A halpaprikás nemzeti érték Kopácson

Mátrix
A magyar–horvát határtól mintegy 30 kilométernyire délre, a Dráva és a Duna összefolyásától nem messze fekszik az aprócska, Árpád-kori, zömében most is magyar lakosságú Kopács. Az egykori halászfalu mára leginkább a határában húzódó természetvédelmi területről, Európa egyik legnagyobb madárrezervátumáról és a régió legnagyobb gasztrokulturális rendezvényéről, a halásznapokról ismert. A mostani hétvégén érdemes odalátogatni.

EGY DRÁVASZÖGI FALU NAGY RENDEZVÉNYE

Kopács népe a legrégebbi időktől halászó, vadászó és földet művelő, jószágot tartó társadalom volt. Ma a félezer fős településen inkább zöldségtermesztéssel foglalkoznak, őrölt pirospaprikájuk Horvátország-szerte híres.

A trianoni szerződés előtt még több mint ezer lelket számláló magyar települést – amely egyébként a horvátországi magyar református egyház székhelye – előbb Jugoszláviához csatolták. Annak szétesése után, a délszláv háború idején, 1991-től 1995-ig szerb fennhatóság alatt volt, majd visszakerült Horvátországhoz. Az első halásznapokat 1998-ban szervezték meg a helyi magyar szervezetek, amikor a régi kopácsi halászok utódai utoljára vetették be a hálót a védetté nyilvánított Szakadás-tóba, a Duna egykori mellékágába.

A rendezvény legfőbb célja a falu gazdag népi hagyományainak és páratlan gasztronómiai örökségének a bemutatása volt, s már az első években sok látogatót vonzott, hamar a térség egyik leglátogatottabb eseménye lett. Aki eljön, megismerheti a drávaszögi folyami halászok történetét, az itt élő magyarság kultúráját.

 

TÖBB MINT HÉT TONNA HALÉTEL

A fesztivál során a legnagyobb érdeklődést természetesen a különleges módon készülő halételek váltják ki. Az egyik legkeresettebb „fogás” a hagyományos kopácsi halpaprikás, amely leginkább a bajai halászlére hasonlít. Itt csakis friss, hazai hozzávalókból és kis adagokban készítik az ételt, egyéni kívánság szerint erősre, csípősre vagy édesre, majd házi tésztával tálalják. Sláger még a csíptetős ponty és a mundéros csuka, de kínálnak sűrű harcsapörköltet, sült süllőt és békacombot is. A csíptetős pontyot és a mundéros csukát hasonló módon, nagyon egyszerűen készítik a halászok. Az előbbi receptje: a halat szétnyitják, fűzfavesszők közé csíptetik, parázs mellett, néha megforgatva sütik, míg a bőre ropogós lesz, majd sóval, hagymával és paprikával tálalják. Az utóbbié: a halat nyársra húzva, egészben sütik, s csak akkor távolítják el a belső szerveit és tisztítják meg, miután elkészült. A halételek iránti érdeklődést jól tükrözik a számok is: a tavalyi fesztiválon csak pontyból mintegy hét tonnát sütöttek, főztek.

 

NEM CSAK ENNI JÖNNEK

A fesztivál két napján a félezres lélekszámú Kopács a sokszorosára duzzad. Több ezer látogató érkezik Horvátország és Magyarország minden tájáról, sőt egyre inkább távolabbról is. Esznek, isznak, kulturális műsorokba, főleg a magyar néptánc- és zeneelőadásokba kapcsolódnak be, válogatnak a gazdag kirakodóvásár kínálatából. A helyi kézművesek és a termelők jelentős forgalmat bonyolítanak le. Esti utcabál is van, fellépnek horvát zenészek is, az idei sztárvendég pedig a Republic együttes lesz. A Kopácsi Halásznapok fő attrakciója minden évben a vasárnapi halpaprikásfőző verseny, a környék ötven legjobb szakácsa verseng a fődíjért. Érdemes tehát kiruccanni a rendezvényre, hiszen a mondás szerint minél délebbre megyünk, annál finomabb halat ehetünk.