ÚJ HULLÁMOS AMERIKAI POLITIKUSOK
Hajszálnyival kapott ki republikánus ellenfelétől a texasi szenátori választáson a szinte a semmiből jött Beto O’Rour-ke, akit már most a fehér Obamá-nak neveznek. Képességei figyelemre méltók, szenátori kampánya során hetvenmillió dollár adományt tudott összegyűjteni.
Az időközi választásokon erőre kaptak a demokraták – elhódították a képviselőházat a republikánusoktól. A párt élén hatalmi vákuum van, két év múlva elnökválasztás, s nincs olyan karizmatikus jelölt, akit jó eséllyel indíthatnának. Bernie Sanders vermonti szenátor szélsőbaloldali nézeteit az amerikaiak többsége nem fogja támogatni – ahogy ezt az előző elnökválasztáson sem tették. Hillary Clinton pedig a választási bukta után a sértődött naiva szerepét játssza, erre már senki sem vevő. Az elnökjelölti versenyben ott van még Joe Biden korábbi alelnök, de ő is a mainstream tagja. Donald Trump győzelme megmutatta, hogy a hagyományos politikai elit helyett másra van szükségük a választóknak. A két nagy párt, a demokraták és a republikánusok most ezt a „mást” próbálják meg felmutatni, persze a saját kereteiken belül.
O’Rourke-ot sokan máris Obamához, a túlzóbbak John Fitzgerald Kennedyhez hasonlítják. A fiatal texasi (El Pasó-i) politikus a republikánusok egyik meghatározó figuráját, Ted Cruzt szorongatta meg. A hagyományosan republikánus Texasban végül 51-48-ra nyert Cruz, s ez a demokraták körein belül jelentősen felértékeli O’Rourke-ot. Az 1972-ben született politikus jó szereplése becslések szerint a képviselőházi választásra is kihatott: legalább két képviselő az ő kampánya és jó szereplése miatt juthatott be az amerikai törvényhozás alsóházába.
TÖRTÉNELMI PÁRHUZAMOK
Az időközi megmérettetések előtt még szerényen nyilatkozta, hogy nem kíván indulni az elnöki posztért, s ha megválasztják, kitölti a hatéves szenátori ciklust. Most azonban változott a helyzet. A demokrata párt stratégái közül sokan benne látják a jövőt. Fiatalabb, mint Trump, képes arra, hogy gyorsan kiépítsen egy országos támogatói-finanszírozói bázist – lásd a texasi példát –, jól kommunikál és délről jön, vagyis nem az „északkeleti folyosóból”, azaz a hagyományosan demokrata érzületű államok valamelyikéből.
Vannak persze kételkedő hangok is. George Tsunis, egy hotelmágnás, aki Obama legnagyobb finanszírozói közé tartozott, felhívta a figyelmet: az O’Rourke-hoz érkező pénzek nagyságát és sebességét erősen befolyásolta, hogy az államban egyre kevésbé szeretik Ted Cruzt. O’Rourke elnökjelölti kampánya ellen szól a történelmi tapasztalat is, márpedig az amerikaiak hisznek a statisztikáknak. A képviselőházból szenátori tapasztalat nélkül utoljára James Garfieldet választották elnökké – 1880-ban. George H. W. Bush texasi kongresszusi képviselőként 1970-ben elbukta a szenátori választást, s csak évekkel később, akkor is másodszorra jutott be a Fehér Házba. Abraham Lincoln két bukott szenátusi választás után lett elnök. Ott van viszont a legjobb példa: Donald Trump, aki szinte teljesen politikai kívülállóként lett a Fehér Ház lakója.
„AHOGY MI GONDOLKODUNK”
Készülődnek persze a republikánusok is új arcokkal. Trump ugyan bejelentette, hogy indul 2020-ban a második ciklusért (egyébként az összes eddigi amerikai elnöknél korábban, a kinevezését követően két hónappal), de az előző kampányban is csak majdhogynem a legvégén állt mögé a párt. Sok republikánus szerint ha hozza nekik az időközi választásokon az alsóházat – ami nem következett be –, akkor nem lett volna más választásuk, mint egységesen beállni mögé 2020-ban. Így viszont bizonytalanná vált a helyzet, az elnöknek a hátralévő időszakban újra bizonyítania kell.
