– Mi lesz a Sargentini-jelentés sorsa, mire számíthatunk a következő hónapokban?
– Maga a javaslat arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottságot felkéri az Európai Parlament (EP), hogy indítsa el hazánkkal szemben a jogállamisági kritériumok megszegése miatt a hetes cikkely szerinti eljárást. Azonban annak a paragrafusnak, amelynek alapján ezt a parlament kezdeményezheti, nincs további jogi következménye, így ezzel nem lehet Magyarországtól megvonni az uniós szavazati jogot. Ehhez egy másik passzus szerint kellene eljárni, amihez viszont az EP-nek nincs jogosítványa. Ez is mutatja, hogy az akcióval az utóbbi szervezet csak azt akarja demonstrálni, hogy van figyelemfelkeltő ereje a döntéseinek, de a valóságban ez nem az ő hatásköre.
– A Sargentini-jelentés tehát politikai értelemben mindössze egy kommunikációs húzás?
– Igen. Persze az EP felszólíthatja az EB-t, hogy vitassa meg, Magyarország megsértette-e a jogállamiság alapvető elveit, ezt rögzíti az uniós szerződés. A Sargentini-jelentés tehát egy lépéssel már több, mint a korábbi, „szabad kezdeményezésű”, Rui Tavares által jegyzett, hazánkkal kapcsolatos vizsgálat. Annak tényleg semmilyen jogkövetkezménye nem volt, a parlament keretein nem lépett túl. Most eljárásjogi következményekkel számolhatunk, de ennek közvetlen eredményeképp szankciókat biztos nem lehet bevezetni Magyarországgal szemben.
– De akkor miért csinálják? Ezzel ők is tisztában lehetnek.
– Az üzenet a lényeg. A jelentés gyors hétfői elfogadása is egyértelmű nyomásgyakorlási eszköz volt, hiszen csütörtökön és pénteken tartják az Európai Tanács ülését, amelynek a napirendjén ott a migráció kérdése. De – mint az már számtalanszor bebizonyosodott – a magyar kormányra nem lehet ilyen nyomást gyakorolni.
– Sőt, Magyarország az ilyen vitákból eddig mindig jól jött ki.
– Igen, a végeredmény szerintem most is ez lesz, de az elfogadhatatlan, hogy aljas hazugságokkal rontják a jó hírnevünket. Például az is szerepel a Sargentini-jelentésben, hogy cigányellenes felvonulások vannak nálunk, és a kormány ez ellen semmit sem tesz. Ez tíz éve volt igaz, amikor a Gyurcsány-kabinet volt hatalmon. Épp az Orbán-kormány szüntette meg ezt a gyakorlatot, mert mi minden polgárt megvédünk, de ezt a jelentésben „elfelejtették” tisztázni. Sajnálatosnak tartom, hogy a magyar baloldali pártok és uniós képviselőik hozzájárulnak ehhez a Magyarország elleni durva támadáshoz. Az nagyon furcsa, hogy a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül támadják az országot, cseppet sem szégyellik magukat, de amikor valaki megnevezi őket, hogy Hegedűs hadnagy módjára viselkednek külföldön, akkor mindjárt megsértődnek és elkezdenek siránkozni.
– A jogállamiság be nem tartásával vádolják a kormányt. Egyáltalán létezik olyan definíció, amely tisztázza, hogy mi is a jogállamiság?
– Van egy közös definíció: a jog uralma az emberek fölött, vagyis a szabályokat be kell tartani. Csakhogy ennek a jelentésnek az elfogadásakor Sargentini asszony a jogállamiság legalapvetőbb kritériumát nem vette számításba, ő nem tartotta be a szabályokat. A dokumentumban maga tette egyértelművé, hogy abba olyan dolgokat is beemelt, amelyek nem tartoznak az uniós jog hatálya alá. Azért választotta ezt az utat, mert nem talált elég okot arra, ami egy ilyen súlyos eljárás elindítását alátámasztaná. A jelentés azzal küszködik, hogy a hazugságokon és azokon az ügyeken túl, amelyeket már évekkel ezelőtt lezártunk az illetékes fórumok előtt, nem lelt olyan fajsúlyos témát, amely ütközne az EU-s joggal. Vérszegény.
– Mégis mi az oka annak, hogy 2010 óta Magyarországot folyton a sarokba állítják, sorozatosan kritizálják az Európai Unióban?
– Az EP baloldali-liberális-zöld frakcióinak nem tetszik, hogy itt nemzeti-konzervatív, kereszténydemokrata kormány van hatalmon. Ők az általunk vallott értékeket a múlt relikviáinak tartják. Nagy, világméretű küzdelmet folytatnak ellene, és mivel ennek a hiteles megjelenítői vagyunk, velünk szemben is. Az dühíti őket a legjobban, hogy a magyarok bizonyították: a nemzetek nem tűnnek el, azok igenis a jövő fontos alkotóelemei, a kereszténydemokrácia pedig él és virul, sőt, ha visszatalál az emberek valós problémáihoz, akkor sikerre lehet vinni az eredeti célok mentén. Az általuk a valódi jelentéséből kiforgatott liberalizmus pedig folyamatosan gyengül, mert nem volt képes megvédeni az embereket a mai világ kihívásaival szemben. A magyar kormány nem az unió által is vallott baloldali, liberális politikát követi, ezért egy ideológiai doktriner álláspontból fakadóan folytatnak folyton hadjáratot ellenünk. A mi sikerességünk azonban láthatóan motivál másokat, hiszen egyre több olyan politikai erő kerül hatalomra más tagállamokban is, amely osztja a mi elveinket. A baloldali doktrinerség vesztésre áll, s aki szavazók százezreit, millióit veszíti el, az dacossá válik és egyre agresszívebben támad. Ennek színtere most az EP, ahol ezek az erők vannak többségben. A migráció ennek a csatának az elsődleges frontvonala, minden egyes vita mögött ez áll. Magyarország – először egymagában, majd a szövetségeseivel – ugyanis ellehetetlenítette az elmúlt három évben azt az európai „nagyprojektet”, hogy szétosszák a tagállamok között a bevándorlókat, hogy az álcivil NGO-k és a föderális uniós testületek egy összeurópai nyílt társadalmat hozzanak létre a nemzetekkel szemben.
