ROMÁNIAI JÁTÉKOSOK
„Las Vegas az egyetlen hely, ahol a pénz tényleg beszél. Azt mondja: viszontlátásra!” Frank Sinatra aranyköpése némi módosítással ugyan, de hatványozottan érvényes a szerencsejátékok és fogadások romániai piacán, ahol évi több mint 45 millió eurónak megfelelő összegtől búcsúznak el a szerencsétlen szerencsejátékosok. Többnyire végleg.
Keleti szomszédunkban nagyjából 2015 óta robbant a szerencsejátékok piaca. Addig a gyógyszertárak és zálogházak uralták az átlagos utcaképet, ám azt követően a különböző játéktermek vették át a dominanciát. A Szerencsejátékok Országos Felügyelőségének adatai szerint a különböző nyerőautomatákkal ellátott termek száma meghaladja a tizenötezret, de a fogadóirodák listáján is több mint tízezer egység szerepel. Ez azt jelenti, hogy Románia mintegy tizenötmillió felnőtt lakosából minden hatszáz emberre jut egy olyan üzlet, ahol jó eséllyel el lehet búcsúzni a család havi jövedelmétől. A jelenség köré rohamtempóban egész iparág épült. Valamennyi terem közelébe telepítettek bankautomatát, költözött zálogház, ahol a „rászorulók” gyorsan pótolni tudják mindegyre kifogyó készpénzkészletüket.
TITANIC-KERINGŐ
A szerencsejátékokat szabályozó törvények változásának, valamint a számítástechnika és a mobiltechnológia folyamatos fejlődésének a következtében persze ma már otthonról is könnyedén elúszhat a pénz. Több száz online szerencsejáték-oldal áll rendelkezésre, az interaktív eszközök széles tárházát kínálva – sportfogadás, póker, kaszinójátékok stb. –, az okostelefonokról is elérhető portálok alkalmazásai révén pedig még hangsúlyosabban érvényesül a pénz illékonysága. (A piacon huszonhárom online szerencsejáték-szolgáltató verseng.)
De talán még így is mellbevágó, hogy e gazdasági szektorban Romániában tavaly 1,2 milliárd eurós forgalmat bonyolítottak le (összehasonlításképpen: az államadósság 65 milliárd euró körül mozog). És bár 2018-ban a játékosok 45 millió eurónak megfelelő összeggel lettek szegényebbek, a piaci növekedés irama eszeveszett. Elsősorban a sportfogadások szegmense bővül, ahol a fogadók 93 százaléka számára a kedvenc csapat győzelme fontosabb a pénznél.
Az öngerjesztő folyamattal kapcsolatos magyarázatok során több szakember a Titanicon játszott utolsó keringőt emlegeti. Lehet ugyanis, hogy a szerencsejáték-piac valamennyi szereplője az utolsó dobások egyikénél tart. Az egyre romló gazdasági eredmény, az államháztartási hiány „elszállásának” a veszélye vezetett oda, hogy a múlt év végén a román kormány rendkívüli költségvetési intézkedések életbeléptetését jelentette be az idei deficit három százalék alatt tartása érdekében. A „kapzsisági” adócsomagként elhíresült tervezetben számos bevételnövelő rendelkezés szerepelt: a bankok megsarcoltatása mellett a telekommunikációs és energiacégekre kirótt különadó, valamint a szerencsejátékokkal foglalkozó cégekre kivetett, a forgalom két százalékának megfelelő nagyságrendű illeték.
LEVES ÉS HÚS
A csomag tartalma azóta sokat „szelídült”, sőt, a szerencsejátékokra vonatkozó passzus egyelőre a tervezet szintjén maradt, de az iparág szereplői változatlanul úgy érzik, a veszély ott lebeg a fejük fölött. Többen és meglehetősen nagy hangerővel kiáltottak farkast, s úgy tűnik, a lobbizás pillanatnyilag jegelte a kísérletet. A szakma vezetői ugyanis nem kevesebbel fenyegették meg a kormányt, mint azzal, hogy a teljes iparág lehúzhatja a rolót, ha törvény lesz a tervezetből.
A kérdés egyre inkább úgy tevődik fel: a jogszabály életbeléptetésével vajon nem kerül-e többe majd a leves, mint a hús? A szerencsejáték-szolgáltatók testületi visszalépésével ugyanis a költségvetésben egy csapásra legkevesebb évi hétszázmillió eurós lyuk keletkezne – állítja a Romániai Kaszinók Egyesületének elnöke, Sorin Constantinescu. S a következményekkel az államnak, a lakosságnak és a gazdaságnak egyaránt számolnia kell – megy tovább a zsarolással határos ijesztgetéssel.
A játékhelyiségek, irodák bezárása ugyanis valószínűleg csak a legális, adófizető szerencsejáték-biznisz végét jelentené. A legnagyobb kockázatot pedig maguk a játékosok vállalnák magukra, hiszen a szinte népbetegségként kategorizált szenvedélynek hódolók átvándorolnának a feketén működő, ezért bizonytalanul fizető játékügynökségekhez, illetve a külföldi informatikai bázissal üzemelő online oldalak közül választanának. (Ezekkel szükség esetén meglehetősen nehéz lesz „szót érteni”.) A szerencsejáték-ipari elbocsátások nyomán a munkáját elvesztő ötvenezer ember által keltett szociális gondokról nem is beszélve.
RÉGI ÉS ÚJ SZEREPLŐK
A korábban piaci egyeduralkodónak számító, a szerencsejátékok klasszikus formáinak – lottózás, totózás – kínálata mellett némi fáziskéséssel a különböző online változatok, sportfogadások terén is kapaszkodó Román Lottótársaság jelenleg tizenöt százalék körüli részesedést birtokol. A beágyazottsága azonban ennél jóval jelentősebb, amit bizonyos mértékű társadalmi szerepvállalással igyekszik erősíteni. Nyeresége hatvan százalékát törvény által szabályozottan a fiatalok, illetve a társadalmilag rászorulók számára indított bérlakásépítési program finanszírozására, valamint sporttermek építésére kell fordítania, 0,4 százalékát pedig „az írott kultúra támogatására”. A totózásból származó teljes jövedelmet az állami ifjúsági és sporthatóságnak kell átutalnia a sporttevékenység támogatására, számszerűleg meg nem határozott egyéb szponzorációs tevékenységek mellett.
A szerencsejáték-ágazat lobbierejét jelentősen növelte, hogy az utóbbi években szárnyaló romániai piacon megjelent a Blackstone. Az amerikai befektetési alap immár a fogadási ipar világszerte egyik legerősebb szereplőjének számító Superbet 175 millió eurós kisebbségi csomagjának a tulajdonosaként igyekszik fialtatni a pénzét. A jelek szerint megéri, még olyan körülmények között is, hogy a romániai a világ egyik leginkább megadóztatott szerencsejáték-piaca – az éves licencdíj például a nyerőautomaták esetében 25 ezer lej (1,7 millió forint), az online kaszinók területén pedig 400 ezer lej (27,4 millió forint). Addig mindenképpen, amíg száz-ezrek jövőképe áll szoros összefüggésben a szerencsejátékokba vetett hittel.
