– Európa jövője a kereszténység, a Kárpát-medencét meg kell tölteni gyermekekkel, mert különben más népek, kultúrák foglalják el a helyünket – hangoztatja gyakorta Csaba testvér. A 2016. novemberi kvótanépszavazáson a kormány álláspontját támogatta. Most kire voksol?
– Én a stabilitás mellett állok ki, s azt szeretném, ha kalandorságokra nem vállalkoznánk. Nemrég voltam Irakban, és láttam, mi maradt az Iszlám Állam után. 2014-ben fiatalok nagy dérrel-dúrral átvették a hatalmat, kikiáltották a kalifátust, s romboltak, öltek, elüldöztek embereket. Szörnyű dolgokat műveltek. Tehát az a véleményem, hogy fontos a nyugodt, higgadt politizálás. Ezért azt a pártot támogatom majd a szavazatommal, amelyik nyugodt életet biztosít. Mindenkit arra biztatok, hogy a lelkiismeretére hallgatva, a nemzet jövőjét szem előtt tartva válasszon. Azt látom, hogy nagyon nagy a kínálat, de engem a változást ígérő pártok közül egyik sem tudott meggyőzni, én konzervatív maradok. Évente több mint százezer kilométert utazom a Kárpát-medencében, mindenfelé megfordulok, bajban lévő családokat keresek fel, gyóntatok, házat szentelek. Úgy tapasztalom, hogy a szegények is sokkal jobban élnek, mint 20-25 évvel ezelőtt.
– Milyen GPS-t adna a szavazópolgárok kezébe?
– A saját lelkiismeretüket kövessék. Mert az ég a földdel a lelkiismeretünkben ér össze. Isten általa szól hozzánk. Biztosra veszem: mennyei Atyánk azt akarja, hogy ne csak általában az emberiségnek, hanem Magyarországnak, a magyar nemzetnek is jövője legyen.
– Gyurcsány Ferenc újból a határon túli magyarok ellen hergel. Ők nem fizetnek itt adót, nem ismerik a magyarországi politikai helyzetet, ezért ne szavazhassanak – hangoztatja pártja s szimpatizánsai. Úgy állítják be, mintha az a két-három mandátum, amelyet a listás szavazással el lehet érni, döntő jelentőségű lenne.
– Nagyon kevés olyan magyar család van, amelynek nincs határon túli kötődése, gyökere. Így tehát rossz üzenet egy párt részéről, ha velünk, székelyekkel, erdélyiekkel vagy általában a határon túl élő magyarokkal riogat, mert ilyenkor az anyaországiakat is megsérti, nem csak azokat, akik a szülőföldjükön maradtak meg magyarnak, akik falvaikban, városaikban állják a sarat, s örülnek, hogy visszakapták itteni állampolgárságukat és élhetnek szavazati jogukkal.
Nekem is van negyven-ötven olyan munkatársam itt, az alapítványnál, aki Magyarországról jött ide hozzám dolgozni. Sok anyaországi fiatal erdélyi egyetemen tanul, s innen is járnak Magyarországra tanulni, dolgozni. Ma már, Istennek hála, a trianoni határok átjárhatók, és ha megvan valakinek a magyar állampolgársága, akkor teljes jogú állampolgár, s felelősséget is tud vállalni. Ezt vegye tudomásul minden politikus.
Félrevert harangok zaja mellett nem lehet nyugodtan építkezni, ezért várom már, hogy érjenek véget a választási csatározások. Jobban örültem volna az olyan plakátoknak, hogy együtt tündérkertté tudjuk tenni a Kárpát-medencét. Acsarkodva csak pokollá tesszük egymás életét.
– Hogy látja Európa és Magyarország jövőjét, tekintettel a migrációs nyomásra is?
– Erről inkább a választások után beszélnék. Elöljáróban annyit mondok, hogy a létért küzdeni kell. A gyermek, ha nem tanul az iskolában, megbukik. A vállalkozó, ha nem dolgozik, nem becsületes, elúszik mindene, s az utcára kerül. Ugyanez történhet egy néppel, nemzettel is. Amelyik nem törekszik, elengedi magát és csak kényelemben akar élni, az előbb-utóbb eltűnik.
– Ön is támogatta az európai őshonos nemzetiségek által elindított kisebbségvédelmi kezdeményezést, a Minority SafePacket. Ezt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Dél-tiroli Néppárt és az európai népcsoportok ernyőszervezete, a FUEN kezdeményezte. Mit szól ahhoz, hogy több mint 1,1 millió aláírás gyűlt össze? Az EU-nak foglalkoznia kell az üggyel.
– Azt látom, hogy a Jóisten pártolja az autonómiát. Az Újszövetségben háromszor szólal meg. Azt mondja: íme a szeretett fiam, őt hallgassátok. Én azért tudok ennyi gyermeket gondozni, ennyi házat irányítani, mert a munkatársaim autonóm módon vezetik a házakat. Ha én akarnék minden döntést meghozni, akkor biztosan összedőlne ez az építmény, szétesne az intézményhálózat. Egy országnak, államnak is az a jó, ha felnőtt, keresztény polgárként kezeli a lakóit, közösségeinek a tagjait, akik meg tudják oldani a maguk dolgait, a döntéseiket meg tudják hozni. Egy-egy közösségnek, vidéknek, térségnek is meg kell legyen a maga autonómiája. A hatalmon lévőknek erre kellene biztatniuk a társadalmat. Meggyőződésem, hogy lesz Romániában, Erdélyben önrendelkezésünk, mert a józan ész is ezt diktálja.