Trump még élénken emlékezhet arra, hogy a republikánusok tavaly augusztusi adománygyűjtő kampánya Arkansas államban maga volt a földi pokol a számára. Az elnök válaszai a charlottesville-i faji zavargásokra még a konzervatívok egy részét is felháborították.
Az este fő szónoka egy fiatal szenátor, Tom Cotton volt. A csupán negyvenegy éves politikus a szenátus legfiatalabb tagja. Beszédében felhívta a figyelmet: a mainstream amerikai sajtó kedvenc szórakozása az, hogy Trumpból hülyét csinálnak, bohócnak állítják be. Viccelődnek a haján, az akcentusán – Queensben született, nem Manhattanben –, a hosszú nyakkendőin, s még azon is, hogy szereti a McDonald’s hamburgerét. „Arra azonban nem gondolnak – folytatta Cotton –, hogy itt, Arkansasban, vagy Michiganben és Wisconsinban amikor ezt halljuk, úgy érezzük, azon élcelődnek, ahogy mi kinézünk, beszélünk, gondolkodunk.” Cotton szolidaritásra szólította fel közönségét Trumppal – s beszédének meggyőző ereje folytán ezt el is érte. Fiatal kora ellenére úgy viselkedett, mint egy rutinos, öreg róka. Megvédte az elnököt, de úgy, hogy ezzel magát is odatette az országos nagypolitika térképére.
BANNON SZERINT
Steve Bannon, Trump korábbi főstratégája és a Breitbart News alapítója úgy véli, az elnökön kívül Cotton képviseli a legmarkánsabban az amerikai gazdasági nacionalizmust. A kampány során a színfalak mögött és nyilvánosan is Trump egyik legerősebb támogatója volt. Megértette – folytatta Bannon –, hogy a washingtoni elit káros az ország számára. Ugyanakkor mások szerint az ifjú politikus megtartotta erős kapcsolatait a republikánus elittel, tisztában van azzal, hogy nélkülük nem lehetséges politikai siker. Karl Rove, George W. Bush korábbi politikai főtanácsadója mondta róla, hogy nem akarja lerombolni a fennálló politikai struktúrákat, új alapokra helyezni az amerikai republikanizmust – mint Bannon. Éppen ellenkezőleg: azt ambicionálja, hogy a párt egységes és működőképes legyen.
Kritizálói szerint Cotton a milita-riz-mus-ban, az intoleranciában és a xe-no-fó-biá-ban méltó társa Donald Trumpnak, azt viszont még ők is kénytelenek elismerni, hogy nem jellemzők rá a gyerekes tweetüzenetek. Azok számára, akiket irritál a jelenlegi elnök, és akik egyedi politikai jelenségként tekintenek rá, Cotton jó alternatíva lehet. Támogatói úgy vélik, ő lehet az „igazi” Trump, aki hitelesen képviseli azokat a választókat, akik a mostani vezetőt elnökké emelték – az utóbbi oly gyakran kritizált tulajdonságai nélkül.
Befolyása jelenleg is nagy. Bannon elmesélte, hogy a kampány alatt gyakran adott nekik tanácsokat. Így például ő ajánlotta Trumpnak John Kellyt, a tengerészgyalogság korábbi tábornokát, aki jelenleg az elnök kabinetfőnöke. Cottont Trump is elismeri: egy időben tartotta magát az a híresztelés, hogy esélyes a külügyminiszterré kinevezett Mike Pompeo helyére a CIA vezetőjeként. Cotton Irakban szolgált gyalogsági századosként, komoly harctéri tapasztalata van, ami mindig jó ajánlólevél egy amerikai politikusnak.
A fiatal szenátor viszont nem ért egyet Trumppal abban, hogy Amerikának jó viszonyban kellene lennie Oroszországgal. „Az oroszok a régi világ meghatározó szárazföldi hatalma. Az USA az új világ meghatározó tengeri hatalma. Ezek a tények nem változnak, újra és újra feszültségekhez vezetnek országaink között” – nyilatkozta egyszer.
Borítófotó: Beto O’Rourke támogatói. Üstökösként tűnt fel a demokraták kampányában
John Cotton republikánus szenátor eskütétele. Ő lehet a jövő embere a republikánusoknál
