Az orosz és a német propaganda egyaránt igyekszik hadállásokat kiépíteni térségünkben. A külföldi médiabefolyás visszaszorítására Nyugat-Európában számos módszert alkalmaznak.
Érdekes konferenciát tartottak Varsóban. A Lengyel Szolidaritás Újságíró-szervezet (SDL) a Lengyel Nemzeti Alap támogatásával a Három tenger kezdeményezés országaiból hívott újságírókat a fővárosba.
A rendezvényt Piotr Gliński kulturális miniszter nyitotta meg, aki rögtön a dolgok közepébe vágva a torz lengyel médiaviszonyok kialakulásának okairól beszélt. Szerinte a kommunizmus összeomlásakor a kultúra és a média területén átöröklődtek a régi rendszer intézményei és működtetői, akik – a magyar átmenetből is ismert módon – a szakmaiság etalonjának állították be magukat. További szempontként említette a külföldi tőke megjelenését és térnyerését, amely a volt szocialista országokban Nyugat-Európában meg nem engedett mértékben jutott piaci részesedéshez.
NÉMET–OROSZ KÖZELEDÉS
A lengyeleket különösen a német médiatulajdon aránya aggasztja, amelynek a visszaszorítására még keresik a megoldást. Az SDL kutatásának ez a része volt talán a vendéglátók számára a legérdekesebb, hiszen például Csehországban és Bulgáriában a 2008-as gazdasági válság idején annyira veszteségessé vált a külföldi tulajdonosok számára az ottani médiapiac, hogy eladták érdekeltségeiket, amelyekre belföldi befektetők csaptak le. A magyar helyzet is érdekes volt; a hazai piacról részben az anyaországbeli nehézségek és portfóliótisztítás miatt vonult ki több külföldi befektető, a helyüket szintén belföldiek vették át. Lengyelországban a média „repolonizációja” meghatározó téma, amely beleillik a varsói kormány térségbeli német (és orosz) dominancia elleni küzdelmébe.
Maga a Három tenger kezdeményezés is egy ilyen próbálkozás – ennek égisze alatt a visegrádi és a balti országok mellett Bulgáriát, Romániát, Horvátországot, Szlovéniát, valamint Ausztriát egyesítenék. Ez a tömb a lélekszámot tekintve nagyobb lenne külön Németországnál és Oroszországnál is, miközben gazdaságilag, politikailag és katonailag egyikkel sem tudna versenyezni. A kezdeményezés leginkább a Rapallo-szindrómának nevezett német–orosz közeledés elleni spontán immunreakció, amelyet jó érzékkel karolt fel a térségbeli fegyver- és LNG-eladásait növelni szándékozó Washington. (A rapallói egyezményt Genova közelében, 1922-ben kötötte meg a német weimari köztársaság kormánya, valamint Szovjet-Oroszország. A két nagyhatalom egymással összefogva próbált meg kitörni a Nyugat által rájuk kényszerített karanténból – a szerk.)
KITERJESZTETT V4
A Három tenger kezdeményezés leginkább egy olyan lengyel geopolitikai projektnek tekinthető, amely iránt a megcélzott országok nyitottak, ám az orosz agressziótól valóban tartó lengyeleken és baltiakon kívül senki sem veszi komolyan. Magyar szempontból támogatható, hiszen a visegrádi formátum legerősebb államának egy olyan kezdeményezéséről van szó, amely földrajzilag kiterjeszti a V4-ek szövetségi körét, és egy újabb fórumot teremt a közös érdek megvitatására.
A projekt sikerét a média közvélemény-formáló hatása jelentősen befolyásolja; a lengyelek ezért akarják pontosan látni, hogy a tizenkét országban milyen környezetben beszélnek Közép-Európa emancipálódásáról.