Nagyszerűnek tartom, hogy a Rákóczi Szövetség Magyarországon félmillió aláírást gyűjtött, s hogy Erdélyben is megvan mintegy háromszázezer. Bármelyik európai ország többségi nemzetének előnyére válik, ha nem nyomja el a kisebbségeit, hanem olyan közössége van, amely bátran, lendületesen alkot, teremt, s jó adófizető. Ráadásul a románságnak is vannak határon túli nemzetrészei.
Svájc az 1500-as évek óta egyetlen számbeli kisebbségben élő nemzetiséget sem olvasztott be, s a 26 kanton virágzik. A kicsi országban több hivatalos nyelv van, népszavazásokon döntenek, dolgoznak, boldogulnak, erős államot alkotnak.
Remélem, elég bölcsek lesznek az Európai Unió elöljárói, hogy a kisebbségvédelmi kezdeményezésre jó választ adjanak, hiszen vannak jó példák a kontinensen a minoritással való bánásmódra, az autonómiára.
– Ön 1992-ben fogadta be Déván az első elesett gyermekeket az utcáról. Leverte az elhagyott kolostor lakatját, innen indult az intézmény, amely ma már egy több mint nyolcvan bentlakásból, napköziből álló hálózattá terebélyesedett. Éppen huszonöt éve jegyezték be a ferencesek az alapítványt. Miként ünneplik meg?
– Az idén a családok évét ünnepeljük. (A magyar kormány 2018-at a Kárpát-medencei családok évének nyilvánította – a szerk.) Szent Józsefé nem a test és a vér kiváltságából lett család, hanem a mennyei Atya akaratából. Ilyen értelemben én is egy több mint kétezer gyermeket nevelő famíliát képviselek. És Magyarországon is húszezer gondozott kicsi van. Ez igazán nagy család. A befogadás szinte ugyanazt jelenti, mint aki vér szerinti sarjat vállal. Odaadom az életem annak a gyermeknek, befogadom az életembe. Na és arra gondoltam, hogy – ha már a családok éve van – rendezzünk egy nagy családi bulit. Kibéreljük a Sportarénát Budapesten, és szep-tember 13-án szeretnénk egy olyan ünnepséget rendezni, ahova meghívnánk mindazokat, akik mellettünk döntöttek, az elmúlt 25 évben támogattak. (Ez idő alatt mintegy hatezer ifjat neveltünk fel.) Ott lennének magyarországi gyermekvédelmi központok képviselői is, gyermekek, felnőttek, meg művészeket is hívunk, például Ákost, az Eddát, Bródy Jánost, s gyermekek is fellépnek majd. A Nem Adom Fel Együttessel szervezzük a műsort, valamint a sérült és árva gyermekek felkarolóival.
– Mi volt az elmúlt 25 évből az ön számára a legemlékezetesebb?
– Mindennap történik valami emlékezetes. A napokban Petrozsény mellett, a Boli-barlangban voltam kétszáz gyermekkel, ott jártuk be a keresztutat. A szentmisén is példásan viselkedtek a kicsik. Isten jó anyagból teremtette ezt a világot, selejtet nem alkotott. Huszonöt év alatt nagyon megerősödött bennem az a felismerés, hogy milyen csodálatos az Isten alkotása: az ember.
– Hányan dolgoznak a Dévai Szent Ferenc Alapítvány több mint nyolcvan intézményénél?
– Háromszázan, köztük sokan családként. Az én házaimat úgy kell elképzelni, mint egy nagy fát. Az ég madara rászállhat, megpihenhet, ha akar, fészket rak rajta, majd továbbrepül. Ilyen nagy fákra szükség van minden vidéken.
– Hogy látja, meddig terebélyesedik még az alapítvány intézményhálózata?
– Évek óta konkurenciáért imádkozom. Azt szeretném, hogy mind többen rájöjjenek: jó dolog megfogni egy bajban lévő kisgyermeknek a kezét. Az a munka, amelyet egy gyermekbe fektetünk, megtérül. Az autóm, a házam az utolsó ítéletkor nem fog szembejönni velem. De egy élet, amelyet segítettél kibontakoztatni, a gyermeked, az unokád, az igen. Persze a legnagyobb konkurencia a rendezett családok számának a növekedése lenne…
NÉVJEGY
Böjte Csaba 1959. január 24-én született, Kolozsváron
Édesapját hamar elvesztette; a kommunista Romániában egy verse miatt ítélték el, s négy és fél évnyi börtönbüntetése után nem sokkal halt meg
Autóvillamossági szerelőnek tanult, majd bányászként dolgozott Székelyföldön
1982-ben, a legnagyobb titokban jelentkezett a ferences rendbe. Tanulmányait Gyulafehérváron és Esztergomban végezte
1989-ben szentelték pappá
1992-ben helyezték Dévára, ahol nehéz sorsú gyerekeket költöztetett az évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba. 1993 tavaszán jegyeztette be a Szent Ferenc Alapítványt, amely ma összesen 83 bentlakást, napközit, képzőt működtet szerte Erdélyben, de Magyarországon és a Vajdaságban is van intézménye. A hálózatot adományokból tartják fenn. Az alapítvány által működtetett házak mintegy hatezer gyermeket fogadtak be, jelenleg több mint 2140-et nevelnek
Számos elismerést, kitüntetést kapott munkásságáért (2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vette át, 2011-ben pedig megkapta az Európai Parlamenttől az Európai Polgár Díjat)
2013-ban, ünnepélyes keretek között vette fel édesanyjával együtt a magyar állampolgárságot
Gondolatait több mint húsz könyvben tette közzé, életéről, munkásságáról három film készült
Borítófotó: Látogatóban a debreceni Lorántffy Zsuzsanna iskolában. A rendhagyó osztályfőnöki óra témája: a jó cselekedetek boldogabbá tesznek
