A napokban megérkezett a franciaországi Cadarache-ban épülő kísérleti fúziós reaktorhoz, az ITER-hez az a berendezés, amellyel lezárult a projekt egyik leghosszabb és legösszetettebb beszerzése. Összesen 18 ilyen berendezést – tórusz alakú (toroid) tekercset – építenek be a reaktorba, egyet pedig tartaléknak vásároltak. Ám miközben a világ egy része még nem is hallott sem az ITER-ről, sem a fúziós reaktorról, pláne nem a tórusztekercsről, a másik része izgatottan várja a „valaha tervezett legösszetettebb gép” építéséről érkező híreket. E jelzővel Laban Coblentz, a Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktor (ITER) kommunikációs vezetője illette a létesítményt, amikor a napokban megismertette az Euronews Next újságíróját a fúziós reaktorral és annak jelentőségével
Az elgondolás remek, de akadálypálya áll a megvalósítás előtt
Hatalmas dologról van ugyanis szó: a fúziós energia előállításakor nem keletkezik a környezetre káros anyag, és nem indulhat láncreakció sem. Ezért az ITER-projekt célja az, hogy bebizonyítsa a technológia életképességét. A megoldás – amelyet a szakértők teljesen biztonságosnak és fenntarthatónak mondanak – elve éppen a fordítottja a ma működő atomerőművekének. Míg a mai reaktorokban az energia maghasadás során szabadul fel, a folyamatban részt vevő anyagok pedig még hosszú ideig radioaktívak maradnak, meg kell oldani a biztonságos tárolásukat is. A fúziós reaktorokban viszont az elemi részecskék egyesülésekor keletkezik az energia, láncreakció nem indulhat meg, és egészségre veszélyes anyag sem marad vissza. A gond magán a fúziós technológia bonyolultságán túl az, hogy a fúzió beindítása – amelyhez kétféle hidrogénizotópot, deutériumot és tríciumot használnak – és fenntartása egyelőre több energiát emészt fel, mint amennyit a folyamat termel. Pedig a dolog működik, maga a Nap és a többi csillag is így termel energiát az általánosan használt példa szerint. Igaz, a Napnak könnyű, mert abban maga a gravitációs nyomás egyesíti az izotópokat.
A teljes cikk itt olvasható vg.hu
Címlapfotó: ITER
