– Honnan pattant ki az Ünnep-védők ötlete?
– Több fiatal családos, elsősorban anyukák kerestek meg bennünket azzal, hogy rendkívül disszonánsnak tartják a kereskedelemben egyre inkább elharapódzó gyakorlatot, melyet mindannyian megtapasztalhatunk jártunkban-keltünkben. Szeptember végétől, október elejétől, még ragyogó napsütésben, pólóban, rövidnagrában vásárolva azt tapasztaljuk, hogy nagy halmokban állnak a csokimikulások, szaloncukrok, karácsonyi díszek – összekeveredve a halottak napi művirágokkal és Halloween tökökkel. A kisgyerekes családok naponta szembesülnek a gyerekek csodálkozásával, miért kell még hónapokat várni a Mikulásra, mikor már rég ott vannak a csokik a boltokban? Ezekre a logikus kérdésekre bizony nem könnyű értelmes feleletet adni. Ugyanakkor korántsem csak a gyerekesek nehezményezik a jelenséget, mi felnőttek sem értjük, mi szükség arra, hogy mire eljön Szenteste, torkig legyünk a karácsony – egyébként kedves – kellékeivel, hangulatával?
Király Nóra, a FICSAK alapítója, kép:Lokál
– De vajon egy alapvetően racionális világban meg lehet védeni egy idillt?
– Bennem nem így merül fel kérdés, sokkal inkább úgy, hogy vajon hagyhatjuk-e, hogy az ünnepeinket megrövidítsék, a készülődésünk örömét elkoptassák? Nem kötelességünk-e szavunkat hallatni egy olyan gyakorlat kapcsán, amit magában bosszankodva minden jóérzésű, jóízlésű ember elszenved? Arctalan fogyasztók vagyunk-e vagy emberek, akiknek lelkük van? Mozgalmak védik a természetet, az épített örökséget, miért ne védhetnénk meg emberségünk egyik legszebb megnyilvánulását, az ünnepet…
– Fontosak még egyáltalán annyira az ünnepek, hogy akárcsak egy lájkot nyomjanak miatta az emberek?
– A mi friss tapasztalataink és a kezdeményezésünkkel kapcsolatos nagy érdeklődés azt mutatják, hogy igen. Az ünnepeinkről gondolkodva a felszíni, hangulati kérdések szétszálazása után egyébként nagyon hamar olyan alapvető identitásproblémához jutunk, amelyek nem kevesebbről, mint közösségeink állapotáról adnak képet. Ha az ünnep nemcsak alkalom a fogyasztásra, hanem van mélysége, igazi lelkisége, akkor fontos szót emelni a jelenségek kapcsán, amelyek veszélyeztetik azok méltóságát. Az ünnepnek rendje, ideje van. Gondoljuk csak el, mi lenne, ha a karácsonyi szabadnapot tavasszal is kivehetnénk, nem csak a maga előírt idejében? Vagy képzeljük el, hogy a Diótörő tradicionális operaházi szépsége miképp mutatna nyáron! Ha mindig karácsony van, sosincs karácsony, legfeljebb annak valamiféle torzója. Ideje van Jézus születésének, halálának és feltámadásának, de ugyanez érvényes a többi ünnepünkre is, legyen az vallási vagy nemzeti alkalom. Jó volna lassítani kicsit, időt hagyni mindegyikre és nem engedni, hogy lassacskán egyetlen homogén masszává keveredjenek össze, amelyben feloldódik lényegük.
– Milyen eszközökkel gondolnák jobbítani a jelenlegi helyzetet?
– Két – méltányos és visszafogott – konkrét javaslatot fogalmaztunk meg. Először is arra kérjük a kereskedelmi egységeket, hogy várják meg legalább a Halottak napja elmúltát és a november 4-i nemzeti gyásznapot a Mikulás- és karácsonyi árudömpinggel és díszítésekkel. A másik javaslatunk arra irányul, hogy figyeljenek picit oda a gyerekeknek szánt ünnepi árucikkek boltokon belüli elhelyezésére, magasabb polcokon, lehetőleg ne az üzletbe belépve, kikerülhetetlenül helyezzék el azokat. A nagy áruláncok megkeresése mellett egyébként az ügyben állásfoglalást kérünk a fogyasztóvédelem illetékeseitől is.
– A vasárnapi boltzár ötletéhez hasonlóan nem verné ki a biztosítékot egy efféle, ünnepekkel kapcsolatos szabályozás?
A javaslatunk nem árt senkinek, nem igényel pénzt, lemondást csak egy csepp odafigyelést és önmérsékletet. A kereskedőknek és a vásárlóknak így is majd’ két hónap állna rendelkezésükre, hogy kiárusítsák szezonális termékeiket vagy beszerezzék az ünnepi kelléket. Sőt, egy efféle gyakorlattal nyernének a beszállítók is, akik számára kiszámíthatóságot teremtene, hogy mikorra készüljenek el azzal a termékpalettával, ami az ünnepekhez köthető. Az, hogy a dekoráció vagy a Jingle bells cd mikor kerül elő a boltokban, szintén nem okozhat nagy problémát.
– Ön is fiatal családos, öt gyermek édesanyja. Hogyan készülnek a karácsonyra?
– Az említett jelenségek miatt is inkább interneten bonyolítom majd az ünnepi bevásárlást, vagy késő este, gyerekek nélkül megyek boltba, bár ezt sokszor nem egyszerű megszervezni. A közös készülődés egyébként leginkább a konyhaasztal mellett zajlik, sütünk-főzünk, apró ajándéktárgyakat készítünk a gyerekekkel. A Fiatal Családosok Klubjával is készülünk karácsonyra, egy nagyszabású jótékonysági vásárt szervezünk, amely idén második alkalommal kerül megrendezésre – ezúttal a Millenárison, koraszülött osztályokat támogatva. A Családszervezetek Adventi Vására december 3-án hatalmas összefogás eredményeképp valósul meg, több mint ötven civil szervezet, cég, közéleti szereplő készül saját készítésű karácsonyi ajándékokkal azért, hogy minél nagyobb összeggel támogathassuk a koraszülött kisbabákat és családjaikat.
