Mindennap azért dolgozom, hogy a nemzeti önerő előteremtésével egy olyan, a jelen és jövő kihívásainak megfelelni képes haderőt hozzunk létre, amely képes megvédeni hazánkat egy fegyveres konfliktus során. A kérdésnek tehát nem annak kell lennie, hogy meg tudjuk-e védeni magunkat, hanem annak, hogy milyen áldozatok árán tudjuk ezt megtenni. A veszélyek korát idő előtt felismerve a kormány a honvédelem kérdését kiemelt nemzeti ügyként kezeli, és a külső gazdasági kihívások teremtette akadálypályán is biztosítja a Magyar Honvédség átfogó modernizációjához szükséges forrásokat
– mondta a Világgazdaságnak adott exkluzív interjúban a honvédelmi miniszter. Szalay-Bobrovniczky Kristóf kifejtette: a nemzeti önerő mellett egy külső támadás esetén ugyanakkor számíthatunk szövetségeseink gyors és hatékony segítségére is.
Arra a kérdésre, hogy a közelmúlt híreit figyelő laikusban könnyedén kialakulhat az a benyomás, hogy a világ forrong és valóban véget ért a béke korszaka és beköszöntött a háborúké, a tárcavezető kijelentette, hogy:
Vállalom a tabudöntő szerepét. A tartós béke, a konfliktusok és súrlódások nélküli világ egy illúzió, és súlyos árat fizetünk azért, hogy az örök béke színes Csipkerózsika-álmába ringattuk magunkat Európában.
Szalay-Bobrovniczky véleménye szerint kétségtelen ugyanakkor, hogy a 2010-es évektől érezhetően több válsággal és konfliktussal szembesülünk, mint korábban. Itt többen az egypólusú világrend végét teszik mindezért felelőssé, amely nézete szerint inkább következmény, mint a problémák forrása. Meggyőződése, hogy a hidegháborúban kialakult intézményrendszer mára katalizátora a hidegháború utáni világunkban felszínre törő konfliktusok legalább egy részének. Holott a remények és az ígéretek ezzel ellentétesen úgy szóltak, hogy a hidegháború végeztével a hidegháborús intézményrendszerek képesek a tartós béke szavatolására.
Ami nem fejlődik, az hanyatlik
– ez az érzése a mi világunk kereteit biztosító nemzetközi rendszerről. A kilencvenes és a kétezres években a globalizáció mindenhatósága vált általános nézetté, most pedig az ebből fakadó negatív következményekkel, a globalizáció árnyoldalaival kell szembesülnünk. A nemzetközi rend eresztékei recsegnek-ropognak. Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban elmondta, hogy nem pályázik a szakértők és az elemzők kenyerére.
Egyik konfliktus sem fog holnapra megoldódni.
Az igazi kérdés, hogy milyen hatással lesznek ezek a háborúk a fennálló rendre és benne Európára. Mit jelentenek ezek a konfliktusok Európa biztonsága szempontjából? A válasz mindkét esetben ugyanaz: egy elhúzódó háború romboló hatást gyakorol Európa biztonságára és stabilitására. Ez különösen az ukrajnai háborúra igaz. Minél tovább tart, annál nagyobb az eszkaláció esélye, és annál tovább nőnek a már így is hatalmas emberi és anyagi áldozatok. A magyar kormány szilárdan kitart az orosz–ukrán háború kezdete óta képviselt álláspontja mellett, csak az azonnali tűzszünet és a béketárgyalások haladéktalan megindítása jelenthet kiutat a milliók életét tönkretevő konfliktusból.
Az izraeli konfliktusnak a gyújtópontja viszont nem egy államok közötti háború, mert ami Izraelben történt, az a civilizációnk ellen elkövetett, barbár bestializmus. Nők, gyermekek, csecsemők, öregek és védtelenek hidegvérű gyilkolása túl van minden háborús bűncselekményen, és túl van minden nemzetközi jogon. A barbarizmust nem lehet tolerálni. Hazánk tehát kiáll Izrael önvédelemhez való joga mellett, amint azt az Országgyűlésben elfogadott politikai nyilatkozat is megerősíti – hangsúlyozta az interjúban a miniszter.
Az interjú teljes terjedelemben a Világgazdaság oldalán olvasható
Fotó: Török János / Délmagyarország
