Totálisan rossz taktikát választott Theresa May brit kormányfő a Brexit tárgyalásokhoz – nyilatkozta Janisz Varufakisz volt görög pénzügyminiszter a The Times című brit lapnak. A közgazdász szerint a brit miniszterelnöknek legalább 5 éves átmeneti időszakot kellett volna kérnie a kilépési tárgyalásokhoz és az átmenethez.
“Az EU nem mondhatna nemet, mert ez egy precedens nélküli, hivatalosan nem szabályozott folyamat. Addig is Nagy-Britannia hozzájárulna az uniós költségvetéshez, része maradna a közös piacnak. A tárgyalási idő meghosszabbítása lehetővé tenni az Egyesült Királyságnak, hogy pontos és részletes víziót dolgozzon ki arról, miként is képzeli el az EU-ból kilépett országot” – nyilatkozta Varufakisz.
Hozzátette, hogy a britek kilépése példa kell, hogy legyen minden olyan országnak, amelyik távozni szeretne a közösségből, mintát teremt az esetleges követőknek.
Ha valaki, akkor Varufakisz pontosan tudja, hogy milyen a brüsszeli bürokratákkal tárgyalni. A görög válság idején épp elég része volt benne, amikor az uniós és az IMF hitelekről tárgyaltak. 2015-ben Görögország is fontolgatta a kilépést az eurózónából. “Az autoriter vezetés, a demokrácia lenézése és a szakmai inkompetencia legrosszabb kombinációja” – nyilatkozta a brüsszeli hivatalnokokról. “Soha nem találkoztam még ennyire gyenge közgazdászokkal, mint Brüsszelben. Ha egy első éves tanítványom prezentált volna nekem olyan közgazdasági modelleket, mint ők simán megbuktattam volna. Őket azonban – mármint a brüsszeli ‘szakértőket’ – semmi más nem érdekli, csak a hatalom” – fejtette ki lesújtó véleményét.
(Varufakisz jelenleg – 2013 óta -a texasi Lyndon B. Johnson School of Public Affairs professzora, korábban az athéni egyetem közgazdasági tanszékén tanított, de számos neves angol egyetem is előadott, például Cambridgeben is.)
A baloldali beállítottságú közgazdász a brit belpolitikáról elmondta, hogy az ellenzéki Munkáspárt vezére, Jeremy Corbyn helyzetértékelése a britek alapvető megosztottságáról szerinte is helyes. Ugyanakkor az ellenzéket “túlságosan ódivatúnak” gondolja. Corbyn szerinte hibát követett el, amikor nem volt képes lecsillapítani a Labour számára bukást jelentő kilépési népszavazást követő, a párton belül fellángolt ellenségeskedéseket. Hiba volt az is, hogy nem állt elő olyan vízióval, amely a kormánypárttal szemben egy megújuló Nagy-Britannia képét vázolta volna fel.
Varufakisz a The Guardian című brit lapba írt cikkében elismerően szólt Emmanuel Macron nemrég megválasztott francia elnökről. A görög válság idején Macron az athéni kormány mellett állt. “Ritka szövetséges volt, amikor az EU megszorításpárti vezetése nekirontott a hazámnak” – nyilatkozta.
2002-ben Jacques Chirac, a jobboldali francia vezető Jean-Marie Le Pennel, a rasszista Front National vezetőjével csapott össze az elnökválasztás második fordulójában. A francia baloldal akkor a gaullista, konzervatív Chirac mögé állt. 15 évvel később viszont a baloldal nagy része nem támogatta Macront, amikor az Le Pen lányával, Marine-nal versengett az elnökségért. Varufakisz szerint a jó okuk van arra, hogy haragudjanak Macront támogató liberális elitre.
