készülniük az adásra. Ez a gyakorlat amellett, hogy médiapiaci és gazdasági szempontból is erősítette a Magyar Nemzet márkát, abban is segített, hogy minél több emberhez eljuttassák és minél tovább napirenden tartsák az adott ügyet. A birodalmat jól ismerő forrás szerint ebbe a szinergiába tudatosan építettek és építenek bele minden sajtóterméket, amely a Simicska-médiához tartozik vagy időközben oda került.
EGYEZTETÉSEK
Ugyan a tulajdonos – több forrásunk szerint is – korábban tartalmi kérdésekbe nem vagy csak nagyon ritkán szólt bele, de a jó szervezeti felépítés zökkenőmentessé tette számára, hogy mindenről értesüljön, ami üzleti vagy politikai szempontból számára fontos lehet. Egy magát megnevezni nem kívánó forrásunk úgy fogalmazott, „fontosabb ügyekben a felső vezetők, kisebb horderejű kérdésekben a rovatvezető és a HírTV hírigazgatója egyeztettek”. Az egyeztetések azonban Simicska elhíresült Radóc utcai irodájában is rendszeresek voltak, és ha nem is ott, de úgy értesültünk, hogy rendszeres megbeszélések ma is vannak. Forrásaink állítják: az üzletember irodájában elővigyázatosságból semmilyen elektronikus eszköz nincs. „Lajos közvetlen szobájába semmiféle elektronikai készüléket nem lehetett bevinni. Nem volt az asztalán számítógép, az ő telefonja is kint volt, azt a titkárnője vitte be neki, ha olyanfajta hívást kapott. Csak fejből vagy papírból dolgoztunk” – mesélte egy az üzletemberhez korábban egyeztetni járó forrásunk. Simicska egy „nagyon jól felépített rendszert működtetett” – idézte fel egyik informátorunk, hozzátéve, hogy bár nem volt bent a tulajdonos a szerkesztőségekben, de ha bármilyen probléma adódott, akkor a kiépített hálózatán keresztül azonnal értesült mindenről. „Olyan volt a struktúra, hogy minden információ oda-vissza eljutott.” Egy úgynevezett „ellenség-barát felismerő rendszer” működött, amelyben csupán a gazdasági érdekei alapján szortírozták a megjelentetni kívánt híreket. Ha ebbe mégis valamilyen úton-módon hiba csúszott, akkor a tulajdonos „felemelte a telefont”, és minden újságírói szabályt felrúgva „hajmeresztő dolgokat kért” – emlékezett vissza egyik akkori munkatársa. Egy a médiarendszerére rálátó forrásunk szerint „nála nincs olyan, hogy nem lehet, végrehajtás van”. Forrásunk beszámolója alapján egyszer Simicska úgy fogalmazott: „Értem én, hogy miért akartok sajtószabadságot, de én meg győzni akarok.”
„MIÉRT VÁLTOZOTT VOLNA?”
Simicska Lajos az őt ismerők szerint sok mindenben más lett a G-nap óta, üzletemberből politikussá vált, a háttérből az első sorba állt. Azonban egyetlen dologban biztosan nem változott: hogy győzni akar. A 2015-ös nyílt szakítás után az üzleti világban kering róla egy viccbe bújtatott jellemzés, amely úgy szól: „Mi a közös Kossuth Lajosban, Kun Bélában és Simicska Lajosban? Az, hogy mindhárom megszökött a »kasszával«.” A »kassza« tartalmát pedig Simicska újabb és újabb médiumok üzemeltetésére, megszerzésére és egyes forrásaink szerint a Jobbik támogatására fordítja. Ehhez pedig – akár a korábban leírt mechanizmusokkal – felhasználja médiarendszerét is. Miután birodalmának teljes menedzsmentje otthagyta a jellemzések szerint egyre inkább politizálni vágyó üzletembert, a Nemzet Lapkiadó Kft. élére Ádámot nevezte ki.
