TŰZPARANCS
A CGTN Los Angeles-i tévécsatornájának a helyzetjelentése szerint sok ezer bevándorló nyomul az USA felé. Többtucatnyit letartóztattak a mexikó–amerikai határ mindkét oldalán. Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke tűzparancsot adott ki a fegyveres erőknek, de ez a katonák szerint azt jelenti, hogy csak akkor használhatják a fegyverüket, ha az általuk védett szövetségi ügynökök élete veszélybe kerül. Vagyis a tulajdonképpeni határvédelmet az utóbbiak látják el. A mintegy hatezer fős odavezényelt katonai kontingens az ő biztonságukat hivatott szavatolni, azaz nincsenek közvetlen határvédelmi feladatai.
KÖNNYGÁZ
A hadsereg bevetése a déli szakaszon az USA-ban jelentős társadalmi visszhangot, vitákat váltott ki. Egyes velemények szerint a fegyveres erők tagjainak valóban joguk van önvédelemből tüzet nyitni, de ez nem vonatkozik a kődobáló migránsok elleni fellépésre, amelyet szigorú előírások korlátoznak. Erről Marty Dempsey tábornok, az egyesített vezérkar egykori főnöke élesebben fogalmaz: „Túlterhelt katonáink, tengerészgyalogosaink erőforrás-pazarló bevetése még rosszabbul sülhetne el, ha az őket érő fenyegetésre a szükségesnél jóval erősebben reagálnának.”
Trump egyértelművé tette, hogy csak azokat a migránsokat engedik be az országba, akik megfelelnek a törvényes előírásoknak, és ennek alapján kérnek bebocsáttatást. Azaz a jelentkezési pontokon teszik ezt meg, várnak menedékkérelmük feldolgozására.
Közben a jelentős tömeg – amelyben asszonyok és gyerekek is vannak – megfékezésére a mexikói–amerikai határon felsorakozó védőerők könnygázt alkalmaztak, amely átsodródott Tijuana mexikói határváros környékére, a San Ysidró-i átkelőhely körzetébe, és a fellépés olyanokat is elért, akiknek semmi közük sem volt az erőszakos eseményekhez. Trump szerint a bevetett könnygáz típusa még a kiskorúakra sem jelentett veszélyt.
San Ysidrónál a határszakasz és a közúti átkelőhely volt az egyetlen, amelyet novemberben az amerikai hatóságok ideiglenesen lezártak. Ez a filmekben gyakran látott, tizenkét gépkocsisávos átkelő a nyugati félteke legnagyobb nemzetközi határállomása, naponta kilencvenezer ember lépi át Mexikó felől. A több mint 3100 kilométer hosszú amerikai–mexikói határ jelentős részén csak hevenyészett, viszonylag alacsony kerítés található, amely nem tartja vissza a Dél- és Közép-Amerikából érkezett menekülteket. Ezek az emberek elsősorban Hondurasból, a világ egyik legerőszakosabb, fegyveres bandák uralta országából, továbbá Guatemalából (ott sem sokkal jobb a helyzet) jönnek. Egyébként, mint az NPR, az amerikai közszolgálati rádió emlékeztet rá, az Egyesült Államoknak régóta jelentős befolyása van Hondurasra, egyáltalán a közép-amerikai államokra, ahonnan a migránsok zöme érkezik.
CSALÁDOK ÉS BŰNÖZŐK
Az amerikai–mexikói határtérségben a menekültek, illetve a menedékjogot kérők száma nem kivételesen nagy. Az 1990-es években, illetve a 2000-es évtized elején valamivel többen voltak, mint most. Az erőszakosságba torkolló migránsdemonstrációk fő oka: a menedékkérők szerint az amerikai hatóságok nem dolgozzák fel kellő tempóban a beadványaikat. A néhány migránsátengedő pont mindegyikén naponta legfeljebb száz kérelmet fogadnak be. Ugyanakkor azok elbírálása hónapokba, sőt évekbe telhet.
Hogy addig a menekültek hol, milyen alapon és milyen anyagi fedezet mellett tartózkodhatnak, arról ellentmondásos jelentések érkeznek. Tijuanában a polgármester humanitárius vészhelyzetről beszél. A város környékén, az USA-ba vezető autópályák határszakaszrészei mentén bevándorlók ezrei tanyáznak sátorvárosokban, felidézve az észak-franciaországi Calais menti hasonló migránstáborvárost, a Dzsungelt.
A Trump-adminisztráció szerint a késedelem oka a menedékkérők összetételének a megváltozása. Míg korábban általában egyedülálló felnőtt férfiak érkeztek, addig az utóbbi időben nagyon sok család kér menedéket. Ezen kérelmek elbírálása – nem utolsósorban azért, mert az amerikai törvények szerint a családosok fokozottabb védelmet élveznek – hosszabb időt vesz igénybe. Maga Trump elnök egy Twitter-bejegyzésében kifejtette: a migránsok között kőkemény bűnözők is vannak.
Noha a bevándorlók egy része hajlandóságot mutat a saját hazájába való visszatérésre, a menekülthelyzet kilátásai nem jók. A kiinduló országban, Hondurasban az államhatalom összeomlóban van. Haduraké, bandáké a tényleges ellenőrzés a hazánkkal területében, lakosságában összehasonlítható ország nagy részén. Az egy főre jutó bruttó hazai termék mintegy hatoda a magyarországinak. A társadalmi-vagyoni különbségek óriásiak, az ezeket jelző 55-ös Gini-mutató nagyon magasnak számít. Javulásra gyakorlatilag nincs kilátás, a helyzetet elemzők reménytelennek tartják. (A visegrádi négyeknél ez a jelzőszám a Hondurasban mértnek a fele, vagy annál is kevesebb.)
MARADJ MEXIKÓBAN!
A mexikói határvárosokban, elsősorban Tijuanában változik a migránsokkal szembeni közhangulat. Míg korábban jóindulatú támogatást kaptak, az utóbbi időben egyre több városi lakos fordul szembe velük, tehertételnek érezve őket. A washingtoni adminisztráció célja, hogy a délről Mexikóba érkezett migránsokat tartsa ott, kapjanak munkát, megélhetési lehetőséget. A Washington Post úgy tudja, hogy erről létrejött az előzetes megállapodás az Egyesült Államok és déli szomszédja között, de még nem írtak alá hivatalos dokumentumot. A program neve: Maradj Mexikóban!
Az utóbbi országban a december elsejével hivatalba lépett új kormány tagadta bármilyen előzetes megállapodás, egyetértés létrejöttét. Az Amerika Hangja latin-amerikai, spanyol nyelvű adása szerint Mexikó hajlana a migránsok befogadására, ha ehhez anyagi segítséget kapna Washingtontól. Olga Sánchez Cordero új mexikói belügyminiszter szerint ez csak rövid távú megoldás. Közép- és hosszú távon az egyetlen lehetőség, hogy a migránsok maradjanak a saját országukban, ne keljenek útra – mondja.
