Raszputyin, Darth Vader, Szörny – így nevezik Brüsszelben Martin Selmayrt, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság (EB) elnökének kabinetfőnökét. Az 1970-es születésű Selmayr a német kereszténydemokrata párt, a CDU tagja, s jó barátságban van Angela Merkel kabinetfőnökével, Peter Altmaierrel.
A nemzetközi sajtóban róla rajzolt portrék szerint kollégái nem bíznak benne, beosztottjai félnek tőle. Az elmúlt években mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül gyakorlatilag egyszemélyes irányításúvá alakította át a bizottság tevékenységét. Természetesen a szervezet elnöke nevében. A Sunday Times című brit lap szerint hatalmának nagy része abból ered, hogy kézben tartja az iszákos Junckert.
Az utóbbi szokatlanul nagy hatáskört adott neki: napi szinten irányítja a testület és 35 ezer alkalmazottja munkáját. Junckerhez rajta keresztül nyílik az út, minden a főnökéhez vezető kommunikációs csatornát gondosan ellenőriz. A Selmayrral szembeni ellenérzéseket jól tükrözi, hogy a költségvetésért felelős bolgár uniós biztos, az EB egyik alelnöke, Krisztalina Georgieva részben erre hivatkozva mondott le posztjáról 2016 októberében. (Az ő pozícióját vette át a német Günther Oettinger.) Selmayr egy interjújában maga is elismerte, hogy Juncker hajlamos az egyszemélyes döntésekre, nem mindig konzultál kollégáival a bizottságban.
Junckernek és Selmayrnak küldetéstudata van: megmenteni a kontinenst, ahogy megmentették Görögországot a pénzügyi összeomlástól, kezelni a migránsválságot, egyben tartani az EU-t és harcolni a populizmus ellen. Kritikusaik szerint pontosan ezekben a kérdésekben állnak vesztésre. A brexit az unió szétesésével fenyeget, a görögök gazdasági kilátásai továbbra is rosszak, a migránsválság pedig igencsak távol áll a legalább átmenetileg megnyugtató rendezéstől.
Egy magas rangú EU-s hivatalnok azt mondta: „A hatalom természetéből adódik, hogy vannak ellenségeid. Martinnal viszont az a probléma, hogy nincsenek barátai Brüsszelben. Ez azt jelenti, hogy túlságosan messzire ment” – írja a Politico hírportál. A Sunday Times idéz egy veterán eurokratát: „Martinnak erős víziója van Európáról… de ahogy a mondás tartja: akinek látomásai vannak, annak orvosra is szüksége van.”
Brüsszeli források szerint önmagában azzal még nem is lenne probléma, hogy Selmayr erős kézzel irányít. A gond inkább azzal van, hogy az erős uniós vezetés rossz döntéseket hoz és nem produkál eredményeket.
Karrierje EU-s mércével hihetetlenül gyorsan szárnyalt felfelé. Tíz évvel ezelőtt még az információs társadalmi és médiaügyi biztos sajtószóvivője volt. Másoknak egy hasonló pozícióból évtizedekbe telne olyan kapcsolati tőkét kiépíteni, amely alkalmassá teszi őket az elnöki kabinetfőnöki posztra.
A jogász végzettségű Selmayr első munkahelye az Európai Központi Bank volt. Ennél azonban sokkal kifizetődőbbnek bizonyult egy a német Bertelsmann médiakonszernnél eltöltött szakmai gyakorlat. Ott ismerkedett meg Elmar Brokkal, az Európai Parlament és az Európai Néppárt roppant befolyásos német képviselőjével. Brok a mentora és politikai keresztapja lett.
A legtöbb bizottsági elnök maga választja meg a kabinetfőnökét. Selmayr esetében azonban ez is másképp volt: ő keresett magának elnököt. Brüsszeli felemelkedése Viviane Reding uniós biztossága idején kezdődött. Utóbbi luxemburgi, csakúgy, mint Juncker. Selmayr kezdetben Redinget szerette volna felépíteni, szorgalmazta, hogy induljon a bizottsági elnöki posztért. Az Európai Néppárt – főleg Brok javaslatára – azonban inkább a miniállamot 19 évig vezető Junckerben látott fantáziát. Amikor kiderült, hogy Reding nem vállalja, Selmayr a távozáson gondolkodott, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankhoz (EBRD) akart menni. Brok volt az, aki javasolta neki, hogy szálljon be Juncker kampányába, és ő győzte meg a volt luxemburgi miniszterelnököt is arról, hogy Selmayr lesz a megfelelő ember a feladatra.
Nem okoz álmatlan éjszakákat neki, ha kritizálják a vezetési stílusát. Walter Hallsteint, az EU egyik alapító atyját szokta ilyenkor idézni: „Az Európai Bizottságot azért hozták létre, hogy bűnbak legyen. Valakit mindig kell okolni. Ez része a munkaköri leírásunknak.”
Selmayr és Juncker vízióik összeomlását látják a brexitben. Brit lapok szerint London kilépési szándékát személyes kudarcnak tekintik, érzelmi kérdést csinálnak belőle, s eltökélt szándékuk, hogy meg is büntetik érte a szigetországot. Sokan azzal vádolják Selmayrt, hogy befolyásolni próbálja ennek érdekében Angela Merkelt.
Az indulatokat egy kiszivárogtatás szította fel. Theresa May brit kormányfő április végén meghívta ebédelni a Downing Street 10.-be Junckert, hogy a brexitről beszélgessenek. Ezt követően a sajtóban megjelent, hogy az EB elnöke tízszer olyan szkeptikusan távozott, mint amilyen korábban volt. Úgy gondolta, hogy May nem volt megfelelően felkészült, és irreális elvárásai vannak a kilépési tárgyalásokkal kapcsolatban.
May azzal vágott vissza: az EU beleavatkozik a közelgő brit választási kampányba azzal, hogy bizalmas tárgyalásokon elhangzottakat ad ki a sajtónak. Kiszivárgott az is, hogy Juncker a találkozó után felhívta Angela Merkelt, s azt mondta neki, May „egy másik galaxisban él”. Német lapok szerint Angela Merkel tajtékzott a hírek hallatán, nagyon nem örült annak, hogy a brit kilépéssel kapcsolatos tárgyalások ilyen ellenséges légkörben indulnak. A német sajtó azt is tudni véli, hogy a háttérből az egészet Juncker és kabinetfőnöke, Martin Selmayr kavarja. Nekik ugyanis érdekük a feszült tárgyalási légkör.
„Juncker a jó fiú, én meg a rossz fiú vagyok. Így megy ez” – nyilatkozta egyszer Selmayr a Financial Timesnak. Amikor szembesítették a gúnyneveivel, ezt válaszolta: „Raszputyin esetében vannak hízelgő és nem hízelgő elemek egyaránt. Mint ahogy Lenin történetében is. Ha ez azt jelenti, hogy valaki hatékony menedzser, akkor rendben, vállalom. Az Európai Bizottságot nem lehet úgy irányítani, mint egy Montessori-iskolát.”