– Ismerve az Európai Néppárt (EPP) sokszínűségét, a liberális nyugat-európai tagok és a Fidesz közötti különbségeket, ön szerint benne kell-e maradniuk ebben a pártcsaládban?
– Orbán Viktort idézve: az Európai Néppárt mindig a győztesek pártja volt. Ez egy nagy szervezet, s azért tudta irányítani Európát, mert a tagjai a saját hazájukban is sikeresek voltak. Jelenleg a Fidesz a legeredményesebb EPP-szereplő; nagyon kevés olyan ország van, ahol ma nem kell kompromisszumokat kötni a kormányzásban, hanem a kereszténydemokraták egyedül kormányozhatnak. Magyarország ilyen uniós tagállam. A földrajzi tényező persze a néppártban is meghatározó: a svédek, a finnek, a hollandok és a németek egy része másképp vélekedik a bevándorlásról vagy a demokráciáról, a jogállamról, a szabadságról, mint a Fidesz. De szerintünk ők a doktriner liberálisok hatása alá kerültek, a szervezeten belüli kritikák leginkább tőlük erednek. Ám velük is tudnunk kell együtt dolgozni. Az EPP eddig mindig le tudta rendezni ezeket a belső konfliktusokat, s változatlanul szükség van erre. A néppártnak is érdeke, hogy a mostani tagsága együtt maradjon. Egységben az erő. Ehhez a nézetkülönbségeket tisztázni kell.
– Angela Merkel és Orbán Viktor pártja egyaránt néppárti szervezet, miközben a bevándorláspolitikájuk homlokegyenest ellentmond egymásnak. Ha a legfőbb kérdésben nem tudnak megegyezni, akkor hogy képesek együttműködni a jövőben?
– Ez így van, viszont a szociál-, a családpolitika, a vállalkozások, az agrár-, a társadalompolitika területén nagyon sok az átfedés a CDU és a Fidesz között. A szavazótáboraink összetétele is igen hasonló. A néppártok és a doktriner baloldal között az a különbség, hogy mi két lábbal a földön állunk, ismerjük a valóságot, és ebből alkotjuk meg a politikánkat. A baloldal viszont az íróasztal mögül találja ki az aktuális irányokat, belemerevedett az ideológiákba, a politikai korrektségbe, miközben mi az emberekkel való konzultációt tartjuk elsődlegesnek. A Fidesz óvja az Európai Néppárt többi tagját attól, hogy a baloldal kudarcos útjára lépjen. Ha elszakadnak az emberektől – ez történt Merkellel a bevándorláspolitikájában –, nem lehetnek sikeresek. Ennek eredményét már látjuk is Németországban, ahol a II. világháború lezárása óta nem volt olyan instabil koalíció hatalmon, mint most.
– Mi a tétje a 2019-es uniós választásoknak?
– A lehető legnagyobb mandátumszámot szeretnénk biztosítani az Európai Néppárt sikeres EU-s szintű politizálásához. Az EPP sajnos gyengül majd jövőre, sem a 2014-es, sem a 2009-es eredményeinket nem tudja megismételni, de ez nem rajtunk, magyarokon fog múlni. Mi segíteni szeretnénk európai kollégáinkat a kampányban a saját tapasztalatainkkal, azzal, hogy a migrációs politikában ne hallgassanak, vagy utasítsák el a másik oldal polkorrekt politikáját. Sajnos a hallgatás és a liberálisok véleményének átvétele uralkodott el több nyugati párttársunknál is, amivel nem lehet sikereket elérni, mert az emberek mást gondolnak róla. Erről már bebizonyosodott, hogy zsákutca. Nehogy már a bukottak oktassák ki győzelemből a legsikeresebbeket!
– Ön az egyik megalkotója volt az Alaptörvénynek, amelynek most a revíziójáról beszélt Orbán Viktor, és az új parlament már meg is kezdte a módosítások sorát. Mi erről a véleménye?
– Teljesen természetes, hogy az évek múlásával elő kell venni a törvény szövegét. Az általános revízió alapvetően fontos, ez viszont nem azt jelenti, hogy csak az aktuálpolitikailag lényeges részeit kell felülvizsgálni. Thomas Jefferson, az Egyesült Államok harmadik elnöke nagyon sokat vitatkozott azokkal, akik azt képviselték, hogy nem szabad változtatni az alkotmány szövegén. Az amerikai alkotmány legfontosabb kiegészítései épp e vita után születtek. Ezek a módosítások ma Amerikában néha nagyobb horderejűek, mint az eredeti írás. Egy alaptörvény tehát nem érinthetetlen szöveg, az élő test, a jognak pedig az életet kell tükröznie. Egy jó alaptörvényt készítettünk, de minden elméletnek a gyakorlat a próbája, a szöveg felülvizsgálatának is itt az ideje.
