– Miért kellett szétválasztani a kormányszóvivői és a nemzetközi kommunikációs feladatokat?
– Én inkább azt hangsúlyoznám, hogy miért jó ezt a két területet kettéválasztani. Azt látjuk, hogy az előttünk álló időszakban különösen fontos lesz az új Európai Parlament és Bizottság összetétele, illetve az európai erőviszonyok átalakulása. Ezekben a vitákban az eddiginél is nagyobb össztűz zúdul majd Magyarországra annak politikája miatt. Ez nagyobb figyelmet és energiát követel, ezért a kormány az államtitkári poszttal egy megerősített politikai mandátumot adott erre a fontos feladatra.
– Mennyire kell másként kommunikálni kifelé, mint befelé?
– A kommunikáció lényege és tartalma sosem lehet kettős. Azonnal szembesítenének bennünket, ha mást mondanánk itthon, mint külföldön. Az elmúlt nyolc év megerősített minket abban, hogy külföldön is el kell mondanunk azt, mikor miért döntöttünk.
– Ön számos sajtótájékoztatót és háttérbeszélgetést tartott Nyugat-Európában, valamint az USA-ban. Mennyire nehéz a fővárosaikban a politikai térképre helyezni Magyarországot?
– Nyolc év tapasztalata azt mondatja velem, hogy ezen a téren a kisebb országoknak többfajta akadállyal kell megküzdeniük. Az első a nyelvünk kapcsán jelentkezik, amelyet az angolok „language gap”-nek hívnak. A magyar nyelv struktúrája, gondolatmenete és fogalmazása alapvetően más, mint a legtöbb nyelvé. Mi gyakran sokkal őszintébben és direktebben beszélünk dolgokról, mint mások. Ez kevesebb körülírást és mellébeszélést is jelent. A kisebb országokra a megértés terén is másként figyelnek, ezek csak akkor tudják átlépni azt a bizonyos ingerküszöböt, amikor valami fontos történik. Sajnos nagyon kevés hírügynökség, médium veszi magának a fáradságot, hogy részletesen megismerje a körülményeket és megírja a valóságot. A legritkábban mutatják be azt, hogy egy döntés miért született. Vannak persze aktuálpolitikai szempontok is. Nyugat-Európában és a tengerentúlon másként tekintenek Kelet-Közép-Európára. Ez sosem volt egy egyenrangú viszony, a nyugatiaknál még mindig tetten érhető egyfajta felsőbbrendűségi tudat és dölyf.
– Az ország méretéhez képest azért elég sokat írnak rólunk a világsajtóban.
– A magyar kormány az elmúlt nyolc évben azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek hazánk és a magyar emberek jövője szempontjából fontosak. Ez még szokatlan Európában. Mindezt egy példátlanul erős politikai felhatalmazás birtokában tettük, ami szintén példa nélküli, hiszen egyetlen politikai erő sem rendelkezik egyedül kétharmados, alkotmányozó többséggel. A magyar kormánynak határozott és erős víziója van a jövőről, ami ezernyi olyan kérdést nyitott ki, amellyel Nyugat-Európában az elmúlt évtizedekben nem vagy csak alig foglalkoztak. Ezek közül messze a 2015-ös migrációs válság az egyik legfontosabb, amely olyan kérdéseket vet fel, amelyek ott is égető fontosságúak, messze nem megoldottak, és olyanok, amelyek nincsenek kibeszélve. Ezek fényében nem meglepő, ha ekkora figyelem irányul Magyarországra, és az sem, ha ez gyakran negatív. Főleg, amikor nem értik, hogy mit miért csinálunk. Az elutasítás néha onnan ered, hogy nyugaton nem akarnak ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, nem akarnak vitát Európa jövőjéről, az uniós döntéshozatal mikéntjéről vagy a közéleti témáknál használható szavakról és fogalmakról.
– Milyen esélyünk van ebben az értelmezési vitában?
– Mi minden téren feszegettük a Nyugat-Európában fixnek és változtathatatlannak hitt kereteket és szabályokat. Minket a 2010 óta eltelt nyolc év gazdasági és társadalmi eredményei, valamint a kormány politikai tettei igazolnak. Ezekre már a külföld is élénken figyel, és szerintem emiatt bőven van mire büszkének lennünk.
– Ez a nagyobb figyelem több olyan budapesti tudósítót is „eredményezett”, aki jobban érti azt, ami az országban történik?
– Szerintem ma Budapesten az ország méreteivel arányos számú tudósító van. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy főként akkor jöttek/jönnek többen, amikor korábban az ellenzék vagy napjainkban a nyugat-európai liberális politikusok és szocialista politikai erők által felvetett témák bejárták/bejárják a világsajtót. Ez kisebb hullámokat vált ki, ilyenkor több újságíró érkezik. Ebből a sorból is kimagaslik a 2015-ös év, amikor három-négy hónap alatt olyan mértékű érdeklődés volt hazánk iránt, mint korábban még soha. Ezek az adottságaink, ebben a koordináta-rendszerben kell dolgoznunk, ebben kell a magyar kormány álláspontját külföldre eljuttatni, még akkor is, ha azt nem mindig szeretik. Azonban egyre többen figyelnek ránk.
– Egyes brüsszeli politikusok már unortodox eszközökkel (rajzfilmmel és óriásplakáttal) is támadták a kormányt, amire Budapest azonos módon válaszolt. Várható ennek a pingpongnak a folytatása?
– Igen! Mi magabiztosan állunk ebben a politikai küzdelemben, az elmúlt nyolc év kormányzati munkájának a teljesítménye biztos alapot ad ehhez. A mi teljesítményünk ugyanis nem szavakból, hanem tettekből áll. Az illegális migráció megfékezésénél tudvalevően az elsők voltunk, ma már számtalan ország követi a példánkat. Ez hihetetlen erőt ad!
– Orbán Viktor miniszterelnök a nyugati mainstream médiában egyfajta mumusként szerepel, miközben a közösségi odalakon számtalan nyugat-európai rajongója és támogatója van. Hogyan lehet ezt a kettősséget felhasználni a kormány üzeneteinek a célba juttatására?
– A hagyományos nyomtatott és internetes médiával napi kapcsolatban állunk, bár túl sok jóra nem számítunk tőlük. Emellett fokozatosan erősítjük a jelenlétünket a social mediában, ahol közvetlenül érhetjük el az olvasókat. Ennek egyik eredménye a közösségi tartalmaink iránti növekvő külföldi érdeklődés. Minél több koncentrikus kört rajzolunk, annál több embert tudunk elérni külföldön, és elmagyarázni nekik, hogy mi indokolta a döntéseinket. Ezzel tudjuk azt a szakadékot fokozatosan áthidalni, amely a magát mainstreamnek tartó nyugati média véleménye és a magyar kormány politikájára kíváncsi, növekvő nyugat-európai lakossági érdeklődés között tátong.
névjegy
nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár
49 éves, két gyermek édesapja
történész (Kossuth Lajos Tudományegyetem, CEU, Foreign & Commonwalth Office Scholarship, Oxford, The Queen’s College)
2018: nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár
2014: kormányszóvivő, nemzetközi szóvivő
2013–2014: az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára
2010–2013: a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára
2006–2010 Debrecenben önkormányzati képviselő, kommunikációs tanácsnok
angolul felsőfokon, németül alapfokon beszél
