A jelentést kidolgozó tudósok szerint a mostani kibocsátás mellett a Föld légköre 2040-re 1,5 Celsius fokkal nőhet és egész partszakaszokat önthet majd el a tenger. Azt is állítják, hogy 0,5 Celsius fok és legfeljebb 10 esztendő választja el a Földet a katasztrófától. Tehát egyetlen évtized alatt kellene megoldani mindent, amire az első, 1992-es riói klímacsúcs óta eltelt negyedszázad nem volt elégséges.
Mielőtt mindenki elkezdene azon örvendezni, hogy Sargentini asszony hazáját végleg elnyeli a tenger, mint Atlantiszt, azért érdemes megjegyeznünk: csínján kell bánni a hasonló, végső pusztulást vizionáló jóslatokkal.
Ahogy arról már korábban beszámoltunk, James Hansen, a NASA tudósa három évtizeddel ezelőtt, 1988-ban tárta a világ elé elképzeléseit az üvegházhatás és a felmelegedés közötti ok-okozati összefüggéssel kapcsolatban, és egyértelműen letette a voksát egy vészjósló szcenárió mellett, ami tévedésnek bizonyult. Félreértés ne essék, mi nem tagadjuk a klímaváltozást, azt viszont kijelenthetjük, hogy Hansen kicsit drámaira vette a figurát.
A tudós 1988-ban három lehetséges forgatókönyvvel számolt a felmelegedés szempontjából.
A: ha az üvegház-gázok kibocsátása a 70-es, 80-as évekre jellemző ütemben gyorsul, akkor a Föld egy Celsius-fokkal lesz melegebb 2018-ban, mint 30 évvel azelőtt.
B: csökkenő kibocsátás mellett, a felmelegedés üteme ma is ugyanazon a szinten maradna, mint 1988-ban volt. Akkor Hansen úgy vélekedett, hogy ez a legvalószínűbb forgatókönyv, és ebben az esetben 0.7 fokos felmelegedéssel számolt az idei évre.
C: Ez az előrejelzés arra az esetre vonatkozik, ha 2000-től kezdve állandó az üvegházgázok kibocsátásának foka. Addig a Föld néhány tized fokkal melegszik, de onnantól kezdve a felmelegedés stagnál.
Hansen a C-verziót tartotta a legvalószínűtlenebbnek mind közül, s vajon melyik jött be? Pont az. A globális felszíni hőmérséklet ugyanis valóban nem nőtt jelentősen 2000 óta. Ezt Pat Michaels, a Cato Institute’s Center for the Study of Science igazgatója, és Ryan Maue, az intézet adjunktusa írták meg nemrég, akik mellesleg a fent már idézett IPCC-t is kritikával illették mondván: rendre kétszer akkora felmelegedést jeleznek előre, mint ami később megfigyelhető.
Így aztán lehet, hogy a testület javaslatait, amelyek a közelgő katasztrófa elkerüléséhez szolgálnak útmutatóul, szintén érdemes elosztani kettővel.
De foglalkozzunk egy kicsit a folyamatos klímahisztéria jelenségével, amelynek résztvevői olyan állandó világvége hangulatban vannak, mint egyes őskeresztények annak idején. Ehhez kapcsolódóan már nem tudunk tudományos forrást idézni, de közel járunk a megfejtéshez, ha kimondjuk: korunk vallástalanodott embere megtalálta tökéletes valláspótszerét a klímaféltésben. Miért? Mert minden vallásnak vannak vagy voltak világvége jóslatai, az ateisták az anyagi világ elvesztésétől való félelmét pedig a klímakatasztrófa próféciái táplálják a legjobban.
Az egyik leghíresebb világvége-jövendölésen, amit a maja naptárból sikerült kiolvasnia valakinek, jót röhögtünk, olyannyira, hogy még világvége afterparty-t is szerveztek az alkalomra. A globális felmelegedésen és a nagyarányú károsanyag-kibocsátáson nem kell röhögni. Oda kell figyelni, mennyit, hogyan fogyasztunk, a katasztrófát vizionáló előrejelzéseket viszont érdemes szkepszissel fogadni. Magánérdekek azok mögött is éppen úgy megbújhatnak, mint minden más mögött.
Borítófotó: PuzzlePix / Skypixel, Dreamstime
