Morvaországon sokan úgy robognak át, hogy csak erdőket, kis falvakat látnak a távolban. Pedig ez a terület és különösen a déli része nagyon is méltó a figyelmünkre.
Ezúttal egy alig nyolcezer lakosú kisvárosba, Mikulovba (németül Nikolsburg, régi magyar neve Miklósvár) invitálnám az olvasókat. Cseh neve alapján nem is gondolnánk, hogy a magyar történelemben is fontos szerepet játszott: az 1621. esztendő utolsó napján itt írták alá Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és II. Ferdinánd Habsburg-házi uralkodó megbízottjai a nikolsburgi békét. A városkát 1945-ig ugyanis nagyrészt németek lakták, és ők évszázadokon át Nikolsburgként emlegették. Az is magyar vonatkozású esemény volt, hogy amikor Budát 1686-ban sikerült visszafoglalni az oszmán-törököktől, a hódítókkal együttműködő zsidók közül 270 embert büntetésül Nikolsburgban telepítettek le. A városban jött létre ugyanis Csehország második legnépesebb zsidó közössége, és a leghíresebb rabbijuk a XVI. század második felében élt nagy tudású Júda Löw ben Becalél volt, aki a szájhagyomány szerint egy agyagból gyúrt műemberbe életet lehelt, s ezzel megalkotta a Gólemet. Igaz, ez már nem Mikulovban, hanem állítólag Prágában történt, II. Rudolf udvarában, de ezt megelőzően a bölcs húsz évig a dél-morvaországi városkában működött.
A városka Brünntől mintegy ötven kilométerre délre fekszik. Északi irányban egy dombvidék húzódik a városka mögött, amelyet Mikulovi-dombságnak neveznek. Ennek déli lejtőin nagyszerű szőlőültetvények találhatók, és talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy ez a táj Csehország legjelentősebb borvidéke. A szőlőművelést még a római légiósok honosították meg errefelé. A dombokat alkotó kőzet mészkő, de sok helyen lösztakaróval tarkítva jól terem a rizling, a zöld veltelini, a morva muskotály. Aki itt betér egy étterembe, rendelhet ugyan sört is, de jobban jár, ha a helyi borokat kóstolgatja. És ha már a borról esett szó, itt van Európa egyik legnagyobb hordója, amely a mikulovi kastély pincéjében látható. Egy brünni kádármester és három legénye szibériai tölgyből készítette 1643-ban, ott helyben, és a megrendelője, Dietrichstein herceg ide öntette a jobbágyai által a bérleti díj fejében beszolgáltatott nedűt. A legújabb mérések szerint űrtartalma 1014 hektoliter, 22 acélabroncsa egyenként 390 kg-ot nyom, az egész hordó tömege pedig 26 tonna. Egyéb méretei is tiszteletet parancsolók: hossza 621, a legnagyobb átmérője 524 cm. Állítólag ötven évig szolgált, aztán egy száraz időszak következett, nem volt elég bor, s a hordó üresen maradt. A dongák kiszáradtak és megrepedeztek, így már nem lehetett megtölteni. Viszont a belsejében elfért a kastély zenekara, és játékával igyekezett megvigasztalni a birtok urát.
A morvák népzenéje is sajátos, sőt elmondható, hogy nagyon sok rokonságot mutat többek között a magyar népi muzsikával. Magam is több olyan dallamot hallottam éppen Mikulovban, amelynek magyar szövege szintén jól ismert, de a morvák persze a saját nyelvükön énekelve adják elő. Ha időnk engedi, ne csak a városka főterén sétálgassunk, hanem térjünk be a kastély pincéjében berendezett borászati múzeumba, sőt érdemes egy kis kirándulást tenni a Mikulov környéki dombokra is.
