A bársonyszékek koalíciója

Mátrix
Nem úgy alakultak az események Olaszországban, ahogy Matteo Salvini eltervezte, amikor felmondta az 5 Csillag Mozgalommal kötött koalíciót. Nem új választások következnek, amelyeken reményei szerint nagyarányú győzelmet aratott volna, hanem korábbi legfőbb ellenfelével, a Demokrata Párttal alakít kormányt az 5 Csillag. A jelek szerint kevéssé sikerre ítélt szövetség lesz ez. Az új kabinet mindenesetre egy  rekordot máris megdöntött: soha nem volt még ennyi miniszter a kormányban.

OLASZ BELPOLITIKA 

Mint korábbi cikkünkben jeleztük, a két koalíciót kötő párt számára az elsődleges cél az előre hozott választások elkerülése volt, amely a jobbközép szövetség abszolút többségét hozta volna el, de nem volt kizárt, hogy Salvini akkorát nyer, hogy nincs szüksége a kormányalakításhoz Silvio Berlusconi Forza Italiájára.

Az előre hozott választás az 5 Csillag Mozgalmat (MS5) azzal fenyegette, hogy kénytelen lesz mandátumszámban is realizálni a közvélemény-kutatásokban megjelenő veszteségét. A Demokrata Párt (PD) ugyan nagyjából a tavalyi eredményeire számíthatott volna, ám az új voksolás eredményeképpen a pártvezetés után valószínűleg a parlamenti frakcióból is kiszorultak volna a korábbi miniszterelnök Matteo Renzi emberei.

 

KÉNYSZERHÁZASSÁG

A kormány összetétele jól jelzi létrejöttének körülményeit. A régi-új miniszterelnökön kívül (aki egyébként szintén civilként tévedt a pályára) az 5 Csillag vezetője, Luigi Di Maio az egyetlen fajsúlyosnak tekinthető politikus a tárcavezetők között. A 21 miniszter új rekord a sokat látott olasz politikában is. Nyolc tárca nélküli vezető mutatja azt, hogy miután megnyílt a két párt másod- és néhol harmadvonala előtt a lehetőség, igen sokan kértek bársonyszéket maguknak.

Olyan ügyek kaptak önálló miniszteri képviseletet, mint a parlamenttel való kapcsolattartás (MS5), a közigazgatás (MS5), a technológiai és digitális innováció (MS5), a regionális autonómiák kérdése (PD), Dél-Olaszország (PD), az ifjúság és sport (MS5), az esélyegyenlőség és a család (PD), az európai ügyek (PD).

Az új kormányban nincs miniszterelnök-helyettesi poszt, de az 5 Csillag irányítója nemcsak ettől a címtől, hanem a kudarcos szociális tárcájától is elbúcsúzott, és a lényegesen kevesebb konfliktussal fenyegető külügyminiszteri posztot tölti be, amelyből az európai ügyeket a PD szerezte meg tőle.

Némi csodálkozást keltett, hogy az 5 Csillag átengedte a baloldalnak a Dél-Olaszországgal foglalkozó tárcavezető posztját. A déli régió jelentette korábban a párt fő bázisát, ám időközben a tartományi választásokon elnyerte tőle a jobbközép koalíció. Nem nagyon látni, hogy a térség feladása esetén hol szeretné megvetni a lábát a jövőben.

A gazdasági miniszter átengedése a PD-nek valószínűleg megnyugtató hatású lesz a piacokra, s kevésbé azokra, akik a monetáris szigor elleni küzdelemben bíztak. Bár a gitáron Bella ciaót játszó történészprofesszor először felrajzolt képe némi bohémságot vetítene előre, valójában Roberto Gualtieri szinte teljes pályáját uniós neoliberális pénzügypolitikusként folytatta, és aligha lehetne az európai pénzügyi elitbe nála jobban beágyazott olasz politikust találni.

 

ÖNFELSZÁMOLÁS

Hasonló álcázó füst teríti be az új olasz belügyminiszterről szóló híradásokat. Őt független, magas rangú köztisztviselőnek címkézik, amely jelzők formálisan igazak is, csak épp a lényeget fedik el. Luciana Lamorgesét legutóbbi pozíciója kapcsán milánói prefektusként emlegetik, ám volt egy ennél lényegesebb posztja is. Korábban Matteo Renzi kormányában Angelino Alfano belügyminiszter kabinetfőnöke volt. Ez az állás pedig bizalmi poszt, nehezen hihető az együttműködés élesen eltérő világnézetű emberek között. Alfano az a politikus volt, akit sokáig Berlusconi utódjának tartottak a pártban, de 2013-ban, megelőzendő az előre hozott választásokat, a baloldali kormány életben tartására néhány társával kilépett a Forza Italiából, és saját formációt hozott létre, amellyel biztosítani tudta a kormánytöbbséget és saját miniszteri székét.

A kormánynévsor alapján úgy tűnik, hogy az 5 Csillag Mozgalom újabb hatalmas lépéseket tett saját arculatának a felszámolása irányába. A párt, amelynek legfőbb célja a politikai elit lecserélése Olaszországban, koalícióra lépett az elit elitjével, a Demokrata Párttal. A bevándorlásellenes, EU- és eurószkeptikus alakulat ebben a szövetségben átengedte a pénz-, az európai és a migrációs ügyeket koalíciós partnerének. Bónuszként pedig korábbi bázisuk, Dél-Olaszország fejlesztési ügyeit is. Hogy túl lehet-e élni az identitás ilyen fokú feladását, az hamarosan kiderül.

A PD viszont szemmel láthatóan a veszteségek minimalizálására játszik. Egyetlen fajsúlyos politikusa sem vesz részt a kormány munkájában, az előre hozott választások elkerülésével pedig a pártszakadás veszélye is elhárult átmenetileg.

 

BORÚS KILÁTÁSOK

A jobboldali ellenzék a választók becsapásának nevezi az új koalíciót. Silvio Berlusconi megjegyezte, hogy ismét egy olyan kormánya van az országnak, amelyről nem az emberek döntöttek. Salvini Mario Monti megválasztásához hasonlítja a helyzetet, mondván: ez Merkel és Macron döntése, nem a lakosságé. Utcai demonstrációkat szervez, akárcsak kisebb szövetségese, az Olasz Testvérek.

Nem szerencsés csillagzat alatt született az új olasz kabinet. A gazdaság stagnál, és a német GDP kilátásait nézve nincs messze az újabb recesszió. Továbbra sem sikerült elhárítani az olasz bankrendszer csődjének a veszélyét, amit a növekedés hiánya csak felerősít. A migrációs áradat újraindulása a zárt kikötők politikájának a feladása esetén tovább repítheti Salvini népszerűségét. Ezt a helyzetet kellene kezelni a tapasztalat és tekintély nélküli politikusokból összeálló, szinte kezelhetetlen nagyságú kormánynak. A csata megnyerése könnyen lehet, hogy rövid időn belül a háború elvesztéséhez vezet.

 

Borítófotó: Bizalmatlansági indítványról szavaz az olasz törvényhozás felsőháza. Menetrendszerű kormányválság