OSZTRÁK GAZDASÁG
A közép-európai rendszerváltással és a vasfüggöny lebontásával – Németország mellett – Ausztria járt a legjobban. Mást se hallani a nyugati szomszédban, mint hogy újból feltámadt a Monarchia – gazdasági értelemben legalábbis. Cseppet sem mellesleg nem pusztán a birodalom idején számítottak „sógoraink” tehetős ismerősnek, hanem most is. Tudniillik az osztrák gazdaság éves kibocsátása négyszeresen haladja meg a magyar teljesítményt, ami az EU-s kimutatásokban is visszaköszön. Például a gazdasági fejlettség tekintetében hazánk az uniós átlag 67 százalékát hozza, míg Ausztria értéke meghaladja a 130 százalékot. Félreértés ne essék: nemcsak azért elképesztő a különbség, mert mi a nyugati államokhoz képest „csöves” közép-európai ország vagyunk, hanem azért is, mert kvázi gazdasági csoda következett be az osztrákoknál az ötvenes évek óta. Ennek hátterében az áll – mutatnak rá a kutatók –, hogy Ausztria gazdaságpolitikája több mint fél évszázaddal ezelőtt lemásolta a német prioritásként szereplő úgynevezett erhardi célokat. Vagyis az inflációs szint alacsonyan tartását, a lehető legnagyobb arányú foglalkoztatást, a külgazdasági egyensúlyt, valamint a költségvetési többlet elérését.
Olyannyira sikeres lett az osztrák gazdaságpolitika, hogy az Európai Unióban Luxemburg és Írország után Ausztria a harmadik leggazdagabb ország. És globális összevetésben is általában ott van az első tíz között.
Egyébként a témával foglalkozó szakértők szerint nyugati szomszédunk helyzetét és „nagypolitikáját” az elmúlt mintegy negyed évszázadban öt fő esemény határozta meg: a közép- és kelet-európai rendszerváltás, az alpesi ország EU-csatlakozása, a GMU (gazdasági és monetáris unió) létrehozása, az euró bevezetése, valamint az Európai Unió keleti irányú kibővítése.
A közép-európai rendszerváltozás, valamint az EU keleti bővítése kifejezetten azt eredményezte, hogy az osztrákok a Nyugat peremállamából a közép-európai térség centrumába kerültek vissza. Mint a Monarchiában.
Méghozzá azért, mert Ausztria gazdasági és pénzügyi súlya, közvetítői szerepe mellett a kis és közepes országokkal olyan pragmatikus kapcsolatot hozott létre Bécs, amelynek nincs párja a közösségben. Ráadásul úgy, hogy a külpolitikai „alkuerő” fenntartása sem volt soha kérdés.
A bécsi sajtóban egyre gyakoribb megszólaló Norbert Freiherr van Handel, aki a Habsburg–Lotaringiai-ház tagja. Ő a teljes osztrák–magyar összefogás mellett áll, amely valójában összegyűjtené a száz éve összeomlott Osztrák–Magyar Monarchia volt államainak, tartományainak egy részét. Magyarán bevonná egy összefogásba Ausztrián és Magyarországon túl Csehországot, Szlovákiát, Horvátországot és Szlovéniát is. Olyan államokat, amelyek végül is baráti kapcsolatokat ápolnak egymással. Szó sincs azonban a Habsburg-birodalom feltámasztásáról, pusztán azon országok együttműködéséről, amelyek kulturálisan, történelmileg és gazdaságilag értik egymást – érvel Freiherr van Handel.
Bárhogyan is alakul, az egykori Monarchia területén az osztrák bankok (Raiffeisen, Erste) hatalmas aktivitással lettek meghatározó piaci szereplők – számottevő tőketranszfert juttatva a kelet-közép-európai leánybankjaiknak. A pénzügyi vonal mellett elsősorban a feldolgozóipari jellegű tevékenységeket zászlajukra tűző vállalatok egységei jelentek meg a régióban.
Mindenesetre az elmúlt mintegy három évtized távlatában elmondható, hogy az offenzív gazdasági program révén a „sógorok” és a németek pozíciója a legjelentősebb a térségben.
Még akkor is, ha a csehekkel hagyományosan hűvös a viszony. A szlovákokkal való kapcsolat viszont egyre intenzívebb, a lengyelek pedig a negyvenmilliós piac kecsegtető lehetőségei miatt érdekesek.
Ha a központi statisztika alapján Ausztria kereskedelmi kapcsolatait nézzük, az exporttermékek kategóriájában a műszaki felszerelések, a gépjárműalkatrészek, a papír és papíráruk, a vas- és acéláruk találhatók a textil és az élelmiszer mellett. A másik oldalon, vagyis az importtermékek vonalán különböző műszaki berendezések, számítógépek és élelmiszerek vannak.
Miközben a közelmúltban tartott parlamenti választások miatt sokan újból elkezdték pedzegetni Ausztria és a V4-ek gazdasági kapcsolatát, ez a kontakt a mindennapi üzletmenetben már hosszú ideje működik.
Olyannyira, hogy az osztrák befektetésösztönzési ügynökség (ABA) beszámolója alapján az elmúlt években minden hetedik új céget kelet-közép-európai vállalkozás alapított Ausztriában. (Évente átlagosan két-háromezer új társas vállalkozás létesül nyugati szomszédunkban – a szerk.) Eközben az alpesi országban telephellyel rendelkező magyar érdekeltségű társaságok száma több mint ezerre tehető – derül ki a jelentésből. Ez pedig különösen jó arány, tekintve, hogy a magyar cégek általában ritkán merészkednek külföldre.
REKORDGYANÚS MAGYAR „VONAL”
Hazánk a 2016-os, az előző évhez mért tízszázalékos export- és tizenegy százalékos importnövekedése alapján Ausztria legjobban bővülő partnereihez tartozik. Tavaly hozzávetőleg négymilliárd eurónyi volt az osztrák relációjú kivitelünk, s hárommilliárdos értékben importáltunk nyugati szomszédunkból termékeket. Ez a pozitív kereskedelmi mérleg – teljes évre vetítve – új rekordot sejtet.
Borítófotó: Osztrák gazdák veterán traktorral. A hagyomány kötelez
