Talány, mi tette olyan sürgőssé Vlagyimir Putyin párizsi vizitjét. Az orosz vezető és Emmanuel Macron frissen megválasztott francia elnök tíz nappal első telefonbeszélgetésük után, lapzártánk idején személyesen is találkozott. Putyin külföldi útjait minimum hónapokkal korábban kezdi el szervezni a Kreml apparátusa. Szokatlan az is, hogy Macron a XIV. Lajos, a Napkirály által favorizált Nagy-Trianon palotában, Versailles-ban látta vendégül Oroszország elnökét. Putyinnak nem volt könnyű dolga, hiszen feledtetnie kellett, hogy a francia választási kampányban a Kreml Macron legszívósabb ellenfelének, Marine Le Pennek drukkolt. Március végén az orosz elnök szívélyes fogadtatásban részesítette Moszkvában a francia politikust, aki hetekkel később nagyarányú vereséget szenvedett a választásokon. Persze Macronnak is lehettek kellemetlen pillanatai arra emlékezve, hogy emberei a kampány eseményeinek a követésétől eltiltották az orosz állami média két legfontosabb szereplőjét, az RT-t és a Sputnikot.
Visszamondott fegyverüzlet
Terrorizmus, Szíria és Ukrajna – ez a három kulcstéma szerepelt a napirenden. Áttörésre egyik területen sem számítottak a megfigyelők. A Moszkvában hangsúlyozottan „előre be nem tervezettnek” minősített látogatás tulajdonképpeni célja az, hogy a Kreml jelezze: Oroszország továbbra is európainak tartja magát – fogalmazott egy orosz elemző. Arra utalt, hogy Nagy-Britannia kiválásával Franciaország szerepe automatikusan felértékelődött, az eddig is meghatározó fontosságú Berlin–Párizs-tengelyben nőtt az utóbbi súlya. És az orosz–amerikai kapcsolatrendszerben remélt áttörés elmaradása, Moszkva csalódása Donald Trumpban is előbbre hozhatta az európai tényezőt a Kreml külkapcsolati prioritások listáján.
Franciaország jelenleg Oroszországban a legnagyobb külföldi befektető, ugyanakkor a franciák nincsenek Moszkva legjelentősebb tizenöt külkereskedelmi partnere között. Ezen a listán Németország a 3., Olaszország a 6. helyen áll.
Párizs a Moszkva elleni embargó aktív részese, a Krím annektálásának állhatatos bírálója. A Kreml új keletű Ukrajna-politikája miatt mondta vissza Franciaország 2014-ben az Oroszország–Nyugat katonai együttműködés egyik legjelentősebb fegyverüzletét, két nagy, Mistral osztályú helikopterhordozó szállítását az orosz haditengerészetnek. A történelem különös fintora, hogy az eredetileg az oroszoknak szánt francia hajókat megvásárló Egyiptom ma orosz fegyverrendszerekkel, helikopterekkel akarja felszerelni a Mistralokat. Egy hónapja járt Kairóban egy moszkvai delegáció, amely azoknak a távközlési berendezéseknek az eladásáról tárgyal, amelyeket az oroszok a Mistralok felszerelésére fejlesztettek ki.
Emmanuel Macron négy nappal a párizsi Putyin-út előtt a parányi Montenegrót hivatalosan is taggá fogadó NATO csúcsértekezlete keretében találkozott Donald Trump amerikai elnökkel. Ez sem hozott drámai változást a két ország viszonyában, amelyre árnyékot vet Trump és Macron május eleji első, mindössze tízperces telefonbeszélgetése. A francia elnök ekkor hangsúlyozta, hogy ragaszkodik az amerikai vezető által negligált klímamegállapodás teljesítéséhez.
A nato nyitott
Brüsszelből az észak-atlanti szervezet képviselői, mintha csak tudták volna, hogy az orosz elnök éppen a belga fővárosban tartott csúcstalálkozójukat követően érkezik a szomszédos Párizsba, jó előre üzentek Putyinnak. Sarah MacIntosh, Nagy-Britannia NATO-nagykövete április végén ezt mondta: „A szervezet és Oroszország közti viszony ma feszültebb, mint közülünk bárki is gondolhatta volna. A NATO kollektív reagálása Moszkvával kapcsolatban a »3D-s« megközelítés: defence, deterrence and dialogue (védelem, elrettentés és párbeszéd).” Azaz a világ legerősebb katonai szövetsége árnyaltan közelíti meg a kérdést, és mint a nagykövet fogalmazott, „nyitottságot tanúsít az együttműködés iránt, ha Oroszország egy ilyen utat akar választani”.
Ez azért is figyelemre méltó, mert Vlagyimir Putyin meghívója, Emmanuel Macron nemcsak az Európai Uniót akarja gyökeresen átalakítani, hanem közismerten nagy csodálója egyik elődjének, Charles de Gaulle-nak. De Gaulle volt az, aki az önálló francia politikai-katonai mozgástér megőrzése végett 1966-ban felfüggesztette Franciaország tagságát a NATO katonai szervezetében. Ez persze nem jelenti azt – aminek Putyin nyilvánvalóan örülne –, hogy Párizs az EU-hoz hasonlóan a NATO átértékelésére vagy gyökeres megreformálására is hajlana. Mindazonáltal Macron, tiszteletben tartva, hogy a szövetség a francia külpolitika része, elődjénél határozottabban korlátozná a NATO felelősségi területén kívüli műveleteket, és bírálja Donald Trump nézeteit – írja egy elemzésében Alexandra de Hoop Scheffer, a transzatlanti kapcsolatok szakértője, a Német Marshall Alap párizsi irodavezetője.
