Méltóságteljes megemlékezést tartottak az egykori Háromszék vármegye (ma Kovászna megye) központi váro-sá-ban, Sepsiszentgyörgyön a szikrázó novemberi ég alatt. A rendezvény egyetlen román szónoka, Sabin Gherman újságíró-aktivista kapta a legnagyobb tapsot a nagygyűlésen. Nem véletlenül, hiszen az Erdély autonómiájáért következetesen szót emelő transzilvanista elveket valló újságíró ezúttal is leszögezte: Bukarest az erdélyi románoknak tett ígéreteit sem tartotta be, egymás ellen fordította az ott élő népeket. Az autonómia pedig, tette hozzá, békét és nyugalmat biztosítana Románia történelmi régióinak, fejlődést az egész országnak.
Nem sikerült minket megtörni
Amúgy ahogy arra számítani lehetett, az autonómia igényének ismételt megfogalmazása jelentette az utóbbi száz év jogküzdelmeit felidéző centenáriumi nagygyűlés szónoklatainak vezérmotívumát. A demonstrációt összehívó Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Izsák Balázs szerint az 1918-as gyulafehérvári határozatokhoz és a jövő évi román uniós elnökségéhez az lenne igazán méltó, ha a bukaresti kormány nem gyanakvással, hanem párbeszéd iránti készséggel viszonyulna a székelyek autonómiatörekvéseihez.
A különböző centenáriumi apropókon több egyéb tényező is „kikényszerítette” a 2013 októberében tartott, nagy visszhangot kiváltó Székelyek Nagy Menetelésének „újratöltését”.
Bár az öt évvel ezelőtti, a háromszéki Kökös és Bereck település közötti 54 kilométeres, közel 120 ezer embert felvonultató összefüggő menetoszlop hangulatának felidézését senki sem tartotta megvalósíthatónak, a centenáriumi nagygyűlés jelentős mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A fagypontot alig meghaladó hőmérsékletben székely zászlók százai lengtek, sokan népviseletbe, lélekben pedig mindenki ünneplőbe öltözve töltötte meg a háromszéki főváros főterét.
A mozgósításban jelentős szerepet játszott, hogy néhány nappal a rendezvény előtt a székelyföldi megyék – Hargita és Kovászna –, valamint Románia két magyar többségű megyeszékhelye, Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda választott (RMDSZ-es) vezetői közös közleményben buzdítottak a részvételre. „Székelyföld számára az egyedüli járható út az autonómia, ez a felismerés hozta létre száz évvel ezelőtt a Székely Nemzeti Tanácsot. Mi ezt a centenáriumot köszöntjük, közösségünk százéves küzdelmét, hiszen a veszteségek mellett nem feledhetjük, hogy nem sikerült minket megtörni. Itt vagyunk, dolgozunk, közösségként túléltük ezt a küzdelmes századot, és nem alkuszunk” – hangoztatták közleményükben. Az aláírók szerint összehangolt támadás indult a székelyföldi egység ellen a „más centenáriumot ünneplők részéről”, ennek kivédéséhez pedig szükség van a magyar társadalmi szervezetekre, a civil erőre, valamennyi erdélyi magyarra.
Jogunk van egy székely hazához!
A megmozdulás teljes erdélyi dimenzióját támasztotta alá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetőinek aktív jelenléte is. Tőkés László EMNT-elnök, európai parlamenti képviselő felszólalásának alapvetése az volt, hogy „Gyulafehérvárra és Trianonra az egyetlen és helyes válasz az autonómia”. Rámutatott: az 1918-as gyulafehérvári határozatban a románság teljes nemzeti szabadságot ígért az együtt élő népek számára – ez mai értelemben a területi és a személyi elvű vagy kulturális autonómiát jelenti –, amit Románia sohasem teljesített. „Területért jogokat követelünk. Ha már a hazánktól megfosztottak minket, új hazánkban, közös országunkban legalább alapvető emberi és kollektív jogainkat biztosítsák cserébe” – fogalmazott tapsvihart kiváltóan Tőkés László. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke még tovább ment: jobb lett volna az 1918-ban alakult Székely Nemzeti Tanács centenáriumát ma a székely parlament megválasztására kiírt szabad választásokkal ünnepelni. Ennek megvalósulásához azonban Bukaresttel, Brüsszellel és Washingtonnal is meg kell értetni, hogy Romániát nem veszélyezteti sem a magyarság kulturális, sem a Székelyföld területi autonómiája – szögezte le a politikus.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke szerint senkinek sincs oka az elégedetlenségre, miután megtelt Sepsiszentgyörgy főtere. Optimista hangvételét Egyed Ákos történészt idézve folytatta: ha egyetlen mondatban akarjuk összefoglalni az elmúlt száz év történetét, elég annyit mondani, a székelység a román közigazgatás alatt is megőrizte többségét szülőföldjén. Ez a többség biztosítja a jogot, hogy a székelyek területi autonómiát követeljenek a szülőföldjükön. „A Székely Nemzeti Tanács századik évfordulóján azonban azt is ki kell mondanunk: e kollektív jogok között kiemelt jelentőségű, hogy jogunk van egy hazához! Mondjuk ki bátran a székely patriotizmus alapmondatát: Székelyföld, a székely haza mindenekfölött!” – fogalmazott az SZNT elnöke. De üzent a románságnak is: ne féljenek, ne legyenek bizalmatlanok a székelység törekvéseivel szemben, ugyanúgy ragaszkodjanak ahhoz a történelmi tájegységhez, ahol születtek. „Románia kormányának és parlamentjének elküldtük a válaszunkat a Székelyföld autonómiáját elutasító érveikre. Tüntetésünkkel pedig azt üzenjük, válasszák a párbeszéd útját: ne féljenek tőlünk, hanem tárgyaljanak. Ez lenne méltó a gyulafehérvári román nagygyűlés határozataihoz, ez lenne méltó ahhoz a szerephez, amelyet Románia 2019-ben betölteni készül az Európai Unió soros elnökeként” – fogalmazott az SZNT elnöke.
Néhány román ellentüntető
Tapasztalata alapján – mondta el Izsák Balázs – a székely diplomácia a nemzetközi élet részévé vált, aminek súlyát elsősorban az képes növelni, ha a nemzetközi fórumokon is fel tudja mutatni: az üzenet mögött élő közösség és közösségi akarat húzódik.
Ennek az akaratnak kölcsönzött pluszdimenziót a székely nagygyűlés. A tömegrendezvények ugyanakkor a készenléti állapot fenntartásának a gyakorlati terepei is, hiszen csak az éber közösség állhat készen arra, hogy bármikor kollektív választ adjon a jogsértésekre. A sepsiszentgyörgyi rendezvény méltóságteljessége példamutató volt, üzenete tisztaságát az a néhány ellentüntető sem tudta megzavarni, akik román zászlókkal vonultak Mihai Viteazul szobra elé. Szűk másfél óra múlva – még mielőtt elhangzott volna Sabin Gherman román nyelvű szónoklata – odébb is álltak. A teret még sokáig lengte be a kivételes együttlét hangulata.
