Különös átalakuláson megy át az eredetileg a kelet-ukrajnai események és a Krím elcsatolása miatt nyugatról indított szankcióhullám. Az elsődleges cél, Oroszország megbüntetésének szándéka – azonkívül, hogy Moszkvát nem sikerült térdre kényszeríteni, a Krím visszaadására, a kelet-ukrajnai beavatkozás feladására rászorítani – mintha halványulna, és az egész folyamat átmenne egy az USA és Nyugat-Európa közötti kereskedelmi háborúba.
Elemzők az újabb keletű folyamatok mögött nyers gazdasági és piacérdekeket látnak. Az Egyesült Államok amellett, hogy gazdaságilag bezárkózik, protekcionista intézkedésekkel védi piacait, termelőit, a világ vezető szénhidrogén-exportőrévé akar válni. Ám az alacsony olaj- és gázárak miatt az új, kőzetrepesztő technológiával, de drágábban kitermelő amerikai vállalkozások egy része a csőd szélére sodródott. Trump, aki az üzleti világból jött, érzékeli ezeket a problémákat, energiaügyekben amúgy is konzervatív, a környezetvédelmi szempontokra kevésbé figyelő politikát folytat (lásd a környezetet veszélyeztető olajvezetékek megépítésének januári engedélyezését).
Ha már olcsók a szénhidrogén energiahordozók, akkor legalább a mennyiségek növelésével, új piacok megnyitásával kellene esélyt adni az amerikai vállalkozásoknak a fennmaradáshoz – mondják a Fehér Házban. Ez történik ma, amikor Washington újabb, Oroszországot sújtó szankciócsomagja már Moszkva nyugat-európai energiapartnereit is bünteti. Elsősorban nagy német és osztrák vállalatokról van szó, amelyek érdekeltek az Északi Áramlat 2 csővezetékpár lefektetésében, az orosz földgázimport növelésében. Bizonyosan szerepet játszhatott az ezt a projektet sújtó amerikai lépésekben azon külpolitikai-gazdasági szándék, hogy megakadályozzák Ukrajna kikapcsolását az orosz gáz Nyugat-Európába való szállításából, mert az megfosztaná Kijevet az évi minimum kétmilliárd dolláros tranzitdíjtól. De nem csak az energiaszektor okoz fejfájást Brüsszelnek és Berlinnek. Donald Trump a The Wall Street Journalnek július végén adott terjedelmes interjújában az acélimportra bevezetendő vámokról beszélt. Nyugat-Európában az érintett exportálók különösen sérelmezik ezt a protekcionistának tartott intézkedést.
Az EU belefáradni látszik a kevéssé hatékony Moszkva-ellenes szankciókba, amelyek eddig is sok milliárd eurós veszteséget okoztak az egész nyugat-európai gazdasági életnek. Az unió temérdek problémája közül legalább ettől szeretne már megszabadulni. Természetesen a legnagyobb mértékben Európa gazdasági kulcshatalma, a közösség tagállamai sorában az Oroszországgal való kereskedelem volumenét illetően vezető helyen álló Németország érintett. Ez magyar érdekeket is befolyásol, mert a brexittel Berlin (Budapest legnagyobb gazdasági partnere) relatív súlya tovább növekszik. Az USA és Nyugat-Európa átfogó szabadkereskedelmi megállapodásának (TTIP) esélyei tovább csökkennek. Az Egyesült Államok az America First (Amerika az első) elvre hivatkozva kivonult a TPP-ből, a TTIP csendes-óceáni megfelelőjéből. Japán nemrég szabadkereskedelmi megállapodást írt alá az -Európai Unióval – a világ gazdasági és politikai térképe, erőviszonyai, szövetségi rendszerei átrendeződnek.
Ilyen nagypolitikai háttérfolyamatok ismeretében nem meglepő, hogy az EU – Németország immáron teljes támogatásával – vissza akar vágni az USA-nak. Ezt nyomatékosította a minap Sigmar Gabriel német külügyminiszter a Der Spiegel tudósítójával beszélgetve. Aláhúzta, hogy elfogadhatatlanok az európai vállalatok elleni amerikai szankciók. Gabriel kemény, gazdasági hadüzenettel felérő szavai kifejezik Berlin véleményét. A BASF leányvállalata, a Wintershall (az Északi Áramlat 2 egyik német kulcscége) megbízásából a Forsa intézet által júliusban végzett közvélemény-kutatás szerint a németek 83 százaléka ellenzi és mindössze 6 százalékuk helyesli az immáron hatályos újabb Oroszország-ellenes szankciókat. A megkérdezettek mindössze tizede fogadja el az amerikai érveket az elnökválasztásba történt állítólagos orosz beavatkozással kapcsolatban, 77 százalékuk szerint viszont egyértelműen amerikai gazdasági érdekek húzódnak az új büntetőintézkedések hátterében.
A németek nem bíznak az Egyesült Államokban mint (Oroszország helyére lépő) energiahordozó-szállítóban. A megkérdezetteknek csak a 13 százaléka tekinti az USA-t e téren megbízhatónak. Persze Moszkva sem dicsekedhet kiemelkedő népszerűséggel, mert a németeknek csak a 34 százaléka szerint lehet bízni benne mint energiapartnerben. A Forsa-adatok alapján Németországban a legmegbízhatóbb energiahordozó-szállítónak Norvégiát tartják, őt követi Kanada, majd Oroszország.
A közvélemény-kutatás az érdekelt német vállalatcsoportok nézetét is kifejezi. A német–orosz külkereskedelmi kamara elnöke, Rainer Seele az amerikai intézkedéseket az európai energiabiztonságot fenyegető lépésként értékeli. „Ezek csak a protekcionizmus felélesztését és újabb konfliktusok gerjesztését szolgálják” – mondja.
Brüsszel már készíti a válaszcsomagot az USA lépéseire, amely hasonló lesz a Kína ellen érvényben lévőhöz – írja a DWN német hírügynökség. Átfogó jellegű, nem csak az energiaszektort érintő ellenintézkedések várhatók. EU-források szerint a tervezett ellenlépések érzékenyen érinthetik az Egyesült Államokat. Elmúltak azok az idők, amikor Washington dominálta a világkereskedelmet. Ma az USA annak mindössze a 16 százalékát ellenőrzi, és a szankciókkal elszigetelődhet – írja a DWN.
Amerikai elemzők arra figyelmeztetnek, hogy Peking deklarált céljának megfelelően a következő évtizedben kisajátíthatja a húzó iparágakat, mindenekelőtt a robotizációt, a mesterséges intelligencia alapú rendszerek (AI) gyártását, ami az USA számára az első számú nemzetbiztonsági kockázattá nőheti ki magát. Ebben a helyzetben a logika szerint az Egyesült Államok nem engedhetné meg magának, hogy legszorosabb szövetségeseivel gazdaságilag hadakozzon.
Borítófotó: Külszíni szénkitermelő monstrum Szibériában. Az amerikaiak az olcsó palagázzal lehetetlenítenék el az orosz energiaexportot (Reuters)