„Ő most abszolút kontroll, mert hát kiben bízna meg az ember, ha nem a saját fiában?” – vélekedett egy magát megnevezni nem kívánó forrásunk. A médiarendszerében a forrásunk szerint pedig továbbra is a tulajdonos üzleti-politikai érdeke diktál, de a dolgozók többsége ezt nem érzi, és a föntebb ismertetett irányítási modell újbóli kiépítése miatt nem is veszi észre. Azt viszont már a saját bőrén érezte minden munkatárs, amikor a tulajdonos fia a jobbikos bulvárt felvállaló zsurpubi.hu internetes oldalnak nyilatkozva elismerte, hogy ő és a család is a Jobbikot támogatja. Majd amikor egy hónappal később a közösségi oldalon a kocsmai fenyegetőzési stílusnál is trágárabb hangnemben üzent a kormánynak, a HírTV és a Magyar Nemzet munkatársai is pánikba estek, mert úgy érezték, eljött az a pont, hogy nyíltan is Vona pártját kell támogatniuk a szerkesztőségeknek. Ezért sajtóértesülések szerint egy petíciót kezdtek írni, amelyben kimondták volna, hogy a tulajdonos pártszimpátiája nem lehet hatással a szerkesztőség munkájára. Az esettel kapcsolatban ekkor Simicska Lajos HírTV-beli jobbkeze, Tarr Péter és a Magyar Nemzet főszerkesztője, D. Horváth Gábor is mindenkit megnyugtatott, hogy „nem kell az Ádám nevű pasassal foglalkozni” – idézte vissza az akkor történteket forrásunk. A Simicska-médiarendszer jelenlegi működésére rálátó informátorunk szerint ezek után nem sokkal Simicska Ádámot informálisan kivonták a döntéshozatalból, s bár hivatalosan továbbra is ő vezeti a Magyar Nemzetet és az mno.hu-t, már autóját sem látni a szerkesztőség környékén. A valódi munkát helyette információink alapján az újságírók közt csak DHG néven emlegetett főszerkesztő végzi, akit egyébként a szakmában oroszbarát újságíróként azonosít minden szereplő. „Ezt nem tudom, hogyan rendezték Lajossal” – utalt egyik forrásunk arra, hogy Simicska a miniszterelnökkel történő szakítás okaként a növekvő orosz elköteleződést is említette több alkalommal. D. Horváthban azonban a milliárdos megbízik, hiszen már a kilencvenes évektől ismerik egymást. Persze a bizalom ellenére a szűk körű eligazításokon D. Horváthnak is jelen kell lennie. Forrásaink szerint ugyanis rendszeres időközönként találkozik Simicska médiabirodalmának irányítóival. A Lánchíd Rádió vezetője, Schlecht Csaba ezt egy a Mediapiac.com című lapnak adott interjújában el is ismerte. Úgy fogalmazott: „[Simicska] néhány hetente tart értekezletet a három médium főszerkesztőjének, D. Horváth Gábornak, Tarr Péternek és nekem. Abszolút képben van.” Hogy ezeken az értekezleteken pontosan mi hangzik el, azt csak a résztvevők tudják. Beosztottjaik pedig csupán a hatását érezhetik. Simicska egyik ismerőse szerint „olyan hie-rarchiát építettek föl, amelyben minden csúcsvezető és minden beosztott világosan tudja, mi a dolga. És az újságíró vagy a riporter gyakorlatilag már észre sem veszi”, hogy melyik utasítás jött Simicskától. Ezt több olyan forrásunk is megerősítette, aki a jelenlegi médiarendszerét is ismeri. A mostani működésre rálátó forrásunk szerint a HírTV-ben eddig kizárólag a vezetőktől kaptak utasítást, a tulajdonostól vagy például Csintalan Sándortól soha. De azt sosem tudták, hogy az a kérés végeredményben kitől érkezett. „A riporterekre megbízhatatlanként tekintettek, semmibe nincsenek bevonva. Legtöbbször mi is az újságokból tájékozódtunk a tv ügyeivel kapcsolatban” – mesélte az egyik informátorunk. Erre rímel az az értesülésünk is, mely szerint a Magyar Nemzet véleményrovatát meglepte, hogy egyszer csak egy nagy, Vona Gábor jegyezte publicisztika jelent meg a lapban a tudtuk nélkül, és a vezetés csak annyit közölt a tördeléskor, hogy „ez lesz”. Ahogy szinte a műsorújságból tudta meg Heer Orsolya és Maráczi Tamás is, hogy a 2015. szeptemberi arculati megújulás után már nem ők lesznek a Magyarország élőben műsorvezetői. Egyik forrásunk – aki akkor közelről látta a folyamatokat – elmondta: az új műsorstruktúra indulása előtt pár nappal közölték a műsorvezetőkkel, hogy helyükre a köztévétől visszatérő Szöllősi Györgyi jön. Később pedig Kálmán Olga került az esti fő műsorsávba.
Kálmán Olga. Rajongótáborát is akarták
Egy másik forrásunk szerint utóbbi leigazolása nem politikai üzenet volt, hanem a műsorvezetővel együtt rajongótáborát is szerették volna átcsábítani az ATV-től, ezzel is növelve a nézettséget. Hogy ez mennyire volt sikeres próbálkozás, azt csak sejteni lehet, ugyanis bár Tarr Péter 2016 februárjában a Mediapiac.com-nak adott interjújában megígérte, hogy márciustól nyilvánosak lesznek a televízió nézettségi adatai, azonban a számokat azóta sem hozták nyilvánosságra. Ahogy sokáig az Indexre kötött opciós jog sem volt nyilvános, a portál mégis Simicska befolyása alá került. Ennek hátteréről és részleteiről, valamint az üzletember és a Jobbik kapcsolatáról a Figyelő következő heti számában olvashat.
