Még mindig a sör és a vodka a legkedveltebb szeszes ital, az előbbi a fogyasztás felét, utóbbi a harmadát teszi ki. De egy ideje trendforduló tapasztalható ezen a piacon. Az irány a könnyebb és kifinomultabb hazai itókák felé mutat, s ezeknek státuszmeghatározó szerepük lett. Ezzel egyidejűleg enyhül az orosz embargó által előidézett gyümölcspiaci válság.
Oroszország 2014 augusztusa óta nem veszi át a lengyel almát, körtét, cseresznyét, szilvát (persze az európai uniós országok más termékeit sem), válaszként az ukrajnai konfliktushoz kapcsolódó EU-s gazdasági és pénzügyi szankciókra. A varsói agrártárca akkori becslése szerint a lengyel vállalatok veszteségei elérték az 500 millió złotyt (37,2 milliárd forint).
„Tégy Putyin ellen, egyél almát” – ez volt a jelmondata az emiatt elindult országos akciónak. Ennek jegyében például a hazai vállalatok olyan termelőktől vásároltak almát alkalmazottaik számára, akiknek hirtelen nem volt mit tenniük a leszüretelt gyümölcshegyekkel, hiszen azelőtt az almatermés 60-70 százaléka mindig az orosz piacra került. Lengyelország Európa legnagyobb almatermesztője, de világszinten is a három vezető ország egyike. Évente több mint hárommillió tonnát szüretel, a Lublini vajdaságban van kontinensünk legnagyobb almaföldje.
Erről a gyümölcsről és az alkoholról a lengyeleknek ma már a cider ugrik be, illetve az almából erjesztett többi hasonló ital. A világ legnagyobb cider-előállítója persze Nagy-Britannia, de a franciáknál, a spanyoloknál és a németeknél is nagy hagyománya van ennek az iparnak. Bár a globális gyártók több éve importálják a lengyel almát, az országban 2013-ig ezt az italt alig fogyasztották. A régi időkben itták a lengyelek az almabort, népi szakácskönyvekben leírták az elkészítési módját, de az arisztokrácia megvetette.
A cider lengyelországi fellendülése öt éve kezdődött, miután a hektoliterre kivetett jövedéki adót 158 złotyról
(11 700 forintról) 97-re (7200) csökkentették. A tömeggyártás úttörője az Ambra-csoport volt, amely a Cydr Lubelski márkanévvel igyekezett kultuszt teremteni. A ciderpiac 2014-ben elérte a kilencmillió litert – az előző évhez képest az ötszörösére nőtt. Egy esztendő múlva már meghaladta a tízmillió litert, tavaly pedig a nem végleges adatok szerint a 15 milliót. Szakértők szerint a sörfőzdék mostani stratégiája, amely a nem pasztőrözött, szűretlen italokra koncentrál, gátolja a cider további piaci növekedését, s tegyük hozzá, hogy a látványos fellendülés ellenére utóbbi fogyasztása még mindig a töredéke a folyékony kenyérének. Egyébként is Lengyelország sörgyártásban is az európai nagyhatalmak közé tartozik.
A hozzáértők úgy vélik, hogy a cider további térnyerését a regionális, eredeti termékként való népszerűsítése, illetve a helyi jelleg hangsúlyozása segítheti. Éppen ezért ellenzik a rá vonatkozó uniós normákat, amelyek lehetővé teszik az ipari aromák, koncentrátumok és adalékanyagok használatát, hiszen ezek rontják az áru minőségét. Szerintük egy új szabályozással valódi esélyt lehetne adni a gyümölcstermesztőknek, hogy a hagyományos receptek alapján készült almaborral versenyképesek legyenek. Mindenesetre a varsói kormány már tervezi, hogy hamarosan eltörli a cider jövedéki adóját, s úgy véli, ezzel forradalmasítja mind a nagyipari, mind pedig a helyi, kézműves gyártást.
A termelésösztönzésre már van egy jó példa Lengyelországban, a borpiac, amely a 2012-es törvénymódosításnak köszönhetően kezdett dinamikusan fejlődni. Jelentős kedvezményeket nyújtottak a termelőknek, és ösztönözték őket, hogy fejlesszék üzleti tevékenységüket. Míg egy évtizede a Visztula menti államban csak 35 bortermelő cég volt, ma 151 van. A belföldi nedű piaca 2017-ben elérte a 2,6 milliárd złotyt (193,5 milliárd forint), ami 6 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. A borfogyasztás a reneszánszát éli, folyamatosan növekszik, a drágább nedűt is egyre többen engedhetik meg maguknak, mert jobbak a fizetések. Másfelől a lengyelek ezt az italt az eleganciával és a kultúrával azonosítják.
Természetesen éghajlata miatt az ország soha nem fog olyan mértékű hazai bortermelést elérni, mint hazánk vagy akár Csehország. Kevés a szőlőtermesztésre alkalmas vidék; jó adottságokkal rendelkezik a nyugati Lubuskie vajdaság, a délkeleti Podkarpackie (Kárpátalja) és a déli Kis-Lengyelország. Becslések szerint a lengyel szőlőültetvények területe kb. 300 hektár.
De vissza az almához, amelynek különösen kedvez a hűvösebb éghajlat. Ebből sokkal többet lehetne kihozni, ha a termelők visszanyúlnának a nemes almabor készítésének hatszáz éves hagyományához. A nagy háború előtt Lengyelország ennek a borfajtának az egyik legismertebb exportőre volt. Világszerte értékelték – a jastkówi almabort 1930-ban grand prix-vel jutalmazták Milánóban.
Borítófotó: Lengyel almaszobrászat. A tiltott gyümölcs a 2014-es World Food kiállításon szerepelt
