KÖZEL-KELETI VÁLSÁG
A hivatalosan Szíriai Civil Védelem (SCD) névre hallgató szervezetet James le Mesurier brit katonai hírszerző és biztonságpolitikai tanácsadó alapította 2013-ban. A londoni székhelyű szervezet Szíria azon részein aktív, amelyek nem a damaszkuszi kormány, hanem különböző lázadó szervezetek ellenőrzése alatt állnak. A konfliktusban érdekelt felek megítélése ezekről a szervezetekről nem egységes, a nyugat „ellenzékieknek”, Damaszkusz és Moszkva terroristáknak tekinti őket.
Ezek után aligha meglepő, hogy az SCD-nek nincs engedélye a damaszkuszi kormánytól a Szíria területén való aktivitásra. Ettől még aktívak, ráadásul „véletlenül” mindig ott, ahol történik valami. Háromezer aktivistájuk 120 szíriai helyszínen segíti a polgárháború áldozatait. Az aktivistákon testkamera van, ami mindent rögzít, így gyakran megrázó képek születnek.
DOLLÁRMILLIÓK
Az SCD szerint ezek a képek ösztökélik az adományozókat, amire szükségük is van, hiszen a szervezet mikroadományokból tartja fenn magát. A politikai életből már tudjuk, hogy a mikroadományok legtöbbször nagy adományokat takarnak el, és ez az SCD esetében is így van. A kezdeti finanszírozást a londoni kormány adta, és a USAID „demokratikus és stabil” Szíria programjából is jutott nekik majd 24 millió dollár. A német kormány az alternatív Nobel-díj odaítélése után 7 millió eurót adott, de a dán, kanadai, japán, új-zélandi és holland állam is küldött pénzt.
Az egyik fő privátdonor Sawsan Asfari, egy Londonban élő szír származású milliárdos felesége, aki a US Middle East Project társelnöke is. Asfari cége olajipari berendezésekkel és szolgáltatásokkal kereskedik más térségek mellett a Közel-Keleten. Ez azért is „véletlen” egybeesés, mivel a szíriai háború mára a Közel-Kelet és Európa közötti energiaszállítás ellenőrzéséért is dúl.
A síita vezetés alatt álló Irán és Irak Szírián keresztül a Földközi-tenger felé is ki tudna jutni, ahonnan akár olajat, földgázt vagy az új slágerterméket, cseppfolyósított gázt (LNG) is el tudna adni. Ezt a piacvezető szunnita olajországok érthető okokból nem szeretnék megengedni, ezért is támogatják Szíriában a síitákkal együttműködő Aszad elnök ellenfeleit.
Aszad a 2015-ös orosz, majd az ezt követő iráni támogatás birtokában mára stabilizálta helyzetét. Mivel ő vezeti Szíria nemzetközileg elismert kormányát, a nyugati és arab hatalmak, illetve nemzetközi NGO-k elméletileg csak az ő engedélyével tevékenykedhetnének. Aszad egyedül az orosz kormánnyal kötött ilyen megállapodást, így Putyin orosz elnök nem a Balkánon, hanem Szíriában valósította meg a cárok álmát, és hozott létre támaszpontot a Földközi-tengernél.
A regionális és nemzetközi hatalmak belépésével a szír polgárháború végképp az energiamezők és vezetéknyomvonalak ellenőrzéséről szól. Ekkortól jelentek meg a fehér sisakosok is. A terület és az erőforrások birtoklása mellett a riválisok kiütése is cél, így akadályozva meg azokat terveik megvalósításában.
Az eseti szövetségek mentén zajló háborúban jelenleg a Moszkva–Teherán-tengely a legsikeresebb. Az orosz légi fölényt a NATO nem veszélyezteti, hiszen nemzetközi felhatalmazás nélkül jogalapjuk sincs a szír légtérbe repülésre. Oroszország és Kína pedig gondoskodik arról, hogy ne szülessen ilyen ENSZ-felhatalmazás.
A tavalyi NATO-csúcson Trump ráadásul a transzatlanti szervezetet rávette az oroszokkal való együttműködésre, így miközben a két katonai entitás Ukrajnában farkasszemet néz egymással, addig Szíriában együttműködésre vannak kárhoztatva.
A szárazföldön is a kormányerők javára fordult a helyzet. Az ISIS és az „ellenzék” katonáit és zsoldosait a kurdok mellett az Iráni Forradalmi Gárda „önkéntesei” és a Teherán által támogatott palesztin Hamász katonái számban már felülmúlják, a szír kormányerők katonái az orosz támogatással a hátuk mögött ráadásul visszanyerték hitüket a győzelemben.
VEGYI FEGYVEREK?
Damaszkusz előretörését látva a háború durva fordulatot vett. Trump hivatalba lépése után nem sokkal arról szóltak a hírek, hogy a szír kormányerők vegyi fegyvert vetettek be saját népük ellen. A megengedhetetlen esetre válaszként az amerikai elnök bombáztatta azt a szír légibázist, ahonnan a gépek állítólag felszálltak. Mivel az amerikaiak korábban szóltak az oroszoknak, a rakéták egy üres bázisba csapódtak.
A vegyi fegyverek bevetése már Obama elnök 2012-es nyilatkozata szerint is egy vörös vonal, amit Aszadnak nem szabad átlépnie. A 2017. áprilisi Ildib tartományi eset után 2018 áprilisában a Damaszkusz melletti Dúmában is sor került vegyi fegyver bevetésére, amivel ismét az Aszad-kormányt vádolták. Mindkét esetnél a fehér sisakosok voltak ott elsőként, ők tájékoztatták a nemzetközi közvéleményt az esetről és ők szolgáltatták a „bizonyítékokat” is.
Ahogyan a Skripal család elleni állítólagos Novicsok-támadásnál, úgy a szíriai vegyifegyver-támadásnál sem derült ki egyértelműen, hogy ki vetette be azt. Nem logikus forgatókönyv, hogy az éppen nyerésben lévő szíriai kormányerők vegyi fegyvert vetnének be, amivel kiváltják a nemzetközi közösség megvetését. Egyik szíriai esetet sem sikerült pártatlanul kivizsgálni, hiszen azokról csak a fehér sisakosokhoz hasonló, áttételesen kormányok és konszernek által támogatott „civil” szervezetek számoltak be.
A fehér sisakosok tevékenysége így leginkább a megrázó képek és hírek szállításában merült ki. A Fehér sisakok című 40 perces dokumentumfilm 2017-ben még Oscar-díjat is kapott. A dél-szíriai ellenzéki területek elfoglalása után az ottani fehér sisakosoknak menekülniük kellett, Jordániából a donorállamokba utaznak tovább. A többiek folytatják a munkát, szállítják az egyébként sem demokratikus Aszad-rendszert elmarasztaló megrázó képeket és történeteket.
Borítófotó: A bombázásokban megsérült kislányt ment egy fehér sisakos Szíriában. Mindig ott vannak, ahol történik valami
