Videojáték-függőség: ha Lacika és Nórika fantáziálgat, akkor baj van

Hírek
A problémás játékosok aránya nemzetközi szinten akár a húsz százalékot is elérheti, de hazai gamerek is érintettek lehetnek. Van megoldás, de az semmiképpen sem a tiltás.

A videojáték függőség egyelőre még új kutatási területnek számít, hivatalosan nem is sorolják a mentális betegségek közé, pedig a helyzet nem éppen rózsás. Az úgymond problémás játékosok arányát a nemzetközi mérések három- és húsz százalék közé taksálják. Nem, nem, Magyarország is érintett a kérdésben, a függőség több száz játékost is érinthet.

A 3400 fiatal részvételével, az ELTE-n készült kutatás eredményei azt mutatják, hogy a videojátékok kedvelőinek ötödénél mutatkoznak meg a problémás játékhasználat jelei. A magyar gamerek esetében három százalék a súlyos, tizenöt százalékuk a közepesen veszélyeztetett kategóriába tartozik. Ez még nem jelent tényleges függőséget, de érdemes résen lenni.

Leépülő szociális élet és balhé
Tehát ha azt látjuk, hogy Lacika vagy Nórika a játékról fantáziálgat, elvonási tünetei vannak, vagy éppen nem tudja kontroll alatt tartani a játékra szánt időt, akkor érdemes figyelni. De a környezettel való konfliktusok, vagy a szociális élet leépülése akár – főleg ha már az elszigetelődésnek is vannak jelei – szintén az ördögi kör kialakulását jelenthetik. Az elhízás vagy éppen fogyás, a mozgásszervi megbetegedések is a tünetek közé sorolhatók. A zombiként kóválygó gamerhez pedig már nem is kell mit hozzátenni.

Hogyan segíthetünk?
De mit is kellene tenni? Az eltiltás és az agresszó nem segít – állítja Bányai Fanni, az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia tanszékének doktorandusza, a Chio Mozdulj Gamer Mozgalom szakértője. Szerinte abban kell segíteni a valóban bajban lévő játékosnak, hogy újra megtalálja az utat az egészséges használathoz. A legjobb stratégiaként említi, ha elkezdünk vele beszélgetni a játékról, hogy megismerjük, milyen az a virtuális világ, amelyben a napjait tölti. Fiatalabb játékosoknál ez megkönnyíti azt is, hogy közösen alakítsuk ki a játékra vonatkozó szabályokat, amelyek mindkét fél számára elfogadhatók, vagy közösen választunk ki játékokat a hivatalos besorolás alapján, és határozzuk meg a napi vagy heti játékidőt. Bátorítsuk, hogy játsszon együtt az „offline” barátaival, mert így fejlődhetnek a személyes kapcsolatai, és a játékban tanult készségeket is könnyebben használhatja majd a valós élethelyzetekben.

Ezek is érdekelhetnek

További híreink