A baloldal – Varufakisz szerint helyesen – pontosan látja, hogy Macron, aki elvette a bérből és fizetésből élők nagy nehezen kivívott munkaerőpiaci jogait, ma az utolsó mentsvár Le Pen ellen. A francia baloldal tisztában van azzal is – folytatja a gondolatmenetet -, hogy a liberális elit éppen Le Pen felemelkedésével nyeri el büntetését. 2015-ben ugyanaz a társadalmi elit, amelyik most Macront támogatja, Le Pen, Donald Trump, és a Brexitet szorgalmazó brit függetlenségi párt, az UKIP ellen hangolta a közvéleményt. Ez az elit volt az, amely durva és hatásos kampányt folytatott hazugságokkal és karaktergyilkosságokkal tarkítva a demokratikusan megválasztott görög kormánnyal szemben – írta a volt pénzügyminiszter.
A francia baloldal nem fogja elfelejteni ezt a szomorú epizódot. Azonban tény az is, hogy a baloldalon sokak számára lehetetlen egyenlő távolságot tartani Le Pentől és Macrontól. A rasszizmussal szembeni fellépés baloldali kötelessége így az ellenzéket a neoliberálisokhoz tolhatja át. (Tegyük hozzá, nem csak az elnökválasztáson történt ez meg, de megtörténhet a közelgő törvényhozási választásokon is.)
A cikkben Varufakisz megosztja az európai politikai elittel kapcsolatos tapasztalatait is. A 2015-ös görög-uniós tárgyalások idején Franciaországban Francois Holland szociáldemokrata pártja, Németországban pedig Angela Merkel kereszténydemokrata-szociáldemokrata koalíciója kormányzott. Varufakisz szerint mind a két társaságra ugyanaz a brutális, állati mentalitás volt jellezmő. Elmeséli első találkozását Michel Sapinnal, az akkori francia pénzügyminiszterrel. Amikor négyszemközt beszélgettek, joviális, baráti módon viselkedett. A kettejük által közösen tartott sajtótájékoztatón azonban pontosan úgy beszélt, mint a keményvonalas megszorításpárti német pénzügyminiszter, Wolfgang Schauble. “Ahogy elhagytuk a sajtószobát, Sapin hirtelen ismét átváltott a kedves közvetlenségre. Odafordultam hozzá és félig-meddig viccelve megkérdeztem: Ki vagy te és mit tettél az én Michelemmel? Azt válaszolta: Janisz, meg kell értened, hogy Franciaország immár nem olyan, mint egykor volt.”
Sapin szervilissége, igazodása az európai autoriter elithez hasonló volt ahhoz, amit Varufakisz Berlinben Sigmar Gabriel viselkedésében tapasztalt. A szociáldemokrata politikus akkor még a párt elnöke volt. (Jelenleg külügyminiszter.) Varufakisz hasonlóan írja le, mint Sapint. Négyszemközt kenyérre lehetett kenni, a nyilvánosság előtt azonban versengett Schaublével a megszorítások erőltetésében. Amikor a görög kormány delegációja leült a trojkával tárgyalni – amely az EU, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap képviselőiből állt -, Sapin és Gabriel egyaránt a legrosszabb, agresszív elemeit vették át a Görögországot hitelezők propagandájának.
Macronra visszatérve: Varufakisz azt mondja róla, hogy talán azért, mert nem az európai szociáldemokrácia politikai keltetőjéből érkezett, az egyetlen olyan miniszter volt a francia-német tengelyben, aki saját politikai tőkéjét is megkockáztatva segített volna a görögöknek. “Macron megértette, hogy amit az eurózóna pénzügyminiszterei és a trojka tett a kormányommal, és főleg a népemmel, az Franciaország és az EU érdekei ellen hat”.
Elmeséli, hogy kapott tőle egy SMS-t, amelyben ez állt: “nem szeretném, ha az én generációm lenne a felelős azért, hogy Görögország kilépjen az eurozónából”. Az üzenetben szerepelt az is, hogy konfrontálódott a görögök érdekében a francia elnökkel és a német külügyminiszterrel.
Varufakisz véleménye szerint annak, amit a görögökkel tettek az eurózóna vezetői, része van abban, hogy az európai politikai elit egy jelentős része elvesztette hitelességét a türelmetlen és elégedetlen közvélemény szemében.
