MACRON BUKÁSA
Más „nagyok” is inkább otthon hárítják el – no nem a nacionalizmust, hanem olyan jelenségeket, mint a félresikerült brexit vagy a kormányzat részleges leállása. Macron tehát odahaza küzd a populizmus ellen. Éppen a davosi fórum napján találkozott százötven francia munkaadóval a Choose France (Válaszd Franciaországot!) című találkozón. Nincs olyan francia sajtótermék, amely ne úgy számolt volna be a davosi fiaskóról, hogy azonnal kitért a helyette megrendezett hazai üzletemberi konferenciára. S ebben ugye nyilvánvalóan nyoma sincs a populizmusnak, a demagógiának.
VESZÉLYBEN A LEGITIMITÁS
Talán nem véletlen, hogy a tavalyi világgazdasági találkozó kapcsán sem a nacionalizmus elleni küzdelmet emelték ki a francia lapok. Macron beszédéből inkább azt citálták, hogy „Franciaország visszatér Európa élére”. Az elnök szavai látnoki erejűnek bizonyultak: a gallok most valóban vezetik a rangsort. Igaz, hogy amiben élre törtek, az a globalista elit elleni, széles néptömegeket megmozgató, már-már forradalmi jellegű tüntetéssorozat, a sárga mellényesek iskolateremtő fellépése.
A Valeurs actuelles című lap újságírója, Virginie Jacoberger-Lavoué az idei davosi fórumra tartva megszólaltatott egy brit beruházót, aki nem a franciaországi vállalkozói konferenciában látja annak okát, hogy az elnök ebben az évben távol maradt a rangos eseménytől. Sokkal inkább abban, hogy az otthoni felfordulás, a sárga mellényesek mozgalma „már az államfő legitimitását veszélyezteti”. Az, hogy mi vezetett idáig, milyen folyamatok zajlottak le egy esztendő alatt, miként fordulhatott elő, hogy a svájci találkozók tavaly még ünnepelt sztárja kis híján lemondásra kényszerült, levezethető a 2018-as davosi nyilatkozatai alapján. Adóreformokat és más reformintézkedéseket ígért, hogy létrehozza „a vállalkozók országát”. Meg szeretné változtatni annak a kultúráját, fejtette ki akkor, hogy „otthon a politikus azt ígéri a választónak: semmi sem változik majd, ha rá voksol”. Mint azt a múlt évben a Financial Times is idézte, Macron úgy fogalmazott: „Ezzel szemben mi siettetni fogjuk a változásokat.”
Programját – ha abszolút értelemben vizsgáljuk – Macron hibátlanul megvalósította. Olyan változásokat idézett elő egy év alatt az országban, melyekre senki sem számíthatott – s itt nem csak az égő Champs-Élysées-re és a harci gázzal arcba fújt nyugdíjas asszonyokra kell gondolnunk. A magyarországi szocialisták 2000-es években végigvert reformcsomagjára kísértetiesen emlékeztető módon Macron és (egyre fogyatkozó) csapata is nekifogott, hogy a látványos csomagterv megvalósítása örvén mindent értékesítsen, ami földön, égen, vízen található. Csakhogy a privatizációs csodafegyver önmagában nem képes olyan strukturális akadályokat lerombolni, mint az energiagazdálkodásban az atomerőművek megvalósíthatatlan kiiktatása, ami miatt távozott Nicolas Hulot környezetvédelmi miniszter, maga is deklarálva, hogy a tavalyi ígérgetés már csak írott malaszt marad. És nem tömheti be azt a bizalmi űrt sem, amely kiszippantotta bársonyszékéből Gérard Collomb belügyminisztert, aki nem tudta tovább felvállalni Macron szadista testőre és férfi barátja, Alexandre Benalla botrányos ámokfutásának súlyos politikai következményeit.
AZ ELLOPOTT LAPTOP
A különös franciaországi reformfolyamat legutóbb felmutatható eredménye egy számítógép gyanús megszerzése volt. A közösségi oldalakon terjedni kezdő pletykák szerint tavaly októberben betörtek Matthieu Aron újságíróhoz, akitől kizárólag egy számítógépet vittek el. Aron annak a vitatott hátterű fúziónak a részleteit vizsgálja, amelynek a keretében a General Electric megvette az Alstom francia vállalatóriást. A botrányszagú ügylet idején éppen Emmanuel Macron volt a (szocialista párt által delegált) gazdasági miniszter. A jelenlegi elnöknek tehát érdekében állhat, hogy ne derüljenek ki az ügy érzékeny titkai.
Macron-babát hajigálnak a levegőbe a sárga mellényes tüntetők. Szabadesésben a francia elnök népszerűsége