A fentiek tükrében aligha meglepő, hogy a legtöbb felszólaló a két ellenérdekelt regionális hatalom médiabefolyását kritizálta. A hibrid hadviselés részének tekintett orosz propaganda elítélése a nyugati mainstream felől történik, ezért Varsó itt számíthat amerikai és brüsszeli támogatásra is. Ez már nem érvényes a külföldi (német) médiabefolyás visszaszorítására, amelyre a lengyel kulturális miniszter már a bevezetőjében is utalt.
A külföldi befolyásolás kontrollálása kapcsán leginkább nyugat-európai lépésekre hivatkoznak, amikor a hatásgyakorlást médiumonként vagy médiacsoportonként a tulajdonrész harmadában korlátozzák. Felhoznak nagy-britanniai és franciaországi példákat is, ahol az orosz állami tömegtájékoztatás idegen nyelvű adásait szorítanák keretek közé, gondolatban kiterjesztve a külföldi médiatulajdon korlátozását a nem állami médiumokra is.
VALÓSÁGÉRTELMEZÉSI MONOPÓLIUM
Több különböző országból érkező újságíró számolt be arról, hogy náluk gyakran nem a közönség ízlésének megfelelő médiatermékek születnek, hiszen térségünk társadalmainak többsége keresztény és konzervatív értékeket vall, míg a mainstream média jellemzően liberális értékeket közvetít. Ez a távolság a migrációs válság kapcsán már a nyugat-európai tömegtájékoztatásban is megjelent.
Erre Claude Chollet, az Observatoire du journalisme vezetőjének az előadása is rámutatott, ő a francia sajtó három fő tabutémájáról beszélt. Ahogy hallhattuk, a mainstream francia média nem ír a bevándorlás árnyoldalairól, az iszlám térnyeréséről és az állami erőszak-monopólium gyengüléséről. Utóbbira azt hozta fel példaként, hogy néhány éve a rendőrség már nem hozza nyilvánosságra, hogy a nagy ünnepeken hány autót gyújtanak fel, de becslések szerint újévkor vagy július 14-én több gépkocsi borul lángba, mint a sárga mellényesek idestova három hónapja tartó tüntetésein együttvéve.
A nyugat-európai előadók a második nyilvánosság erősödéséről beszéltek, amely főként az interneten terjed. Ennek kapcsán a kelet-közép-európai résztvevők szinte mindegyike felhozta a korábbi szovjet típusú kommunista rendszer valóságértelmezési monopóliumát és a mostani mainstream média hasonló próbálkozásait saját egyeduralmának a megőrzésére. A kettő közötti hasonlóságot a kommunista múltat ismerő társadalmak jobban látják és kevésbé tolerálják, mint a nyugat-európaiak, akiknek a sorok közötti olvasást nem kellett negyven évig elsajátítaniuk.
A MAGYAR MINTA
A magyarországi médiahelyzet iránt a „szokásos” nagy érdeklődés mutatkozott. Hazánk most is az átalakulás mintaországának számít. Soros György ugyanis nálunk már bevásárolta magát egy internetes portálba, Lengyelországban pedig 2016-ban a legnagyobb napilapban, a minap pedig a második legnépszerűbb kereskedelmi rádióban szerzett komoly befolyást (lásd erről szóló cikkünket a 38. oldalon). A fehér asztal melletti beszélgetések folyamán szóba került az új médiaholding is, amely méreténél és a remélt szinergiahatásoknál fogva eredményesebben veheti fel a versenyt a többségében külföldi tulajdonú és mainstream liberális médiával, mint a térségbeli országok szétaprózódott birtokosi szerkezetű konzervatív tömegtájékoztatása. A magyar médiafinanszírozás iránt is sokan érdeklődtek, hiszen az MTI adófizetők pénzéből előállított híreihez az egyes médiumok ingyen férhetnek hozzá, ami demokratizálja az információkhoz jutást, és ezzel is javítja a közvélemény tájékozottságát.
Borítófotó: Show-műsor Berlinben, egy korábbi nemzetbiztonsági megfigyelőállomás mellett. A német propaganda is nyomul, nem csak az orosz
