Ukrajna nem egyesíti az EU-t, mint azt az elmúlt hónapok politikai mantrázása sugallta, hanem éppen ellenkezőleg: megosztja. Ezt vélhetően az integrációs szervezet vezetői is egyre világosabban látják. Más kérdés, hogy nyíltan erről nem beszélnek.
Tetteik bizonyítják: az utolsó pillanatban, a december közepére tervezett Európai Tanács- (EUCO-) csúcs előtt az EU-vezetők kapkodva utazgatnak a gyújtópontok, Berlin, Kijev, Budapest között, próbálják kivasalni az ellentétektől egyre jobban gyűrődő EU-t – csak néhány nap választ el az egyik legnehezebbnek ígérkező, december közepén összeülő EUCO-csúcstalálkozótól, és néhány hónap a kulcsfontosságú 2024-es európai parlamenti választásoktól.
Európai értékrend?
Emellett az EU-ban, amelynek a célja a közös piac és az „európai értékrend” védelme, egyértelműen és többek számára aggasztóan az utóbbi felé billen a mérleg nyelve. Példa rá Kijev.
Ukrajna sem nem különösebben demokratikus, sem nem liberális államberendezkedésű ország, viszont Oroszország legfontosabb szomszédja, amely Európa legtöbb, legjobb minőségű termőföldjeit birtokolja (stratégiai adottság!), és hogy ezek a földek ténylegesen kinek a tulajdonában vannak, nehéz megválaszolni. Mégis az EU-csatlakozási sor elejére tették a moldávokkal együtt (Grúzia tartalékban: vélhetően a fő kritérium, hogy mennyire hajlandó elhatárolódni Moszkvától), miközben az EU-felvételre türelmesen várakozó balkániakban forr a düh a jobbról előzők láttán. Szkopjéban (2005 óta vár a felvételre), Pristinában (2010), Belgrádban (2012) tisztában vannak vele, hogy Kijev (2022) és Chisinau (2022) felvételét nagymértékben brüsszeli politikai (és gazdasági) érdekek mentén szorgalmazzák.
Álszent tagállamok
Már nem Budapest a fő kerékkötő, hanem Berlin, Olaf Scholz német kancellár – legalábbis a Politico európai kiadásainak gyökerét adó brüsszeli napi hírlevél (Brussels Playbook) sztárszerkesztője, írója, a Politico diplomáciai főtudósítója, Jacopo Barigazzi szerint. A két éve a német Axel Springer Verlag ellenőrzése alatt működő Politico is azt írja, hogy noha a magyar kormányfő hosszú távon gondolkodik, a szlovákiai, hollandiai fejlemények rövid távon is őt támogatják.
