Porosenko elnöki mandátuma hama-rosan lejár. Ha időközben nem kerül sor valamilyen váratlan eseményre, Ukrajnában 2019. március 31-én választást tartanak. A jelenlegi államfő újrázni szeretne. A hazafias érzelmekre alapozott kampánya, amelynek része a magyarokkal szembeni bűnbakkeresés is, már jó ideje zajlik, de ötéves meghatalmazásának a végső szakaszában így is rosszul áll a jelöltek népszerűségi listáján.
Ellenfelei közül egy november 23-i felmérés szerint a Batykivscsina (Haza) párt színeiben induló exminiszterelnök, Julija Timosenko vezet 16,2 százalékkal, őt követi Jurij Bojko, az Opozicijnij Blok (Ellenzéki Blokk) jelöltje 14,1-del. Porosenko pedig egy népszerű komikussal, Volodimir Zelenszkijjel harcol a harmadik helyért; 8,2 százalékon állt, három tizeddel e riválisa előtt.
Bár 2014 óta északkeleti szomszédunk keleti területein jelentős véráldozatokkal járó hibrid háború folyik az ukrán erők és az oroszbarát megyék, Donyeck és Luhanszk között, az államfő mégis csak most javasolta a hadiállapot bevezetését. Eredeti beterjesztése hatvan napra s az egész ország területére vonatkozott, de végül a parlament egy szűkített változatot fogadott el. Abban a tíz megyében hatályos, amely közel van Oroszországhoz, illetve a – de jure Moldovához tartozó, de magát függetlennek tartó, orosz támogatással működő – Dnyeszter Menti Köztársasághoz. A részleges hadiállapot a gyülekezési jog korlátozásával jár, lehetővé teszi a sajtó rendszabályozását és az internethasználat szűkítését, a közigazgatási egységek irányításában pedig a katonaság képviselői is részt vesznek.
A regnáló elnöknek elemi érdeke, hogy ez az állapot fennmaradjon, hiszen ellenfeleit ezzel hátrányos helyzetbe tudja hozni. A hadiállapotra hivatkozva könnyebben lehet támogatást kérni az IMF-től, az Egyesült Államoktól és az EU-tól, s újabb gazdasági szankciók sürgethetők Oroszországgal szemben. A hadiállapot hivatkozás lehet a különböző, a lakosságot érintő megszorításokra is. Nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy „a hazát védő patrióták” a tőlük megszokott, főleg kisebbségellenes kilengésekre még inkább felhatalmazva érzik majd magukat.
A békét óhajtók bízhatnának akár a minszki megállapodásban is, ám a fegyvernyugvás létrehozására még 2014-ben, az EBESZ, Oroszország és Ukrajna képviselőiből létrehozott kontaktcsoport tevékenysége eddig kevés eredményt hozott. Ezen nem is kellene csodálkoznunk, a háborúskodás hatalmas üzlet.
Az is biztosra vehető, hogy a bennünket, magyarokat is érintő oktatási és nyelvtörvény nem ebben az időszakban jut megnyugtató szakaszba.
Nagy a valószínűsége annak, hogy az elnökválasztás kétfordulós lesz, Poro-sen-ko pedig egy sikeres kampánnyal versenyben maradhat. Nagy a tét az ukrán társadalomra nézve is. Az egyik: marad-e a jelenlegi helyzet, nevezetesen, hogy Ukrajna politikai-gazdasági életét továbbra is külső erők határozzák meg, vagy az ország végre kiszabadul ebből az önállóságát akadályozó béklyóból. Mindenesetre az sem mellékes, hogy mit gondol erről az Oroszországban dolgozó több százezer (vagy millió) ukrán állampolgár.
Borítófotó: Ukrán szélsőjobbos aktivisták porosenkót támogató tűntetést tartottak az incidens másnapján. Vajon mit gondolnak az oroszországban dolgozó ukránok százezrei?
