G20-CSÚCS OSZAKÁBAN
Donald Trump amerikai és Hszi Csin-ping kínai elnök találkozóját követően az USA és a távol-keleti óriás viszonyában jósolt javulás, a kereskedelmi háború elkerülésének hírét kétkedően fogadják Pekingben. Sokat elmond erről a Kínai Kommunista Párt vezetőségéhez közel álló, angol nyelvű Global Timesban megjelent szerkesztőségi cikk. Azzal a talányos megállapítással indít, hogy a kínai–amerikai csúcstalálkozó, az elért megegyezés összhangban van a nemzetközi közvélemény várakozásaival. „Minthogy az eddigi megbeszélések hoztak hideget és meleget is, a vélemények megoszlanak arról, hogy a kereskedelmi tárgyalások új fordulója (amelyben a két vezető megállapodott – a szerk.) eredményes lesz-e” – írja a pekingi újság.
„Kína kész az Egyesült Államokkal közösen keresni a megoldást. Ám egyre világosabb, hogy a népköztársaság nem fél egy kereskedelmi háborútól, és nem is lesz a vesztes oldalon” – ez lehet a szerkesztőségi véleménycikk kulcsmondata. Peking magabiztos, nem retten vissza a konfliktustól, de szeretné a megoldást, amelynek a kulcsa kínai elemzők szerint Washingtonnál van. Az ázsiai óriás kivár, de nincsenek illúziói. „Érdemes emlékezni rá, hogy a Trump-vezetés a múltban – ismételten – önmagának is ellentmondott” – figyelmeztet a Global Times. Pekingben utalnak rá: tisztában vannak az USA kormányában érvényesülő bonyolult hatalmi érdek- és erőviszonyokkal, a még az elnöki csapatot is megosztó véleménykülönbségekkel. Kérdés, mekkora a Trump-adminisztráció mozgástere a meglehetősen feszült belpolitikai légkörben, az ellenzéki demokraták részéről fokozódó nyomásgyakorlás közepette – s főként hogyan kezeli az elnök és csapata a 2020-as választási kampány által meghatározott-felvetett problémákat.
Egészében véve nem hozott érdemi áttörést az amerikai–kínai kapcsolatrendszerben az oszakai G20-csúcs. Az ottani megállapodás szerint Washington nem vezet be újabb szankciószigorítást, és valószínűleg külügy-, pénzügyminiszter-helyettesi szinten ismét megkísérlik a kereskedelmi háború által felvetett problémahalmaz megoldását.
Mint az egyik legtekintélyesebb Oroszország-elemző, Dmitrij Trenyin, a moszkvai Carnegie intézet igazgatója Donald Trump és Vlagyimir Putyin orosz elnök eszmecseréje kapcsán megállapítja: „Washington Moszkva-politikáját nem a Fehér Házban, hanem a kongresszusban alakítják. Trumpnak nincs hozzá ereje, hogy ezt korrigálja.” Trenyin az USA jelenlegi Oroszország-politikája meghatározó elemének tartja a szankciók bevezetését, fenntartását és fokozatos szigorítását. Mindazonáltal van értelmük a legfelső szintű találkozóknak. Ezek immáron ötödik éve azt a célt szolgálják, hogy megakadályozzák a két katonai nagyhatalom közti fegyveres összecsapásokat, amelyek atomháborúhoz vezethetnek – vélekedik az intézet igazgatója.
Áttörésről Trump és Putyin mintegy másfél órás négyszemközti tanácskozása kapcsán sem lehet beszélni, de a találkozó ténye önmagában is figyelemre méltó. Ellentétben azzal, hogy az Egyesült Államok első emberének a kínai vezetővel folytatott tárgyalásáról bőségesen szivárogtattak ki információkat, az amerikai–orosz elnöki megbeszélés kapcsán kevés konkrétum ismert. Trump bejelentette: komolyan megfontolja a jövő évre, a második világháborús győzelem 75. évfordulójára szóló orosz meghívást Moszkvába – és utalások formájában felvetődött Putyin washingtoni útjának a lehetősége is.
Dmitrij Peszkov, Putyin sajtótitkára visszafogottan nyilatkozott, kiemelve, hogy az orosz–amerikai kereskedelmi forgalom szerény mértékben, néhány milliárd dollárral, de a szankciók időszakában is nőtt. Ebből a Kreml azt szűri le, hogy a büntetőintézkedések nem annyira hatékonyak, mint amilyennek szánják őket, és Washington talán hajlandó a Moszkvával fenntartott gazdasági kapcsolatok valamelyes javítására. Ám a tét kicsi: az amerikai–orosz kereskedelmi forgalom (tavaly 27,5 milliárd dolláros volt) csak egy töredéke az USA és Kína által 2018-ban lebonyolított 660 milliárdos üzletnek.
Az Orosz Föderáció mindenesetre berendezkedik a tartós, akár évtizedekig is érvényben maradó, az Egyesült Államokban szilárd kétpárti egyetértésen alapuló amerikai szankciós politikára. Ez jelentős mértékben meghatározza a kül- és a katonapolitikai viszonyt is, amelyet leginkább tűzoltásra használnak a két ország egymással kapcsolatot tartó szakdiplomatái, katonai és titkosszolgálati vezetői. Kína egyre inkább osztja Oroszország hozzáállását, hogy az USA megtorló intézkedéseivel együtt lehet, kell élni.
Moszkvában és Pekingben egyaránt konstatálták a Washington külpolitikájában bekövetkezett változásokat. Ezek közül régiónkat is érinti, hogy Ukrajna iránt valamelyest csökken a Fehér Ház érdeklődése. Az előző elnök idején vezető amerikai politikusok Kijevvel szinte bentlakásos kapcsolatokat építettek ki. Joe Biden volt alelnök, ma Trump egyik legesélyesebb kihívója a demokrata oldalon, hivatali ideje alatt tucatnyi alkalomnál is többször járt az ukrán fővárosban. Fia vezető szerepet kapott az északkeleti szomszédunk földgáz- és olajpolitikájára nagy befolyást gyakorló egyik ukrán energiavállalatban. A mai általános bizonytalanság közepette is érzékelhető, hogy Kijev már nem játssza azt a szerepet az Egyesült Államok külpolitikájában, mint az előző adminisztráció idején. Az USA figyelme áttolódik a Földközi-tenger keleti medencéje (Szíria), a Perzsa (Arab)-öböl, Irán, a Koreai-félsziget és mindenekelőtt Kína irányába.
A klímapolitikában – amely hosszú távon legalább olyan fontos az egész világ számára, mint az atomháborús katasztrófa elkerülése – Oszaka annyiban hozott előrelépést, hogy Washingtonnak nem sikerült a 19:1-es arányt (a G20-akból 19-en elfogadják a klímapolitikai megállapodást) megváltoztatnia. Brazília, Szaúd-Arábia, Törökország ugyan ingadozott, de klímaügyben az Egyesült Államok végül ismét magára maradt. Megjegyzendő, hogy Kína és az USA a szén-dioxid-kibocsátás, illetve a globális klímaváltozás két fő felelőse. Az előbbi 27,2, az utóbbi 14,6 százalékkal „járul hozzá” a világ szén-dioxiddal való szennyezéséhez a World Economic Forum júniusi felmérése szerint. India 6,8-del a harmadik, Oroszország 4,7-del a negyedik helyen áll.
Borítófotó: Trump a G20-csúcson. Az America First! árnyékot vet a világkereskedelemre
