Újabb törvénytervezet kavar viharokat Romániában. Ha sikerül keresztülvinni a javaslatot – Liviu Dragnea, a legfőbb kormányerőnek számító Szociáldemokrata Párt (PSD) vezére, képviselőházi elnök és Şerban Nicolae szenátor közös ötletét –, a jogszabály arra kötelezné a Román Nemzeti Bankot (BNR), hogy szállítsa haza az ország külföldön őrzött aranykészletének a java részét, egészen pontosan a „családi arany” legfeljebb öt százalékát tarthatná külföldön.
Hogy minek a nyomán tört ki az aranyláz Bukarestben, arról egyelőre csak spekulációk láttak napvilágot. Az indoklás meglehetősen konfúz: az ország gazdasági helyzete nem indokolja a nemesfém határon kívüli tárolását. A PSD első embere szerint a román gazdaság évek óta jó irányba tart, folyamatos, jelentős és fenntartható a növekedés, a lej árfolyama pedig stabil. Így immár semmi sem indokolja, hogy külföldön tartsák az ország jelentős aranytartalékát, főleg, hogy ez nem kevés pénzbe kerül.
A MAGYAR PÉLDA
A polémia 103,7 tonnás tárgyának a nagyobbik részét a londoni Bank of Englandben őrzik, 61 tonnáról van szó. Erről még keleti szomszédunk 2007-es uniós csatlakozása előtti időszakban határozott a bukaresti jegybank. A világviszonylatban a 35. legnagyobb aranytartalék a kelet-európai államok körében csúcstartó. A 3,25 milliárd eurónak megfelelő értékű nemesfémhalmazzal Románia olyan országokat előz meg, mint a kelet-európai térség legerősebb gazdaságával büszkélkedő Lengyelország, vagy éppen Ausztrália. A BNR jelenleg nem vásárol aranyat. A tartalék tehát az elmúlt öt évben 103,7 tonnán stagnált, értéke azonban mintegy 1,2 milliárd euróval csökkent.
A nemesfém hazatelepítését kezdeményező román politikusok elsősorban hazánkkal példálóznak. Nem elhanyagolható különbség azonban, hogy a Magyar Nemzeti Bank úgy határozott a Londonban tárolt aranytartalék „visszahívásáról”, hogy a gazdaságpolitikánk néhány éve már korántsem a drága nemzetközi hitelekre és a kiszámíthatatlanságra épül. (A döntés következtében három tonna sárga fém került vissza hozzánk, 2018 végére pedig 31,5 tonnára nőtt Magyarország aranytartaléka.)
Az aranykészlet egy ország nemzetközi tartalékainak a szerves részét képezi. Románia euróban, dollárban, fontban, jenben tartja devizakészletét – no meg az értékmegőrző sárga fémben. „A tartalékon belül nagyon jó, ha arany is van, hiszen az euró, dollár, font stb. árfolyama egyik napról a másikra jelentősen elmozdulhat. Ajánlatos hát, ha minél színesebb egy portfólió összetétele” – magyarázta a kolozsvári Krónika napilapnak Bálint Csaba, az OTP Bank Romania makrogazdasági elemzője.
Miután a papíralapú pénz elterjedésével eltűnt az egyes országok fizetőeszközének a saját értéke, a bizalom nélkül a bankjegy önmagában semmit sem érne. Mivel az aranystandard rendszer – amelynek mentén egy bankót be lehetett váltani nemesfémre – évtizedek óta kikopott, a papírpénz mögött szükség van egyfajta garanciára, ezt jelenti az arany- és a devizatartalék.
PINCÉBEN VAGY KÖZSZEMLÉN
Természetesen más esetben is előfordult, hogy hazatelepítettek aranytartalékot, önmagában azonban bevett gyakorlatnak számít, hogy egy ország külföldön, biztonságosnak tartott helyszíneken őrzi az értékeit. De mi értelme hazahozni azt a 61 tonna aranyat, amit Románia a Bank of Englandben tart, egy olyan pénzintézetben, amelyet 1694-ben alapítottak, és épp arra szakosodott, hogy képes legyen biztonságosan őrizni hatalmas tartalékokat? Vagy fordítva: miért van szüksége Romániának arra, hogy ekkora mennyiségű készletet külföldön tartson?
Liviu Dragnea újságírói kérdésre reagálva leszögezte: nincs értelme más országokban őrizni az aranyat, annak otthon van a helye. Amikor megkérdezték, mit lehetne kezdeni vele Romániában, a PSD-elnök így
válaszolt: „És ott mit csinálnak vele? Egy ország aranytartaléka egészséges, a létező legerősebb garancia, amely akkor jelent tényleges biztosítékot, ha otthon van.”
De mit is tartalmaz a jogszabálytervezet indoklása? Például azt, hogy a román gazdaság az uniós csatlakozás óta jelentősen megerősödött, az infláció is ellenőrizhető szintűre mérséklődött. Sőt a kilátások is jók, a nemzeti bank pedig elég erős intézmény ahhoz, hogy maga lássa el a tárolás feladatát. A tranzakció azért is előnyös – áll még az indoklásban –, mert Romániának így nem kellene kifizetnie az évi 65 ezer eurónyi tárolási díjat. Erre Mugur Isărescu, a román központi bank elnöke némi iróniával megjegyezte: „Mégis mit képzelnek, hogy a jegybank pincéjében őrzik az arany-, euró- és dollártartalékokat? A tárolás itthon is pénzbe kerül, még ha valamivel kevesebbe is, mint Londonban.”
Az intézmény vezetője azt is elmondta: ha az aranykészletet belföldön tartanák, sokat csökkenne az értéke, hiszen épp a legfontosabb funkcióját lenne képtelen ellátni a korábbihoz hasonló hatékonysággal: hogy garanciát nyújtson a nemzetközi piacon. „Senki sem hinné el, hogy Romániának van ekkora tartaléka. Ha azt nem tennénk úgymond közszemlére külföldön, a valódisága nem lenne ellenőrizhető bármelyik pillanatban” – fogalmazott a BNR elnöke.
A BIZALOM ÁRA
Ezzel az állásponttal többnyire más szakemberek is egyetértenek. Bálint Csaba szerint is pluszgaranciát jelent a nemzetközi piacok számára, ha Románia egy elismert, külső, bármikor ellenőrizhető pénzintézetnél tartja aranytartaléka jelentős részét, növelve a befektetők keleti szomszédunk gazdasága iránti bizalmát. Az elemző ugyanakkor azt sem tartja kizártnak, hogy a külföldi készlet minimálisra csökkentésével a román állam drágábban vehet majd fel külföldi hitelt.
Daniel Dăianu, a jegybank igazgatótanácsának a tagja szintén a „környéken” járt. Szerinte azért is érdemes külföldön tartani az aranyat, mert bármikor beüthet valami nagyobb pénzügyi vészhelyzet. Dragneáék sürgetése nyomán óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon Románia számára közeleg az a „bármikor”?
Borítófotó: jelenet a bukaresti, 2016-os mozgásművészeti nemzetközi fesztiválon. Landol a londoni arany?
