A VÁLSÁG DIADALA
Függetlenségpárti hangokkal kampányolt a boszniai szerb entitás vezetője a szövetségi pozícióért. Az országosan kicsi, 53 százalékos szavazási hajlandóság pedig arra is utal, hogy a lakosság jó része már nem érzi magáénak a huszonhárom éve az egyesült államokbeli Daytonban megkötött megállapodás nyomán felállított nagyon bonyolult politikai és közigazgatási rendszert.
A kilencvenes évek óta nem volt piszkosabb kampány az országban – értettek egyet a minden hatalmi szintet érintő múlt vasárnapi választást illetően a három államalkotó nemzet – a bosnyák, a horvát és a szerb – lapjainak, valamint tévécsatornáinak az elemzői. A kilencvenes évek pedig a háború esztendei voltak ebben az országban. Ez az időszak volt az, amelyet a daytoni békeszerződés tudott csak lezárni. Akkor olyan megállapodást kötött a bosznia-hercegovinai elnök és a jugoszláv, valamint a horvát államfő nemzetközi – amerikai, európai uniós és orosz – közreműködéssel, amely ma már egyik közösségnek sem felel meg igazán: két, saját alkotmánnyal, parlamenttel, kormánnyal és elnökkel rendelkező országrészt (hivatalosan: entitást) hoztak létre, a többségében bosnyákok és horvátok által lakott Bosznia-hercegovinai Föderációt és a többségében szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságot. A nemzetek közötti gyűlölet és az uszítás éveit próbálták lezárni ezzel, az árulók és a belső ellenség keresésének kíséreltek meg véget vetni. De mára kiderült: ez nemigen sikerült, mert nagyjából ilyen volt most a kampány. Tény, hogy az entitások parlamentjeire, a szerb országrész elnöki tisztségére, a szövetségi országgyűlésre és a bosnyák–horvát–szerb elnökség tagjaira, továbbá a bosnyák–horvát föderációban a kisebb közigazgatási egységek, a kantonok képviselőire is kiterjedő, rendkívül összetett választások a legkevésbé a mindennapokkal, a gazdasággal, a bérekkel foglalkoztak, vagy a rég lebegtetett európai integrációval. Ehelyett továbbra is a tisztán politikainak nevezhető kérdések, a másik entitásból érkező sértések és az azokra adott hangzatos válaszok, a szövetségi állam működésével kapcsolatos kritikák voltak a meghatározók.
TITOKZATOS HALÁL
A hárometnikumú ország 49 százalékát kitevő boszniai Szerb Köztársaságban a 2006 óta vagy kormányfői vagy köztársasági elnöki tisztséget betöltő Milorad Dodik most a bosznia-hercegovinai hármas elnökség szerb tagjának a helyére jelöltette magát, de retorikáját a korábbról is megszokott függetlenségpártiság határozta meg. Megnyilvánulásaiban a legtöbbször már csak annak a szándéknak a konkretizálása, kertelés nélküli kimondása hiányzott, hogy voltaképpen a szerb entitás elszakadását szorgalmazza. De mindvégig erre utalt. Számos kritikát fogalmazott meg a bosnyák–horvát föderáció számlájára. Azt állította, Szarajevóból gátolják a Szerb Köztársaság fejlődését, ott mondják meg, hogyan kell értelmezni a múlt háborús borzalmait, ott hunynak szemet a szerb áldozatok gyalázása felett, onnan akarnak beavatkozni titkos eszközökkel az általa vezetett országrész politikai életébe… A vádakat még sokáig lehetne sorolni, de a Dodik-féle valóságpercepció egyszerűen az, hogy aki nem mellette áll, az a bosnyák–horvát föderáció híve, rejtett segítője. Kilátásba helyezte, hogy a hármas (szarajevói) elnökség tagjaként hazaküldi az ENSZ bosznia-hercegovinai megfigyelőjét, aki a daytoni békeszerződés teljesítésének az ellenőrzésével foglalkozik, felszámolja a szövetségi alkotmánybíróságot és meneszti annak bíráit, megakadályozza a srebrenicai mészárlás szerbellenes értelmezésének további terjesztését. (A tömeggyilkosság 1995 júliusában történt, amikor Srebrenica környékén mintegy 8700 bosnyákot – főleg férfiakat és fiúkat – végeztek ki – a szerk.)
