Új, az események menetét gyökeresen megváltoztatható fejlemények kerültek napvilágra az amerikai elnök és közvetlen munkatársai orosz kapcsolataira, Moszkvának az Egyesült Államok elnökválasztási kampányába való állítólagos beavatkozására vonatkozó vizsgálatokkal összefüggésben. Megtalálták a „vakondot” (mole – az angol–amerikai szóhasználatban az ellenséges szolgálatokba beépült titkos ügynök), aki az FBI-nak jelentett a választásra készülő Trump-csapatból. Kulcskérdés: vajon a demokratáknak volt-e közük mindehhez?
Jared Kushnert, az elnök vejét tisztázták, s megkapta az állandó biztonsági minősítést (PSC), amellyel ismét nőhet a szerepe a Fehér Házban. A New York Times elemzése szerint csökkent annak az esélye, hogy orosz kapcsolatai miatt az elnököt vád alá helyezik.
ÖSSZEESKÜVÉS
Tíz hónappal ezelőtt állították fel az USA-ban a Donald Trump elleni lehetséges bűnvádi eljárást elindítható esküdtszéket Robert Mueller különleges államügyész irányításával. Ez a testület dönt majd arról, hogy a feltárt bizonyítékok elég erősek-e ahhoz, hogy elkezdődjék a procedúra. Az amerikai elnök május 20-án felkérte az igazságügyi minisztériumot, vizsgálja ki, hogy a tárca vagy az FBI emberei politikai megfontolásokból beépültek-e a csapatába vagy megfigyelték-e az őt segítő kampányt, továbbá erre vonatkozó kérés, utasítás érkezett-e az akkori (Obama-) kormányzat embereitől.
Aki boríthatja az egész eddigi forgatókönyvet, egy meglehetősen ellentmondásos személyiség, a 74 éves Stefan Halper professzor. Ő az FBI titkos informátoraként dolgozott az amerikai elnökválasztási kampányban Trump embereivel, jelentéseket küldött róluk. Információi a Szövetségi Nyomozóiroda által még az Obama-kormányzat idején indított Crossfire Hurricane művelet részévé váltak. Mint az operációs tevékenység kódneve (amelyet a brit Rolling Stones zenekar Jumpin’ Jack Flash című, 1969-es kultikus dalának a szövegéből kölcsönöztek) jelzi, az ügy szorosan kötődik Nagy-Britanniához – és hogy nagy vihar lehet belőle.
Halper a korábbi kollégái szerint nemcsak az FBI-nak dolgozott, hanem megbízásai teljesítéséhez alvállalkozókként CIA-tiszteket is felhasznált, irányított. Azaz nem holmi harmadrangú ügynök volt, hanem fontos titkos műveleteket tartott kézben. Larry Johnson, aki korábban a külügyminisztérium hírszerzési osztályán dolgozott elemzőként, kijelentette: „Még sok a megválaszolatlan kérdés. De az újonnan napvilágot látott bizonyítékok nem hagynak kétséget afelől, hogy nagy-britanniai és egyesült államokbeli hírszerző szervezetek együttműködtek egy kitalált séma felállításában. Ezzel azt akarták bizonyítani, hogy Trump választási hadjáratának a tagjai együttműködést alakítottak ki Oroszországgal.”
FÉLTIK A BŐRÜKET
A Trump-adminisztrációval szemben meglehetősen kritikus Washington Post megállapítja, hogy „valamikor 2016-ban” Halper három, az elnök kampányában dolgozó aktivistával találkozott, és erről elkezdett jelentéseket küldeni az FBI-nak. A lap azonosítatlan biztonsági szakértőket idéz, akik szerint az eljárás normálisnak számít, és az FBI – Trumpék állításaival ellentétben – nem követett el törvénytelenséget. A balközéphez sorolt The Intercept ezzel szemben kiemeli: sem az igazságügy, sem a Szövetségi Nyomozóiroda nem tagadja a vádak gyökerét, de igyekeznek mellékvágányra irányítani, kisiklatni a botrányt, mondván, hogy az FBI-informátor kilétének a felfedése „súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent, emberéleteket fenyeget”. „Azonosítani az FBI-forrást az Oroszország-vizsgálat megtámadására bűncselekménynek minősülhet” – idézi a médium Mark Warnert, a szenátus hírszerzési bizottságának a legmagasabb rangú demokrata tagját. Erről a The Intercept újságírójának, Glenn Greenwaldnak az a véleménye, hogy „a Mark Warner-féle emberek nem azért takargatják az informátor nevét, mert a nemzetbiztonság miatt aggódnak, hanem mert a saját bőrüket féltik”.
A Washington Post idézi Asha Ranqappa egykori FBI-ügynököt, aki szerint a nyomozóiroda roppantul vigyázhatott Halper identitásának a titokban tartására – a botrány mégis kipattant. „Az olyasfajta emberek, informátorok, mint Halper, csak kódnevet vagy egy számot kapnak. Valódi személyazonosságukat az FBI-on belül is csak az a két tiszt ismeri, aki az adott ügyön dolgozik.”
A The Washington Times (WT) összefüggésbe hozza a Halper-ügyet egy korábban felbukkant kulcsfigurával, Christopher Steele-lel, a brit hírszerzés (SIS – ismertebb nevén MI6) Oroszország-részlegének egykori vezetőjével. Steele nyugdíjba vonulása után alapított egy privát biztonsági céget. Ez 2016 júniusában, az amerikai elnökválasztási kampány idején megbízást kapott a Demokrata Nemzeti Bizottságtól (DNC), a tiszteletdíját az országos testület és a Hillary Clinton-kampány irányítói fizették a lap szerint. A WT idézi az Obama-korszak igazságügyi minisztériumának egy azonosítatlan tisztviselőjét, aki szerint Steele „mindenáron” szét akarta rombolni Donald Trump elnökjelöltségét. A cége által összeállított dosszié Trumpot és kampányszervezőit azzal vádolta, hogy Moszkva beavatkozásával a 2016-os amerikai elnökválasztásba, a számítógép-feltörésekkel, a szociális média befolyásolásával összejátszottak az oroszokkal. Trump emberei szerint a Steele-dosszié tele van hamisításokkal.
Halper, aki az amerikai kormányoktól korábban számos titkos projekt megvalósítására kapott megbízást, igen magas szintű kapcsolatokat épített ki Nagy-Britanniában is. Partnerként tevékenykedett egy Londonban bejegyzett, biztonsággal foglalkozó cégben, a Cambridge Security Initiative-ben. Társa, Sir Richard Dearlove 1999 és 2004 között, Tony Blair miniszterelnöksége idején a SIS-t irányította.
A JOLLY JOKER
De éppen a Washington Post mutat rá, hogy Halper professzor afféle jolly jokerként mindkét oldal ellen kémkedett. Ronald Reagan 1980-as elnökválasztási kampánya idején Halpert (és másokat) azzal vádolták, hogy a demokrata Jimmy Carter elnökjelölt ellen dolgozott. Még az utóbbi politikus tévévitájának a felkészülési dokumentumaira is rátette a kezét a társaival. Annyi mindenesetre biztos, hogy a Halper-ügy nyilvánosságra kerülése kapcsán fordulat állt be a Trump elleni vizsgálatban. Egyre nehezebben képzelhető el, hogy találnak az elnök ellen terhelő bizonyítékot.
