A 46 éves politikus Marosvásárhelyen született. Korán elkezdte a politizálást, az RMDSZ ügyvezető alelnöki tisztségét töltötte be, majd alig 33 évesen lett Románia egyik legfiatalabb minisztere. 2004-ben, Călin Popescu-Tăriceanu jobbközép kormányában bízták meg a távközlési tárca vezetésével. Ez törte derékba ígéretes politikai pályafutását, hiszen három évvel később Traian Băsescu akkori államfő felfüggesztette tisztségéből, miután a szervezett bűnözés elleni ügyészség hazaárulással és bizalmas információk kiszivárogtatásával gyanúsította meg.
Azzal vádolták először, hogy egy bolgár pénzügyi tanácsadó, bizonyos Sztamen Sztancsev által létrehozott nemzetközi bűnszövetkezetet támogatott, bizalmas információkat szolgáltatott ki a főként privatizációs eljárásokban közreműködő Credit Suisse First Boston nemzetközi tanácsadó cégnek, amelyhez egy cseh, brit, török, bolgár és román állampolgárokból álló „hálózat” kapcsolódott, s ezáltal hazaárulást követett el. Segítette az illető vállalatot, hogy romániai magánosítási procedúrákban, azok előkészítésében előnyös megrendelésekhez jusson. Valóban kapott egy ilyen megbízást a tanácsadó, de Nagy Zsolt benne se volt a versenytárgyalást bonyolító bizottságban. Azt is állította a vádhatóság, hogy részt vett a Távközlési és Informatikai Minisztérium alárendeltségében működő cégek (a Romtelecom, a Nemzeti Rádiókommunikációs Társaság és a Román Posta) privatizációjában. A helyzet az, hogy miniszteri mandátuma idején egyetlen magánosítás sem zajlott. Így a vád Nagy Zsolt esetében már kezdettől fogva képtelenségnek tűnt. Az ügyészség sem tudta sokáig fenntartani, ezért végül a bűnszövetkezet erkölcsi támogatása miatt ítélték el. A volt tárcavezető elleni nyomozás évekig húzódott, jogerős ítélet 2015 elején született, amely négy év letöltendő börtönbüntetést rótt ki rá. Az ügyben érintett további nyolc személyt 3–11 év elzárásra ítélték, részint kémkedésért, részint bűnszervezetben való részvételért.
Nagy Zsolt azt nehezményezte a lezajlott eljárásban, hogy a nemzetbiztonsági lehallgatások alapján készült perirat egy részét nem olvashatta el, az ellene felhozottak alátámasztására pedig semmilyen konkrét bizonyítékot nem mutatott be a vádhatóság, hanem csak a többi vádlott által lefolytatott telefonbeszélgetésekből következtettek arra, hogy támogatta a bűnszervezetet. A volt politikus elmondta: a perirat számos tévedést tartalmaz, az angol nyelvből románra átültetett beszélgetésekben például a ministry kifejezést (amely minisztériumot jelent) miniszternek fordították.
Nagy Zsoltot már 2014 elején felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték egy másik eljárásban, amelyet a „hazaárulással” kapcsolatos procedúra után indított ellene a korrupcióellenes ügyészség. Azzal vádolták meg, hogy 2007-ben kormányhatározatot kezdeményezett, melynek értelmében egy telket államiból magánvagyonba helyeztek át, s ezzel visszamenőlegesen hitelesítette a távközlési minisztérium tulajdonában levő Román Postának egy privát céggel való társulását. A posta apportként vitte be a társulásba a telket, amelyre később ingatlanbefektető partnere szállodát tervezett. Nagy Zsolt szerint a vád azért alaptalan, mert a szóban forgó telek sose volt állami (kincstári) vagyon, mindig a posta tulajdona volt, ezért nem okozhatott kárt. Az sem merült fel, hogy jogtalanul szerzett volna hasznot magának. Egyébként az említett kormányhatározat máig érvényben van.
Az RMDSZ kezdettől fogva kiállt a politikus mellett, és leszámolásnak minősítette a meghurcolását. A privatizációs ügyben a fő célpont az a szintén elítélt Codruţ Şereş akkori gazdasági miniszter volt, aki a Băsescuval éles politikai harcban levő Konzervatív Párt (PC) színeit képviselte. Nagy Zsoltot a román média egy része „járulékos” áldozatnak tekintette, hiszen a vádhatóság számára fontos volt, hogy valamennyi pártból korrupt politikusokat juttasson a rácsok mögé, ezzel bizonyítva hatékonyságát az Európai Unió, de főleg az Egyesült Államok felé.
A szabadulása után is jó erőben levő, higgadtságát megőrző Nagy Zsolt szerint mindez a múlté. Az Erdély TV-nek adott interjúban elmondta: nemzetközi téren folytatja jogi küzdelmét; a strasbourgi emberjogi bíróság tárgyalni fogja a keresetét, amellyel a stratégiai privatizációk perében lefolytatott eljárást támadta meg. Az elmúlt két év és nyolc hónap élete nehéz időszaka volt, egyedüli magyar volt mintegy 1300 fogva tartott román között. Úgy véli, megerősödve került ki a börtönből meggyőződéseiben, igazságérzetében, értékítéleteiben és emberismeretében. Megtanulta, hogy csak a pozitív, építő jellegű dolgokra érdemes koncentrálni. Minden napot ajándékként él meg, s igyekszik átadni másoknak is azt az erőt és optimizmust, amelyet a bezártságból merített. 2007 óta nem töltött be köztisztséget. Továbbra sem áll szándékában az élvonalból politizálni, de az erdélyi magyar politikának része akar maradni, kamatoztatni szeretné tudását. Szívesen segítené tanácsadói minőségben a kisebbségi politikai érdekérvényesítést.
Mindeközben Romániában éles vita folyik a jogállamiság mellett és a korrupció ellen harcolók között. Utóbbiak éppen a napokban vonultak ismét utcára, mert a parlament módosítani akarja az igazságszolgáltatást szabályozó törvényeket. Ezeket egyrészt összhangba hoznák az alkotmánybíróság döntéseivel, hiszen a büntető törvénykönyv többtucatnyi rendelkezéséről állapította meg a taláros testület, hogy az alaptörvénybe ütközik. Az alkotmánybíróság kimondta egyebek mellett, hogy a hírszerzés jogtalanul vett részt a nyomozásokban, az ügyészség alkotmányellenesen használta fel a titkosszolgálati lehallgatásokat. Kiderült, hogy a bíróságok minimális mérlegelés nélkül, nyakra-főre engedélyezték az elmúlt években az állampolgárok telefonjainak a lehallgatását. Becslések alapján háromszázezer és egymillió közöttire tehető a megfigyelés alatt tartott személyek száma, ami az ezt bírálók szerint összeegyeztethetetlen a jogállamisággal.
A taláros testület több olyan döntést hozott, amely megerősítette, hogy Nagy Zsolt ellen nem indíthattak volna büntetőjogi eljárást. Ezek a határozatok az eljárások után születtek, a román jogrend pedig nem teszi lehetővé, hogy a gyanúsított ilyen esetben jogorvoslatot kérjen. 2011-ben például kimondták, hogy kormányhatározatok törvényességét nem vizsgálhatja az ügyészség. Az alkotmánybíróság a hivatali visszaélés kapcsán is konstatálta, hogy meglehetősen pontatlanul fogalmaz a büntető törvénykönyv a hivatali kötelesség helytelen teljesítéséről. Az intézmény tagjai szerint ez a cikkely csak akkor lehet összhangban az alkotmánnyal, ha a bíróságok a „helytelen” kifejezést „törvénysértőként” értelmezik.