Azt azonban a választások előtti hónapokban valószínűleg maga sem hitte volna, hogy a legnagyobb ellensége ezen a megmérettetésen nem a bosnyák–horvát térfélről érkezik, nem is a boszniai szerb ellenzék lesz az, hanem egy megrendítő eset miatt felzaklatott boszniai szerb tömeg, amely a választások előtt két nappal több tízezres tiltakozáson vonult fel Banja Lukában, a szerb entitás fővárosában, éppen ott, ahol Dodik pártja is a záró kampányrendezvényét tartotta.
Máig tisztázatlan körülmények között Banja Lukában ez év március 18-án elhunyt egy 21 éves fiatalember, David Dragičević. A boszniai szerb rendőrség előbb azt állapította meg, hogy vízbe fulladt, a Crkvena folyóban lelte halálát. A család szorgalmazta az ügy részletes feltárását. A térség országainak fővárosaiban – Belgrádban, Zágrábban és Ljubljanában – dolgozó szakértők vizsgálataiból kiderült, hogy nem zárható ki az áldozaton elkövetett erőszakos cselekedet sem.
VÁLSÁGOS IDŐSZAKOT JÓSOLNAK
Ezek után a közvélemény nyomására rendőröket tartóztattak le a bizonyítási folyamat akadályozásáért. Fültanú jelentkezett, aki közvetlenül az áldozat halálának a beállta előtt veszekedést, verekedésre utaló hangokat és vízcsobbanást hallott a helyszín feletti lakásából. Igazságot Davidnak! elnevezésű mozgalom alakult egy internetes közösségi hálón. Tagjainak a száma mára meghaladja a 350 ezret. Naponta tüntetnek Banja Lukában. A fiú édesapja Dodikot és az entitás vezetőségét gyilkossággal, valamint az igazság rejtegetésével vádolja. A tiltakozók száma egyre nagyobb lett, a kampánycsend előestéjén legkevesebb harmincezren voltak a Krajina tér helyett David terének elnevezett központi helyszínen. Politikai színezetet kapott a megmozdulás. A rendőrség és a hatalom tovább rontott a saját megítélésén azzal, hogy a nagy tiltakozás napján meg akarta akadályozni a tüntetőket szállító buszok bejutását Banja Lukába. A hatalomhoz, azaz a Dodikhoz közel álló média a bosnyák–horvát entitás pártfogóinak nevezte a magasba tartott ököllel tiltakozó embereket, ami további olajat öntött a tűzre, és sokak szerint csak a csoda műve, hogy a biztonság nem omlott össze október 5-én, hogy a kampányrendezvény résztvevői és az igazságot követelők ezrei nem estek egymásnak az egy időben zajló események során.
Dodik mindeközben biztos győzelemről beszélt. Mindent célba vett hatalmi szinten. S bár az utolsó elemzések – igaz, mindössze néhány százalékkal – őt igazolták, az elégedetlenek hangja egyre hangosabb. Már most valószínűsíthető, hogy a boszniai szerb entitás a választási eredményektől függetlenül egy válsággal teli időszak elé néz. Ez alatt az államközösségen belüli pozíciójának a meghatározása (elfogadása vagy elutasítása) mellett még a belső démonaival is alaposan meg kell küzdenie.
VOKSOLÁS
A mintegy 3,35 millió szavazójoggal rendelkező bosznia-hercegovinai állampolgár összesen 7497 jelölt közül választhatott
A részvételi arány 53,3 százalékos volt, mintegy 1,7 millióan járultak az urnák elé
A verseny a kollektív államelnökség három helyéért, az országos parlament képviselői mandátumaiért, a két országrész parlamentjeinek képviselői helyeiért és a tíz kanton képviselő-testületeinek a mandátumaiért folyt. A választók emellett dönthettek a boszniai Szerb Köztársaság elnökének és két alelnökének a személyéről is
Az államelnökség három helyéért tizenöten szálltak versenybe, hatan a bosnyák, öten a horvát és négyen a szerb tagságért
Borítófotó: A hármas elnökség bosnyák tagjának, Šefik Džaferovićnak a plakátja. az államszövetség sorsa egy hajszálon függ, állítólag a szerb tag ezt fogja elvágni
