Vajon képes lesz-e az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), az Egyesült Államok arra, amit Afganisztánban eddig senki sem tudott elérni? Az angolok három kudarccal végződött háborút vívtak. A szovjetek 1979–89 közötti katonai beavatkozása sikertelen volt, Moszkva csaknem 15 000 katonát vesztett. A feladat több mint nehéz. A mai viszonyok között kellene működőképes, Nyugat-barát kormányt fenntartani Kabulban. Képessé kellene tenni az afgán vezetést arra, hogy önállóan kezelje a belső és a külső problémákat, mindenekelőtt a szélsőséges vallási alapú katonai csoportok, iszlamista terroristák támasztotta veszélyforrást.
A magyar jelenlét
Az új amerikai vezetés immár 16 évnyi közvetlen katonai jelenlét után ismét növelni akarja katonái és tanácsadói számát az országban, s erre hívja fel NATO-szövetségeseit is. Donald Trump, az USA elnöke a minap utasította a Pentagont, hogy vezényeljen újabb csapatokat Afganisztánba, megfordítva ezzel az Obama-kormányzat „csendes kivonulás” politikáját. A NATO-együttműködésből Magyarország sem maradhat ki, amely az elmúlt időszakban a részleges kivonulással felszámolta afganisztáni katonai jelenlétének talán legfontosabb elemét, a Baglán tartományban évekig fenntartott Tartományi Újjáépítési Csoportot (PRT). Továbbra is ott vagyunk azonban logisztikai téren, helikopteres kiképzőegységekkel, valamint kommandósokkal. Katonáink biztonsága szempontjából üdvözlendő, hogy otthagytuk a holland PRT-kontingens (a magyarok elődei) által meglehetősen szerencsétlenül kiválasztott, kedvezőtlen földrajzi fekvésű, nehezen védhető Puli-Humrit. A biztonságosabb, a németek által igazgatott mazari-sarifi táborban kapott helyet a jelenlegi, mintegy kilencvenfős magyar csapat létszámban legnagyobb komponense, a Nemzeti Támogató Elem, amely logisztikai-ellátási-utánpótlási feladatokat lát el. Légi tanácsadó csoportunk képzi ki a Mi–17-es helikoptereken repülő afgán személyzetet. Az ő bázisuk a kabuli reptér viszonylag biztonságos katonai részén helyezkedik el.
Logisztikai problémák
Amennyiben a jövőben ismét megnövelik a magyar afganisztáni kontingens létszámát – ami a jelenlegi politikai konstellációban egyáltalán nem elképzelhetetlen –, újra szembesülünk a hosszú évek óta kísértő logisztikai problémával. Ez pedig a magyar légierő gyér, kis teljesítményű szállítógép-kapacitása, elavult járművekkel. Az a néhány taktikai szállítógépünk – An–26-os („Ancsa”) –, amely még repülni képes, kis hatósugara miatt csak több leszállással tudna eljutni Afganisztánba. Így továbbra is fokozott mértékben rá leszünk utalva nagyobb NATO-szövetségeseink, elsősorban Németország ilyen irányú támogatására. Az esetleges fokozódó magyar jövőbeni szerepvállalás szempontjából hátrány, hogy az ázsiai országban megfigyelhető a kormányellenes, döntően iszlamista fegyveres csoportok észak felé húzódása. Azon terület irányába, amelyen a viszonylag kis létszámú hazai kontingens jelentős része tevékenykedik. Korábban a harcok súlypontja az ország déli és délkeleti részeire esett, elsősorban Hilmend tartományra, az ópiumtermesztésben, heroin-előállításban világelső Afganisztán kábítószerközpontjára. Ott most viszonylag nyugalom van, mert a kábítószer-terjesztés hasznát lefölöző fegyveres kormányellenes csoportoknak ez az érdeke.
Moszkva aggódik
További kockázati tényező a magyarok számára az Iszlám Állam fegyvereseinek utóbbi egy-két évben megfigyelt megjelenése és megerősödése az ország északi részein. A táliboknál radikálisabb, kegyetlenebb szervezet tagjai ott építettek ki útvonalakat a túlnyomó részben muszlim lakosságú és politikailag-gazdaságilag instabil Közép-Ázsia, a volt szovjet tagköztársaságok irányába. Ez is magyarázza Moszkva fokozódó aggodalmát. Oroszország tart a hozzá szorosan kötődő közép-ázsiai államok, kiváltképpen Kazahsztán iszlamista radikalizációjától. Emiatt is erősíti a térségben lévő országokra épített Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetét, a közép-ázsiai NATO-ként emlegetett katonai szövetség jelenlétét. Vannak olyan hírek is, amelyek szerint a Kreml kapcsolatokat épít ki a mérsékeltebb tálibokkal, az Iszlám Állam regionális vetélytársaival, és hadi felszerelést szállít nekik.
Kína is érdekelt
Peking szintén fokozza – egyelőre meglehetősen diszkrét – jelenlétét Afganisztánban, amelynek egy kis szakaszon közös határa van Kínával. Peking elsődleges érdeke (s ebben egy platformon van az Egyesült Államokkal és Oroszországgal), hogy meggátolja az iszlamista erők térnyerését Afganisztánban és a régióban. Ellenezték is az amerikai kivonulást. A kínaiak számára ezen túlmenően azért fontos a térség, mert nagyon gazdag ritkaföldfémkészletek vannak ott, amelyeket főleg a hadiiparban használnak fel. Ezek veszélyeztethetik a távol-keleti óriás eddigi dominanciáját e termékek világkereskedelmében.
Afganisztán az Iszlám Állam várható iraki-szíriai veresége miatt a menekülő terroristák fokozottabb beáramlására számíthat. A katonai helyzet az ország északi régióiban feszült. A terrorcsapatok megjelenése miatt Oroszország erősíti tádzsikisztáni katonai támaszpontjának harckészültségét.
