Európában a legtöbb aknát a horvát erdők, mezők és hegyek rejtik. A Horvát Aknamentesítő Központ (HCR) szerint összesen 416,4 négyzetkilométer aknagyanús terület van kilenc megyében, hatvan városban és járásban szétszórtan. Felkutatásukat nehezíti, hogy Szerbia a mai napig nem adta át az aknatérképeket, ugyanis ezek birtokában sokkal eredményesebb és költséghatékony is lehetne a mentesítés. A Jugoszláv Néphadsereg és a szerb szabadcsapatok sok aknaveszélyesnek nyilvánított területről valószínűleg nem is készítettek térképet, ezért remény sincs arra, hogy a horvát–szerb viszony enyhülése esetén igazán használható nyilvántartást adhasson át a keleti szomszéd.
A HCR becslése alapján mintegy 39 ezer akna lapul még a földben, erre országszerte 13 499 tábla figyelmeztet. A lakosság ezeken a vidékeken megtanult együtt élni a veszéllyel, ezért egyre kevesebb a civil életet kioltó baleset, de nagyon sok vadállat lép mostanában is gyalogsági aknára.
Horvátország hosszú ideig külső segítség nélkül küzdött a robbanószerkezetek hatástalanításával, ami körülbelül 4,5 milliárd kunába (200 milliárd forintba) került, ennek hatvan százalékát az állami költségvetésből biztosították. A horvát diplomácia még 1997-ben, az elsők között írta alá az ottawai egyezményt, amely tiltja a gyalogsági aknák telepítését, gyártását és a velük való kereskedelmet, valamint előírja a készletek megsemmisítését és a telepített aknamezők felszámolását. Először a kormány 2009-re vállalta a teljes aknamentességet, de azt kénytelen volt 2019-re halasztani. Ez az időpont is kérdéses, tekintettel a felszámolás eddigi dinamikájára és finanszírozására.
Aknamentesítés közben Horvátországban közel negyven ember veszítette életét, ami összefügg a tűzszerészek mostoha helyzetével is, a kormány ugyanis a mai napig nem vette teljesen figyelembe a követeléseiket. Azt kérték, hogy a tevékenységüket vonják ki a piaci verseny szabályai alól, azonkívül új kollektív szerződést szeretnének aláírni, s a lehető legnagyobb biztonságot követelik. A szakvállalatok közti verseny nemegyszer a minőség rovására megy, mivel a cégeket legtöbbször az aknáktól megtisztított négyzetméterek után fizetik.
Az Európai Bizottság 3,5 millió eurót (több mint egymilliárd forintot) hagyott jóvá a 2020-ig érvényes kohéziós keretből a visszamaradt aknák és robbanószerek hatástalanítására. A projekt keretében felszámolják a szlavóniai Donji Miholjactól Belišćéig az aknaveszélyes területeket, és teljes mértékben mentesíteni kívánják (még a második világháborús lövedékektől is) a drávaszögi, Duna menti Darázsi járást, ahol nagy lélekszámú magyar lakosság is él. A projekt sikerességétől függ a magyar–horvát határszakasz teljes biztonsága, ami új lehetőségeket teremt a gazdasági, főként az idegenforgalmi együttműködésre. A határszakaszt magában foglaló térség fejlesztésére már az utóbbi tíz évben is nagyobb pénzösszegeket fordítottak, javarészt uniós forrásokból, Gabrijela Žalac horvát regionális fejlesztési és az európai forrásokért felelős miniszter szerint 190 millió kunát (7,7 milliárd forintot).
Mindenesetre az aknamentesítés még akár jó másfél évtizedig is eltarthat, ezért a turistáknak életbe vágóan fontos, hogy ne tévedjenek ismeretlen területre, figyeljék a veszélyre figyelmeztető halálfejes táblákat. Intő jel legyen a nyári, Montenegróból Dubrovnik közelébe átterjedt erdőtűz, amikor is olyan területről jeleztek 34 robbanást, amelyről a horvát tűzoltóság úgy tudta, hogy aknamentes vidéknek számít.
Borítófotó: Veterán egy zágrábi rendezvényen. A délszláv háború óta sokan aknára léptek, több százan meghaltak (fotós: Nicola Solic/Reuters)
