Németország számára két viszony kulcsfontosságú: az EU-val és az Egyesült Államokkal való kapcsolat. Jelenleg mind a kettővel vannak gondok. Az unió például küzd a brexittel, a lengyelekkel, a dél-európai államok gazdasági problémáival. Ugyanakkor biztató, hogy tíz évvel a pénzügyi válság után az eurózóna gazdasága kezd magához térni.
A Washingtonnal való kapcsolat szintén problémákkal terhes, és ennek csak az egyik oka Donald Trump személyisége. Európa gazdasági-stratégiai helyzete jelentősen változott az 1990-es évek eleje, a Szovjetunió bukása óta. Megtörtént a két Németország egyesítése, létrejött az EU és az euróövezet. Az USA és Németország viszonya azonban nem követte ezeket a változásokat. Mindketten NATO-tagok, de mást gondolnak a katonai szervezetről. Németország a világ negyedik legnagyobb gazdasága, ám az atlanti szövetség katonai kiadásaihoz nem ennek megfelelő mértékben járul hozzá – s ezt Washington sérelmezi is. (A NATO és Berlin viszonyának a kilátásairól lásd következő cikkünket.)
ÚJ PARTNER KERESTETIK
Aztán ott van Oroszország. Az amerikai külpolitika bekeményített Moszkvával szemben. Európa keleti részein, a balti államokban, Lengyelországban és Romániában NATO-hadállások épülnek ki. Ez politikai szempontból további széthúzást idéz elő az EU-n belül. A németek nem szeretnék, ha egy második hidegháború indulna el. Kelet-Európa viszont azt gondolja: ez már javában zajlik. A régió egyre jobban távolodik ebben az értelemben Németországtól, s közeledik az Egyesült Államok felé. Amerika növekvő befolyása az öreg kontinens keleti felén fenyegetést jelent a német érdek számára, így Berlin azt szeretné, ha enyhülne a Kremllel szembeni feszültség.
Németország prosperitása semmivé lesz, ha nincsenek erős gazdasági partnerei. Az európai együttműködés kockázatait látva így kénytelen alternatívákat keresni. A leginkább nyilvánvaló lehetőség mindig is Oroszország volt, akár szövetségről, akár hódításokról volt szó. A németeknek szükségük van az ottani nyersanyagokra és a helyi felvevőpiacra is. Oroszország azonban jelenleg képtelen arra, hogy gyors gazdasági fejlődés révén a német termékek eddiginél nagyobb vásárlója legyen. Németország tőkével, technológiával és menedzsmenttudással segíthetne. Az oroszok cserébe nyersanyagokat és olcsó munkaerőt biztosítanának. Rövid távon nagyon drága, hosszabb távon viszont igen jövedelmező lehet egy ilyen üzlet. Egy Berlin–Moszkva-tengely (esetleg Párizzsal kiegészítve – nyilván nem véletlen volt Putyin párizsi villámlátogatása nyomban Macron elnökválasztási győzelme után) Kelet-Európát véglegesen Németország érdekszférájához láncolná.
NEM NAGYON VAN MÁS
Jelenleg a németek katonailag gyengék, gazdaságilag erősek. Az oroszok katonailag közepesen erősek, gazdaságilag gyengék. Egy szövetség Németországgal jelentősen megerősítené az orosz gazdaságot és így a hadiipart is. Eltávolodva az Egyesült Államoktól Berlin könnyen egy történelmileg megszokott helyzetben találná magát: kiszolgáltatott az orosz erőnek és nincsenek szövetségesei ellene.
A jelenlegi politikai realitás nem abba az irányba megy, amelyet Németország szeretne. Így Berlinnek változtatnia kell eddigi hozzáállásán. Az Egyesült Államok a gazdasági növekedés ciklikusságával küzd. Németországgal szemben növekednek az EU-n belüli ellenérzések. Kína a saját gazdasági bővülési problémáival van elfoglalva. Így Berlinnek Oroszországon kívül nem nagyon van választási lehetősége, márpedig ez az opció – a történelmet nézve – a legveszélyesebb a németek számára.
Borítófotó: Német katonák Maliban a nyár folyamán elesett társaik búcsúztatására készülnek. Washington másfelé néz, az EU szakadozik – Berlin magára maradt
